Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-31
36 31- országos ülés deezember 5. 1884. haloldalon: Mert az a zsidóé!) De hát a dolog nem ugy áll. Én Ugron Gábor t. képviselőtársam loyalitására hivatkozom, azok tekintetében, melyeket mondandó leszek és ez merész állítás — megvallom — ő vele szemben, hogy ő nem a számok szerint, de a szájhagyomány után beszélt. El is mondom, hogy miben tévedett, mert nekem a forrást megnyitotta Orbán Balázs t. képviselőtársam őszintesége. Őt. i. azt mondotta, és ezt nem most hallom tőle először, mert ezzel végig korteskedtek a Királyhágón túli részeket, tehát érdemes, hogy a t. ház vele foglalkozzék, ő megmondta, hogy Széll Kálmán állította ezt. IJgy megdöbbentem e vakmerő állításra, hogy informáltattam magamat. De az az állítás óriási tévedés. Széll Kálmán igenis beszélt 18 százalékról, t. i. azt mondta, hogy belügyi, közoktatási, igazságügyi és többi administrativ szükségeink fedezésére nettó bevételeinek 18"/o-a marad. Ezen kivül esnek minden szerződéses kötelezettségeink és összes üzemeink, tehát mindaz, amit vasutakra, dohányüzemre, államjószágokra, erdőkre, mit államadósságokban fizetünk, mit Horvátországnak fizetünk, ez mind ezen kivül esik, és a mai költségvetésben még ez alapon is már kedvezőbben áll ez a szigorú számítás is, mert most már 217°. És t. képviselőtársaim mit csinálnak ebből? Azt mondják, hogy ezt mi mind Ausztriának fizetjük. De mikor fizettük mi a honvédséget Ausztriának, vagy a vasutak költségeit és azon adósságokat, melyeket vasutakra vettünk fel? vagy Ausztriának szolgáltatpik-e ki azt, a mit Horvátországnak szolgáltatunk ki ? (Mozgás és közbekiáltások a szélső baloldalon.) Ez közjogi kérdés, hagyjuk máskorra. Vagy pedig a mit az üzemekbe adunk, az mind Ausztriának szolgál? Ez egy nagy tévedés t. ház. Én a statistikai hivatal 1882-iki számításait véve fel, melyekben az utolsó ezredrészig ki van számítva minden egyes kiadásunk aránya, állíthatom, hogy ez évben a kiadások, azon kiadások, melyeket t. képviselőtársaim ugy értenek, hogy Ausztriának kiszolgáltatjuk, ezen kiadások alatt értik a következő két dolgot: az államadóssági kamatokat és a közösügyi kiadások quotáját. Orbán Balázs: Udvartartás! HegedÜS Sándor előadó: Az önálló Magyarország királyának is kell udvartartási költség. Csanády Sándor: Szívesen adunk, csak legyünk önállók. Hegedűs Sándor előadó: Ezek a kiadások összesen 20'607«-ot tettek 1882-ben és 1885-ben 187»-ot. Tehát itt van a 187o, csakhogy megfordítva, 187°-ot adunk közösügyekre és 827° marad nekünk. Tehát ama jobbágyság már fel van szabadítva t. képviselőtársam és nem vár arra, hogy ön szabadítsa fel. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) S én azt hiszem, nem lesz érdektelen t. ház, ha arra a nagyon sokat emlegetett meddő terhekre még egy pillantást vetünk. (Halljuk!) A mit mi a közös hadseregre fizetünk, azt nem Ausztriának fizetjük, ezt magunknak fizetjük. (Mozgás a szélső baloldalon.) Nemcsak azért, mert minket is véd és nekünk is szolgál, de azért is, mert itt is fogyaszt és felszerelési czikkeiben a magyar ipar is részesül, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) sokkal kedvezőbb arányban mint t. képviselőtársaim állítják, a mit majd egykor képes leszek bebizonyítani. És a tekintetben, a mit az államadóssági járulékban fizetünk, én Ugron Gábor t. képviselőtársam históriai ismereteire hivatkozom. 0 mindiga franczia históriával foglalkozik ; azt hiszem ismeri a belga és a hollandi történelmet is. Két független állammá lettek, de azért midőn elváltak, az államadósságokban részesülniük kellett, és senki sem mondja, hogy Belgium vagy Hollandia egymásnak tributariusai, hanem mindegyik elvállalta a maga terheit. Hogy ez a teher tőkében vagy kamatokban szolgáltatik e ki, ez az állami függetlenségre és különösen a pénzügyekre nagyon alárendelt jelentőségű. Ezt tettük mi Ausztriával. Ez bizony nem jobbágyság. De t. ház érdemes, hogy lássuk azt, hogy mindazt a mit a diplomatiára, a hadseregre és az államadósságra, tehát nemcsak az Ausztriával közös államadósságra, hanem összes államadóssági terheinkre és honvédségre fizetünk,, mily arányban áll a mi háztartásunkban és milyenben némely előrehaladott európai államokéban. Nálunk e kiadás tesz összesen 437o-ot. Gersfelt tabellái szerint, melyeket magammal hoztam, tesz Németországban 47'517>-ot, Angliában, minthogy ott az állami tevékenység szűkebb, 77'307^-ot, Francziaországban 7l"557„, Oroszországban 59297ü-of. Tehát nem olyan meddő ez a mi magyar államháztartásunk. Sokkal kedvezőbb arányban állanak az úgynevezett meddő kiadások, a mi viszonyaink közt, mint a külföldön. És még egyet. A delegatio és közös hadsereg itt annyira volt korholva a milliók pazarlása miatt, hogy talán egy adattal meg kell világítnom ezen pazarlást. Azt hiszem, hogy ugy a delegatio, mint a hadsereg takarékos és rendszeres kezelése tekintetében jobb adattal nem szolgálhatok a t. háznak, mintha azt tüntetem fel, hogy egy katona mibe kerül nekünk és mibe kerül más államnak. Nekünk az egész felszerelést és tüzérséget beleértve kerül egy katona 311 frt 49 krba, Németországnak kerül 381 írtba, Olaszországnak 356, Francziaországnak 461 frtba aranyban. Én azt hiszem t. ház, hogy a helyett, hogy hosszas argumentatiókba bocsátkoznám ezen vádakkal szemben, minden elfogulatlannak ítélete