Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-31

4.4 81, ©magos ttlés deezember 5, 1SS4. tatnék a nemzet képe nagyfejű törpe alakjában, hogy csak a központi hatalom szereplőit kell kicserélni és az egész kormányzati rendszer meg­bukott. Ide nem akarok jutni. Eletet kívánok az or­szág minden részében, pezsgő politikai életet, mert annak a testnek, melynek életműködése csak egy pontra van concentrálva, többi tagjai teljesen elszoktak satnyulni. A megyei élet az, mely ébren tartja a szétszórt erőket, harczba viszi a társa­dalmat és segít a magyar társadalomnak, hogy legyőzze mindazon kifelé gravitáló törekvéseket, melyek Magyarország lételét veszély ly el fenyege­tik. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Vájjon a kormány-e az, a mely legyőzi a nemzetiségi mozgalmakat és megfékezi Magyar­országon a nemzetiségeket? Nem. Ez a feladat a kormányra az országnak csak egy részében háram­lik, t. i. Horvátországban, a mire azonban kép­telennek bizonyult. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A megyékre háramlik e feladat az ország többi részében és az országban alig van 8—4 nemzetiségi megye, daczára annak, hogy a megyék lakosságának nagy részét a nemzetiségek képezik. Hisz Kolozs-, Hunyad-, Szilágy- vagy Alsó-Fehérmegyében nem a megyei élet, nem a tár­sadalom-c az, mely a nemzetiségi törekvéseket otthon a tűzhelynél leküzdötte ? (Nagy tetszés a szélső baloldalon) Hogy ha az administratio felada­tát az államra ruháznók át, akkor csak a zsarnok­ság eszközével volna képes azon feladatokat meg­oldani, melyeket a capacitatio és a politikai élet­nek csendes folyása a megyei életben már orvo­solni képes. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha hiba van a mi megyei életünkben, a hiba t. ház, abban áll, hogy hatásköre, tartalma a törvényhatósági éleinek mindinkább elvonatik, aztán felszólalnak és bevádolják, midőn azt előbb rajta elkövették, hogy élettelen a megye. Igazuk van. A megye élettelen. Előttem ugy tűnik fel, midőn a megye termébe belépek, mintha abból őseim szelleme elköltözött volna. Nem találom ott azon százados hagyományokat és intézményeket, melyek e nem­zetnek az egész államra kiterjedő csontvázát képezték. Epén ugy tűnik fel előttem, mint Komában a fórum, a hol a századok életéből c^ak egyes csonka oszlopok maradtak fenn, de ezek aestheticai szép­sége bámulatra ragad bennünket és bámulatra ragadván, híveivé tesz a megyei autonómiának, hogy síkra szállva kívánjuk, hogy a megyei önkor­mányzatnak több élet, több hatáskör adassék. (Éljenzés a szélső haloldalon.) G-rünwald t. képviselő ur nagy német ideák­kal van saturálva. Azon gondolatokat, melyeket tőle évenkint szoktunk hallani, de különösen me­lyet ez évben hallottunk, olvastam mind igen szé­pen terjedelmesen megírva, majdnem hasonló szép­séggel mint ő elmondta, azon nagy német politi­kusok munkáiban, kik nagy német tendentíákkal vannak telve és a német birodalmi politikát ki akarják terjeszteni Németország minden részébe. Azok téveszthetik csak össze az önkormányzatot a partieularismussal. A hol particularismus van, az a külön állami élet, külön dynastiák és külön aris­tokratiák életében nyilatkozik, ; — nem pedig magyar államférfiak, hol a particularismus csak Horvátországban ha mutatkozhatik. (Ugy van! balfelől.) Igaz, a nagy német politikusok nagy biro­dalmat akarnak alkotni. Össze akarj'ák zúzni Hannover, Schleswig, Württemberg, Baden és Szászország particularismusát. És talán igazuk van, ha nagy német nemzetet akarnak alkotni. De nagyon téved a t. képviselő ur, midőn a nagy németországi ideákat ide akarja alkalmazni s alkal­mazásában addig elmegy, hogy ezen ideák meg­valósítására nálunk keresi a Bismarckot. Nem veszi észre, hogy mi nagy nemzeti eszme által áthatott államférfiuval nem birunk, hogy Jie­künk nincs Bismarckunk, hanem Tisza Kálmánunk. (Hosszantartó derültség balon és a szélső balon.) Nem veszi észre, hogy az állami administratióval történt már kísérlet s ezen kísérlet a múltban, ugy mint a jelenben csúfot vallott. Nem veszi észre azt, hogy midőn a centralisatio hitelveinek meghódol, akkor azok eonsequentiaja az absolu­tisniushoz vezeti; mert a centralisatio csak a cen­tralisatiónak megfelelő intézmények társaságában fejlődhetik, melyek absolutismushoz vezetnek. Jókai Mór : Példa rá Francziaország. Ugron Gábor: Nem veszi észre azt, hogy a Bach-korszakban a múltban itt megtörtént a kí­sérlet és nagyobb hatalmat kíván igénybevétetni Tisza Kálmán által, azon Tisza Kálmán által, ki szintén hasonlít bizonyos tekintetben Bachhoz, a ki a barikádokról lépett be a ministeriumba, mint a ministerelnök ur az ellenzék padjairól lépett a kormányba, a kiről az mondatott, hogy a szabad­ságnak nyomai elvezetnek az ő ministeri bureau­jába, de ki egy sem vezetett onnan. (Élénk helyeslés a szélső lalon.) Megtette az állami administratió­val újabb időben is a kísérletet. Hát mi az a mi pénzügyi administratiónk mint állami administratio? És hol lehet a közigazgatásnak fertelmesebb ké­pét látni, mint a pénzügyi administratióban?^^! balfelől.) A határőrvidékről hozzánk csatolt vár­megyékben nem állami administratio volt-e? és mi történt? az állam összes törvényhatóságaiban együtt véve, talán akkora mérvű corruptio és romlottság nem uralkodott, mint azon megyék ad­ministratióiban, melyet a belügyminister és minis­terelnök ur államilag kezelt. (Igaz! balfelől.) Itt van a fővárosi rendőrség is. (Halljuk!) Nem állami administratio ez ? erre nem lehet azt mondani, hogy oly távol esik, mint Karánsebes és Lúgos, mégis mi az eredménye? Itt a belügy-

Next

/
Thumbnails
Contents