Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-31
4.4 81, ©magos ttlés deezember 5, 1SS4. tatnék a nemzet képe nagyfejű törpe alakjában, hogy csak a központi hatalom szereplőit kell kicserélni és az egész kormányzati rendszer megbukott. Ide nem akarok jutni. Eletet kívánok az ország minden részében, pezsgő politikai életet, mert annak a testnek, melynek életműködése csak egy pontra van concentrálva, többi tagjai teljesen elszoktak satnyulni. A megyei élet az, mely ébren tartja a szétszórt erőket, harczba viszi a társadalmat és segít a magyar társadalomnak, hogy legyőzze mindazon kifelé gravitáló törekvéseket, melyek Magyarország lételét veszély ly el fenyegetik. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Vájjon a kormány-e az, a mely legyőzi a nemzetiségi mozgalmakat és megfékezi Magyarországon a nemzetiségeket? Nem. Ez a feladat a kormányra az országnak csak egy részében háramlik, t. i. Horvátországban, a mire azonban képtelennek bizonyult. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A megyékre háramlik e feladat az ország többi részében és az országban alig van 8—4 nemzetiségi megye, daczára annak, hogy a megyék lakosságának nagy részét a nemzetiségek képezik. Hisz Kolozs-, Hunyad-, Szilágy- vagy Alsó-Fehérmegyében nem a megyei élet, nem a társadalom-c az, mely a nemzetiségi törekvéseket otthon a tűzhelynél leküzdötte ? (Nagy tetszés a szélső baloldalon) Hogy ha az administratio feladatát az államra ruháznók át, akkor csak a zsarnokság eszközével volna képes azon feladatokat megoldani, melyeket a capacitatio és a politikai életnek csendes folyása a megyei életben már orvosolni képes. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha hiba van a mi megyei életünkben, a hiba t. ház, abban áll, hogy hatásköre, tartalma a törvényhatósági éleinek mindinkább elvonatik, aztán felszólalnak és bevádolják, midőn azt előbb rajta elkövették, hogy élettelen a megye. Igazuk van. A megye élettelen. Előttem ugy tűnik fel, midőn a megye termébe belépek, mintha abból őseim szelleme elköltözött volna. Nem találom ott azon százados hagyományokat és intézményeket, melyek e nemzetnek az egész államra kiterjedő csontvázát képezték. Epén ugy tűnik fel előttem, mint Komában a fórum, a hol a századok életéből c^ak egyes csonka oszlopok maradtak fenn, de ezek aestheticai szépsége bámulatra ragad bennünket és bámulatra ragadván, híveivé tesz a megyei autonómiának, hogy síkra szállva kívánjuk, hogy a megyei önkormányzatnak több élet, több hatáskör adassék. (Éljenzés a szélső haloldalon.) G-rünwald t. képviselő ur nagy német ideákkal van saturálva. Azon gondolatokat, melyeket tőle évenkint szoktunk hallani, de különösen melyet ez évben hallottunk, olvastam mind igen szépen terjedelmesen megírva, majdnem hasonló szépséggel mint ő elmondta, azon nagy német politikusok munkáiban, kik nagy német tendentíákkal vannak telve és a német birodalmi politikát ki akarják terjeszteni Németország minden részébe. Azok téveszthetik csak össze az önkormányzatot a partieularismussal. A hol particularismus van, az a külön állami élet, külön dynastiák és külön aristokratiák életében nyilatkozik, ; — nem pedig magyar államférfiak, hol a particularismus csak Horvátországban ha mutatkozhatik. (Ugy van! balfelől.) Igaz, a nagy német politikusok nagy birodalmat akarnak alkotni. Össze akarj'ák zúzni Hannover, Schleswig, Württemberg, Baden és Szászország particularismusát. És talán igazuk van, ha nagy német nemzetet akarnak alkotni. De nagyon téved a t. képviselő ur, midőn a nagy németországi ideákat ide akarja alkalmazni s alkalmazásában addig elmegy, hogy ezen ideák megvalósítására nálunk keresi a Bismarckot. Nem veszi észre, hogy mi nagy nemzeti eszme által áthatott államférfiuval nem birunk, hogy Jiekünk nincs Bismarckunk, hanem Tisza Kálmánunk. (Hosszantartó derültség balon és a szélső balon.) Nem veszi észre, hogy az állami administratióval történt már kísérlet s ezen kísérlet a múltban, ugy mint a jelenben csúfot vallott. Nem veszi észre azt, hogy midőn a centralisatio hitelveinek meghódol, akkor azok eonsequentiaja az absolutisniushoz vezeti; mert a centralisatio csak a centralisatiónak megfelelő intézmények társaságában fejlődhetik, melyek absolutismushoz vezetnek. Jókai Mór : Példa rá Francziaország. Ugron Gábor: Nem veszi észre azt, hogy a Bach-korszakban a múltban itt megtörtént a kísérlet és nagyobb hatalmat kíván igénybevétetni Tisza Kálmán által, azon Tisza Kálmán által, ki szintén hasonlít bizonyos tekintetben Bachhoz, a ki a barikádokról lépett be a ministeriumba, mint a ministerelnök ur az ellenzék padjairól lépett a kormányba, a kiről az mondatott, hogy a szabadságnak nyomai elvezetnek az ő ministeri bureaujába, de ki egy sem vezetett onnan. (Élénk helyeslés a szélső lalon.) Megtette az állami administratióval újabb időben is a kísérletet. Hát mi az a mi pénzügyi administratiónk mint állami administratio? És hol lehet a közigazgatásnak fertelmesebb képét látni, mint a pénzügyi administratióban?^^! balfelől.) A határőrvidékről hozzánk csatolt vármegyékben nem állami administratio volt-e? és mi történt? az állam összes törvényhatóságaiban együtt véve, talán akkora mérvű corruptio és romlottság nem uralkodott, mint azon megyék administratióiban, melyet a belügyminister és ministerelnök ur államilag kezelt. (Igaz! balfelől.) Itt van a fővárosi rendőrség is. (Halljuk!) Nem állami administratio ez ? erre nem lehet azt mondani, hogy oly távol esik, mint Karánsebes és Lúgos, mégis mi az eredménye? Itt a belügy-