Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-31
32 81. orizägos fllós deezentber 6. 18S4. tételeit: összes indoka a határtalan bizalomban összpontosul s azután ez erős positióból képes támogatni még e költségvetést is ; képes megváltoztatni még a multat is, mire pedig a görög hitrege szerint az olympus istenei sem képesek. Igaza van azon publicistának, ki azt mondotta, hogy minden politika, mely nem alapszik semmi elven, képes ugy az általános politikai helyzetet, mint minden rá vonatkozó és alapított okoskodást m eghamisítani. Ezzel t. ház, a költségvetés érdemét illetőleg be is végezhetném felszólalásomat, ha nem kellene még röviden egy kérdéssel foglalkoznom, mely nemcsak e költségvetéssel, de az általános politikai helyzettel is szoros kapcsolatban áll s ez a t. többség liberalismusa. (Halljuk!) Tisztába kell jönnünk e kérdéssel t. ház, j s azt hiszem, méltó, hogy ez oldalról is foglalkozztmk azzal, mert ma mindnyájan és oly mértékben vagyunk szabadelvűek, hogy tulajdonkép | senki sem tudja, hogy ki hát voltakép szabadelvű, j Előzetesen azonban legyen szabad egy általános, e kérdéssel összefüggésben levő állapotra felhívni ' a figyelmet. Elfogadnám magam részéről azon . állítást, hogy minden alkotmányi küzdelem, bár- ' minő eredménynyel végződjék is, a nemzet életé- ; ben változást idéz elő; és azt hiszem, hogy a mi : alkotmányi küzdelmeinket befejező kiegyezés is ! nemcsak egy eddig ismeretlen államformát teremtett meg, nemcsak az államtani tételeket döntötte halomra, de annál is többet tett: megváltoztatta, | helyesebben kizökkentette évezredes irányából ' nemzeti fejlődésünket E mélyre ható változás természetes következménye egy oly állapot volt, • melyben sem az emberek, sem az intézmények ; biztos alapot nem találnak, temérdek habozás, kétség, nyugtalanság szállja meg az elméket; a ' kedélyekben remény és csüggedés gyorsan váltó- [ zik, a perczek változó szeszélyéből lesz függővé az elme, rendszeres munkára képtelen, szóval minden csak egyik napról a másikra tengődik és azt senki sem veszi észre, hogy az alatt a fogalmak összezavarodtak, hogy a mások törekvése mindenkinek érthetetlen és hogy a fejlődés megakad. Az átmeneti korszak ezen sajátságos, de i természetes jelleme ellensége minden haladásnak, ellensége a nagyobbszerü alkotásoknak és legfőbb ellensége a tisztuitabb felfogásnak s talán épen ezért egyedül a hatidomnak kedvez. (Ugy van! balfelöl.) Tapasztalat szerint pedig mindaddig tart, mig a múltban magáénak vallott ideáljairól teljesen elszakadni nem tud és mig a jövő irány eszméit megtalálni nem tudja. Ily korszak jellemét viseli magán újabb alkotmányos életünk és ily korszak szülte a fusiót. (Ugy van! balfelöl.) Közös elve a fusiónak t. ház, már az elemek heterogén természeténél fogva sem lehetett czélja : az államháztartás megzavart egyensúlyának helyreállítása, tehát egy oly negatív ezél, melynek normális viszonyok között léteznie sem volt szabad. Politikai pártok alkalmazására pedig ily negatív czél nem szolgálhat alapul. Mert ha a czélt megvalósította, az ekként alakult párt önmagától szűnik meg. A folytonos politikai küzdelemre csak oly párt képes, mely elvekért küzd, mert csak ezek birnak ama felső fejlődési képességgel, mely a politikai küzdelemnek megadja a continuitást. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A fusiónak ilyen politikai elve nem volt s hogy mégis a szabadelvű nevet adta magának, azt senki sem tudta megfejteni, de nem is iparkodott senki, mert senki sem keresett abban a puszta névnél egyebet, sem az illetékes párt maga nem manifestált többet. Mintha azonban a véletlen ama mondásnak, hogy csak a beteg érzi az egészség vágyát, politikai érvényt akart volna szerezni, ugyanakkor kezdették hirdetni a szabadelvtíséget, midőn a kivételes rendszabályok Nagyváradon kilátásba helyeztettek, egyszerre mindenki a szabadelvűségről kezdett beszélni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) En őszintén törekedtem az önök szabadelvűségével megismerkedni, de még csak annyira sem voltam képes, hogy a t. túloldalról különféle alak- és szavakba öltöztetett liberalismust ki tudtam volna venni és azok közül azt, mely az önök felfogásának leginkább megfelel. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Nem tudom melyik az, az-e, mely Nagyváradon kivételes rendszabályokkal kecsegtetett és itt a házban a magyar államnak a kiegyezési törvény által is fentartott jogát a magyar hadsereghez megtagadja? Vagy a mely óvatosan conserválja magát? Vagy az, mely a harczi riadót fújva az angol szabadelvfíséggel szövetkezve minden ellenvéleményt megsemmisítéssel fenyeget? Vagy az, melyet gr. Keglevich képviselő úrtól hallottunk, melyet ő hol dogmaticusnak, hol intransigensnek nevezett ? De bármelyik legyen az, bármelyiket fogadják el önök magukénak, a fogalmak különbözősége egyet bizonyít, azt: hogy a fusiót a szabadelvűség tekintetében még önöknek létrehozni nem sikerölt. (Élénlc helyeslés a ssélső balon.) Azért azonban Önök a liberálisok, dicsőitik a 48-as évek liber-alismusát, oltárt emelnek a múltnak, de lerombolják azt, (Ugy van ! a ssélső baloldalon) segítenek eltörölni a nemzet emlékéből a liberális múlt nagy eszméit, de jövőre nem tudnak mást jelölni ki; — önöké minden baja, minden hibája az átmeneti korszaknak, mely önöknek a hatalmat adta, de mely képtelen önöket a hatalom miként kezeléseért felelősségre vonni, pedig önöknek lett volna kötelességük, hogy az átmeneti korszaknak irányt és irányeszméket jelöljenek ki.
