Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-47

47. orsségti Uéi Január 14. 1885. 389 Ezen kivül nyertek még Szalay Károly 6, | Szabó László 5, b. Andreánszky Gábor 2, Szalay Imre 2 szavazatot. Elnök! E szerint a vízjogi törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottságba megválasztattak: Abonyi Emil, Dániel Ernő, Darányi Ignácz, Dárday Sándor, Ferenczy Miklós, György Endre, Harkányi Gyula, gr. Károlyi Sándor, Lázár Ernő, b. Perényi Péter, Sebő Imre, Szögyény Emil, gr. Török József, Unger Alajos, Vukotinovich Lajos, gr. Csáky László, Mártonffy Károly, Teleszky István, Biasini Domokos, Chorin Ferencz. Most Ugron Gábor képviselő ur fogja interpellatióját előterjeszteni. Ugron Gábor: Kérdést kívánok intézni az ő Felsége személye körüli ministerhez. (Halljuk!) Alaposan meg vagyok győződve arról, hogy Magyarország királya bizonyosan Budapesten időzik, mert az ő Felsége személye körüli ministert Budapesten nem lehet látni. (Derültség.) A tárgy, melyben interpellálni kívánok, a következő: Magyarország királya az új évet itt Budapesten ünnepelvén meg, Magyarország előkelő világából sokan tódultak, hogy urunk, királyunk előtt az áj esztendőben szerencsekivánataikat személyesen kifejezzék. Midőn megjelentek a magyar király palotájában, egy idegen uraság fogadta őket ott. Ezen idegen és ismeretlen uraságról kiderült, hogy azt Hohenlohenak hívják, udvari méltóságot visel Ausztriában, de itt Magyarországon semminemű hivatalt nem visel. [Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Minden esetre feltűnő az, hogy Ausztriának császári főudvarmestere fogadja Magyarország királya nevében az üdvözleteket ugyanakkor, midőn Magyarország főudvarmesteri állása egy igen kitűnő és érdemekben megőszült férfiura van ruházva és az jelen is van. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Az udvarnál tartott bál alkalmával, a bált újból a magyar főudvarmester mellőzésével, azon általam említett Hohenlohe nevű uraság rendezte. Én megvallom őszintén, nagy tisztelettel is vagyok az idegen ur személye iránt, el kellene, hogy ismerjem nagy képességeit is, ha épen az utóbbi bál alkalmával előfordult tapintatlansága épen nem igazolnák azt, minek érdekében fel kívánok szólalni, hogy Magyarország főudvarmesterét mellőzni és nélkülözni ott, a hol a magyar társadalomról, a magyar népnek és lakosságnak szokásairól és természetéről fogalommal kell bírni, nem volna szabad és nem is helyes. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mi mindnyájan óhajtjuk és kívánjuk, miként őseink is óhajtották és kívánták, hogy a magyar királyt ne idegen tanácsadók vegyék körül, az a czélunk, hogy magyar emberek állják körül trónját még Bécsben is és ezért székel az ő Felsége körüli minister Bécsben. Annál inkább kell hogy akarjuk azt, hogy Magyarország királyának trónját itt bent Magyarországon, a magyar király palotájában ne állják idegenek körül, hanem hazafiak. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Azon méltóságok, melyeknek megalkotása ép azért történt, hogy a trón mellett sorakozzanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát mi akkor a magyar királyi főudvarmester, ha annak hatáskörébe egy idegen léphet? Mi azon főudvarmester állásának és méltóságának tekintélye, ha az egy idegen, egy bizonyos Hohenlohe után következik ? Bocsánatot kérek, hát Magyarország államiságának hol marad tekintélye? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vájjon már birodalmi udvarmesterek is vannak, a kik mint közös egyéniségek szerepelnek Magyarország királyi trónja körül? Hiszen ép azért van a magyar királyi főudvarmesteri állás betöltve, mert ily közös méltóságot a magyar közjog el nem ismer és mivel el nem ismer, a Hohenlohék szereplését itt a magyar királyi udvari fogadásra és bálban meg nem tűrhetjük, (Élénk helyeslés a szélső balon) mert egy idegen állam hivatalnoka a magyar állam hivatalnokának hatáskörébe nem léphet. (Helyeslés a szélső bálon.) T. ház! Vegyük a dolgot practicus oldaláról. Egy idegen ur, ki nem ismeri Magyarországot, nemcsak tapintatlanságoknak és tévedéseknek van kitéve, hanem, ha valaki jóiztí tréfát akar űzni, fel is ültetheti, annyira nem ismeri a magyar társadalmat. És mi történnék, ha véletlenül egy szabályszerűen kiadott meghívóval egy termetes, marczona alakú kapus, a helyett, hogy a meghívott magyar főrend vagy képviselő jelennék meg? 0 azt sem ismeri, hogy az ki. Ilyennek nem szabad kitenni a magyar királyi udvartartást és védelmezni kell minden olyan ellen, a miből botrány támadhat, mert elővigyázat-és tapintattal a botránynak elejét lehet venni, ezt csak a körülmények ismerője teheti. Ez nem lehet más, mint a magyar királyi főudvarmester, a ki mint ilyen, nemcsak udvari, hanem állami méltóság, a főrendiházban helyet foglal és zászlós uraink egyike. A magyar közjognak feltűnő sérelme az, hogy a magyar királyi udvartartásnál itt Magyarországon, a magyar királyi lakban, a magyar főudvarmester mellőztetik és egy idegen ur szerepel. Hogy ő magát nem is tartja Magyarországon jogosult méltóságnak és udvarmesternek, az magából a meghívóból kitűnik, melynek végén ez áll: „A ki megjelenésében akadályozva lenne, szíveskedjék magát a császári királyi főudvarmesteri hivatalnál mielőbb kimenteni.

tí Ha Magyarországon is fungálna, akkor nem császári királyi, hanem császári „és" királyinak kellene lenni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Csak osztrák