Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-33

gQ Sí. országos SÍ''* deexember 9. 1SS4, Rakovszky István jegyző (olvassa): 4. rovat. Kezelési költségek 7,778 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa) .• összesen 1.993,041 frt. Előlegezések a vasúti kamat biztosítás alapján. Rendes kiadás. IX. fejezet. Kiadás együtt 7.306,378 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa).- Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükséglete. Rendes kiadás. X. fejezet, 1 — 2. czím. Kiadás. 1. czím. Horvát-Szlavonországok autonóm kormányzatának az 1880: LIV. t.-cz. értelmében 3.811,408 frt. Szederkényi Nándor: Azon események, melyek a legújabb időkben Horvátországban felmerültek, már nemcsak Magyarország, de Európa közvéleményének -figyelmét isfelköltötték. Magyarország azon eseményekkel szemben újabb időben annyi elnézéssel, annyi türelemmel viseltetett, hogy a további hallgatás egy lenne az öngyilkos lemondással, (Ugy van! szélső balfdöl.) Van azonban egy más körülmény, a mely alkalmasabb ezen ügyek behatóbb kritikáját kihívni s ez az, hogy Horvátország részéről egy regnieolaris deputatio kiküldése kívántatik. Mielőtt e regnieolaris deputatio kiküldésének kérdése annak idejében felmerülne : én e tárcza költségvetését óhajtom felhasználni arra, hogy a kormány nézetét e regnieolaris deputatio tervezetéről kikérjem; mert ez fogná meghatározni további álláspontunkat, hogy valóban lesz-e nekünk időnk arra, hogy majd midőn ezen kérdés itt a házban felvettetik, álláspontunkat szemben a horvát ügygyei kellőleg kifejthessük? De még az a kérdés is fenforog, hogy az a regnieolaris küldöttség, a melyről mi eddig csak újságokból értesültünk, mily irányban készül fejlődni? Az 1868: XXX. t.-cz. végszakasza fentartja azt, hogy ha ezen alaptörvény módosításának, megváltoztatásának szüksége forog fenn, erre is mindazon tényezőknek, melyek e törvényt létrehozták, közreműködése szükséges. Ugy hirből tudjuk, mert hivatalosan értesülve nem vagyunk róla, hogy a horvát tartomány gyűlésen oly értelmű regnieolaris bizottság kiküldése forog szóban, mely az 1868: XXX. t.-cz. módosítását involválná. Én részemről e törvénynek barátja sohasem voltam, nem is vagyok, de a törvényt mindig erős bástyának tartom s azt hiszem, hogy sokak érzelmének és gondolkodásának adok kifejezést, midőn azt mondom, hogy ha e törvényen rés üttetik, nekünk kötelességünk gondoskodni védelemről, biztosítékokról, hogy szemben azokkal, mik Horvátországban történtek, oly törvény alkottassák, mely államunk egységét és felsőbbségünket megerősítse és biztosítsa jövőre nézve, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) hogy Horvátországban kellő kormányzást lehessen létrehozni. Mert az ott történt eseméoyeknek okai vagy az 1868-iki törvényben léteznek, vagy a kormány kormányzási politikájában. Mind a kettőért a kormány felelős, előttünk is, az országgyűlés előtt, de a történelem előtt is. Mert vagy hibásak e törvények és akkor a kormány, mely hivatott azoknak a gyakorlati életbe való átvitelére, köteles itt e házban, nem várva a horvát tartománygyülés kezdeményezését, módosítással lépni fel e törvényekre nézve ; vagy ha nem hibásak, akkor a kormány fog felelni azon politikáért, a mely előidézte az,on zavarokat, melyek Horvátországban léteznek. De én most behatóbb kritikát e tekintetben gyakorolni nem kívánok. Mindössze kérésem odajárul, hogy legyen szíves a t. kormány elnök ur bennünket tájékozni azon hírrel szemben — melynek mégis alaposnak kell lennie — hogy t. i. a horvát tartománygyülés regnieolaris küldöttség kiküldetését határozta el; sőt mint a legújabb hirek erősítik, deczember folytán meg is fogja választani e küldöttséget: először is ezen hír kellő alappal bir-e, másodszor, hogy a t. kormánynak mi a felfogása, szándéka, mi a politikája ezen regnieolaris küldöttséggel szemben? Ismertesse ezt meg velünk, hogy nekünk is kellő időnk és alkalmunk legyen, mindezen körülményeket mérlegelve, ugy saját hazánk érdekében, mint a horvát testvérek érdekében is eljárásunkat irányozni és jövő eljárásunk módozatait ahhoz képest megállapítani. Ezeket óhajtottam előterjeszteni, kérvén a t. kormány becses válaszát, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök és belÜgyminister: T. ház ! A nélkül, hogy bővebben belemennék a kérdésbe, egyszerűen és röviden válaszolhatok a képviselő urnak. {Halljuk!) Én azt gondolom, hogy ha oly viszony mellett, melyben szent István birodalmának részei, Horvát- és Szlávonországok egyfelől és Magyarország másfelől egymással törvény szerint állanak, az egyik fél azon óhajt fejezi ki, hogy regnieolaris bizottság küldessék ki, melyben módjuk legyen előadni azt, a mi nézetük szerint rájuk nézve sérelmet képez és legyen alkalmuk ezt megbeszélni: ezt az óhajt visszautasítani nem volna helyes. Épen ezért, ha a horvát tartománygyülés részéről a maga törvényes módja szerint megtörténnek a lépések a regnieolaris deputatio összejövetele iránt: a kormány indítványozni fogja, hogy a magyar törvényhozás is válaszszon regnieolaris deputatiót. Indítványt kell tehát tenni ez iránt a kormánynak a képviselőházban és ekkor első sorban ennek, másod sorban a főrendiháznak határozatától