Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-46
46. országos ülés január 13. 1S85. gc j szólítani az államot arra, hogy mondjon le ezen j illetékek egy részéről. A jövővel szemben egy némely pontnál szükségesnek tartanám, hogy bizonyos fokig elengedéssel és elnézéssel éljen az állam azon czélokkal szemben, a melyeket előmozdítani akar. így első sorban szükségesnek látnám azt, a mit különben már évek előtt javasoltam, hogy valahára behozassék azon kedvezmény, a melyet Austria már évek óta élvez és a mely mellékesen legyen mondva, az egyetlen észszerűen alkalmazható eljárás a vagyon, az annyit hangoztatott túlságos birtok eldarabolással szemben. Ez pedig abból áll, hogy a kikerekítés esetében a kikerekítést involváló csere és vétel illetékmentesen átiratható legyen; (Helyeslések) másodsorban az illetéknek felére leszállítását indokoltnak látom azon kölcsönöknél, melyek bizonyos czélzattal köttetnek; a kisbirtokossal szemben az illetéknek az egy bizonyos összegen alóli, minden felmondhatlan adósság consolidálása czéljából felvett törlesztési kölcsönnél felére való leszállítása. És ismét felére volna az illeték leszállítható azon kölcsönöknél, a melyek a talaj javítási eszközlések czéljából vétetnek fel. Ezen leszállítás eszközlését és alkalmazását korlátozni lehetne akként, hogy előjogként engedélyeztessenek azon központi intézeteknek, melyeket az állam bizonyos czélokra felállított, szervezett vagy dotált. Végre talán a legfontosabb a vizi jognak törvényes szabályozása. Minthogy azonban az erre vonatkozó javaslat pár nap előtt beterjesztett, ahhoz most szólanom nem szükséges. Reménylem, hogy annak törvényerőre való emelésének előkészítésében nemsokára közreműködhetem. Legyen szabad most az általam contemplált bank 3-ik és 4 ik osztálya teendőit röviden körvonaloznom. Az első kettőt azonnal létesítendőnek és annak működését elhalaszthatlannak tartom. A 3. és 4-et pedig azon egymásutánban és mérvben tartanám létesítendőnek, a melyben a bank szervezete consolidálódott, a melyben annak működése népszertívé és általánosan elterjedetté vált. A harmadik osztályra, a tehervasutak osztályára nézve felesleges talán ecsetelni azon fontosságot, melyet a vidéki vasutak létesítendő hálózatának kiépítésével birna a hálózattal szemben, legyen az mezőgazdaság, mezőgazdasági ipar, vállalkozó ipar. Tudjuk, hogy mindennek helyes, észszerű kezelése sín-út nélkül lehetetlen. Elég talán constatálnom, hogy eddig a szükséges vidéki vasutak hálózata nem létesíttetett és merem hozzá tenni, hogy jelenlegi törvényhozási állapotunkban nem is fog létesülni, mert a kiindulási pont, az alap, melyből e hálózat létesítése kezdeményeztetett, egészen el van tévesztve. Helyesen mondatott az általános vita alkalmával, hogy gyakran tévesen soroztainak kathegoriába a vasutak. E kathegoriákba osztással itt csak annyiban akarok foglalkozni, a mennyiben a vasutak czélját véve, egyrészt erről következtetni kívánok a jelenlegi forgalommal és építési költséggel szemben, azok jövedelmezőségére; a vasutakat nagyjából két kathegoriába kívánom sorozni: állami érdekű és helyi érdekű vasutakra. Az elsőkre nézve helyesen mondotta minap a közlekedési minister ur, hogy azoknál, ha nem is közömbös, de mindenesetre másodrendű kérdés, hogy vájjon két vagy több százalékot jövedelmez-e és másodrendű kérdés, hogy mennyibe kerül építésük. Ha egy stratégiai vonal szükséges, ki kell építeni azt, akármennyibe kerül is; ha országos érdekű kereskedelmi czélra vasút szükséges, hogy az ország termelési többletét kivigye gyorsan és olcsón a fogyasztó országokba: közömbös, hogy mennyit jövedelmez és talán helyesen cselekszik ez esetekben az állam,'ha megelégszik oly tarifával, mely az üzleti 'költséget fedezi és lemond a befektetési tőke kamatoztatásáról és törlesztéséről hosszú évekre vagy egészen. De máskép áll ez a helyi érdekű vasutaknál, melyeknek helyes létesítési alapja nézetem szerint csak azon elv, hogy azoknak jövedelmezni kell. Mert a helyi érdekű vasutaknál nem az a főfeladat, hogy olcsón szállítsák a terményt, hanem hogy először gyorsan és állandóan, télen-nyáron szállítsák azon terményt, mely eddig sem gyorsan, sem állandóan nem volt szállítható, de tengelyen tényleg szállíttatott és másodszor, hogy szállítsanak oly árút, mely ten gelyen egyáltalán nem szállítható, mely tehát eddig értékesíthető sem volt. Ha most e kétnemű árúczikket veszszük, mely eddig tengelyen szállíttatott és mely egyáltalán nem volt tengelyen szállít ható, az utóbbiról határozottan mondhatni, hogy ez a legmagasabb tarifatételt is elbírja, mert hisz egyáltalán nem volt szállítható, tehát bármily csekély tiszta jövedelem marad, a jövőben vasúti szállítás mellett, az mindig nyereségnek nevezhető. Ami eddig tengelyen szállíttatott, az által, hogy szállíttatott, bebizonyította, hogy a tengelyen szállítás költségeit is elbírja. Itt tehát ez volna a határvonal, a meddig esetleg a tarifa-tételekben menni lehetne. Nem lesz soha szükséges idáig menni, hanem igenis megfordítva, ezen elv alapján fix factoroknak véve a jelenlegi forgalmat és az építési költséget, a harmadik variábilis factort, a tarifát nézetem szerint a helyi érdekű vasutaknál akként kell szabályozni, hogy azok feltétlenül fedezzék a befektetett tőke kamatját és törlesztését, azaz, hogy ezeknek feltétlenül jövedelniezniök kell. És a mint ezen elv elfogadtatik, azt hiszemakkor és csak akkor leszünk azon helyes alapon, melyen egyrészt kiérdemelhetjük a pénzpiacz bizalmát, mely azon alapul, hogy a vasutak oly