Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-32

32. országos Ülés decüemlier B. 1884 67 Egyébiránt Helfy Ignácz t. képviselőtársam előadására megkívánom még jegyezni a következőket. Az egyik az, hogy ő azt mondta, hogy most már a delegatiókat akarják elsővé tenni, ott tartanak trónbeszédet igazában, az országgyűlés előtt pedig csak pro forma. (Halljuk!) Bocsásson meg a t. képviselő ur, de ebben nincsen igaza. A delegatiók megszólítása és az adott fejedelmi válasz ugy külalakjára, mint tartalmára és egész eljárására nézve minden tekintetben sokkal csekélyebb, mint azon ünnepélyes trónbeszéd, melyet a Felség akár itt, akár a bécsi Reichsrath megnyitásakor elmond. Miótaazonbandelegatiovan, akülügyek mindig felemiittettek röviden a trónbeszédben, merthiszen a delegatióban vesz részt a külügyminister; de jelen alkalomra nézve is határozottan állítom,hogy a delegatiónak mondottak és a trónbeszédben mondottak közt az az ellentét egyáltalában nem volt és nincsen, melyet a t. képviselő ur felállítani akar. És megmondom azt is, innen ezen helyről, hogy ha bármikor, bárhonnan jövőleg azt tapasztalnám, hogy a delegatio hatálya, tekintélye túl akarna terjesztetni azon, mint a mivé az 1867. évi törvény tette, a mely hatáskörben azonban respectálnoin kell, a mig azon törvény fennáll: nem előzne meg senki abban, hogy a törekvés ellen felszólaljak. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) És nemegyszer, a mióta ezen széken ülök, elleneztem némely dolognak a delegatiókban való vitatását, egyik okból épen azért, mert nem óhajtottam, hogy fontosságban túlmenjenek azon, mint a mi hatáskört a törvény számukra kijelölt. Épen azért nem helyeselhettem azt sem, hogy még saját hazánkban is megtámadták a közvélemény orgánumai a delegatiót azért, hogy oly simán, minden nagy horderejű vitatkozás nélkül végzi teendőit, a helyett hogy abban annak kifejezését látnák, hogy nem akarják az intézmény fontosságát a törvényben körülirt mértéken túlemelni. (Helyeslés jobbról. Ellenmondás a szélső balon ) A mi különben azt illeti, hogy Magyarországról tudnak-e valamit a külföldön, hogy Magyarországnak van-e valami szava ezen ügyekben, arra nézve is legyen szabad pár szót szólanom. A mi először is azon romániai határjárási esetet illeti, én is emlékezem, hogy egy román kiküldött egy olyan nyilatkozatot tett, mint Győrffy képviselő ur említette; de arra is emlékezem, hogy azután a maga hatósága útján megintetett és a mi törvényeinknek megfelelő módon a protocollumot acceptálta és aláirta. Ez tehát nem azt bizonyítja, hogy nem respectálták Magyarország viszonyát. (Mozgás a szélső balon.) Határozottan merem állítani, hogy ugy történt. A romániai megbizott nem akarta aláírni a protocollumot, a melyben Magyarországról volt szó; ez nekem jelentetvén, a maga útján az illető az utasítást megkapta s a jegyzőkönyv kiállítása, ugy a mint kellett, megtörtént. De különben t. ház, bocsássanak meg, vájjon lehet-e azt állítani, hogy Magyarországnak súlyát a külügyi politikában ma senki sem érzi, senki sem látja? Menjünk vissza az 1848 előtti időre, mikor olyan férfiak, mint Deák Ferencz, Klauzál és mások például a lengyel forradalom alkalmával szavukat emelték. Fényes országgyűlési vita volt, magvas határozatot, hoztak és senkinek az egész világon eszébe nem jutott erről beszélni; pedig milyen férfiak voltak a dolog élén. Ma, ha a magyar ministerelnök, még akkor is, ha az olyan semmi ember mint, Tisza Kálmán, ha egy szót kimond, Európa összes sajtója vitatja, commentálja és vonja le belőle a következtetéseket. (Ugy van ! ügy van! Élénk tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Ezt a factumot eltagadni nem lehet és annál kevésbé tagadhatják önök, mert a tény fennáll és ha oka nem Magyarországnak újabban emelkedettebb helyzetében rejlik, pedig abban rejlik : akkor azt kellene önöknek elismerniök, hogy az az én személyi érdemem; ezt pedig nem is akarom, nem is követelem. (Élénk tetszés és derültség a jobboldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyniinister: T. képviselőház! Minthogy Helfy t. képviselő ur egyenesen hozzám intézte a kérdést, hogy hogyan fogja a minister indokolni azt, hogy a közösügyi költségvetés ugy vétetett fel, a mint felvéve van, kötelességemnek tartom ez iránt a felvilágosítást megadni. (Halljuk!) Ezen eljárásban t. ház, semmi új nincs; ugyanaz van a költségvetésben, a mi abban eddig is foglaltatott. És méltóztassanak megengedni, az eljárás egy része alapszik nem a minister belátásán, hanem a törvény rendelkezésén és különösen az újabban alkotott 1878 : XIX. t.-cz. 2. §-án, mely rendeli, hogy a vámjövedelmekből kifizettetvén első sorban a vámkezelési átalány és a restitutio, a fenmaradó rész a közösügyi kiadásokra fordittassék, a közösügyi kiadásokra ezenfelül szükséges rész pedig fizettetik a quota arányában a két állam részéről. A másik, a mit a t. képviselő ur említett, szintén évek hosszú során át igy vétetett fel a költségvetésbe. Méltóztassék megtekinteni a múlt évi költségvetési törvényt. A rendes kiadások közt van a közösügyi kiadásoknak egy része, másik része pedig a rendkívüli kiadások közt. Tehát a mostani költségvetésben követett gyakorlat nem új, hanem évek során át ugy vétetett ez föl a költségvetésbe. De van egy intézkedés, mely nem most, hanem néhány év óta új és ez az, hogy a közösügyi kiadások azon füzetben, melyet a kormány a t. háznak benyújt, részletezve vannak sokkal inkább, mint azelőtt. Ez igenis újítás, de azt hiszem, 9*