Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-46
46. országos ülés január 13. 1885. g47 tehát értéket beszolgáltattak, kedvezőtlen évben pedig a veszteség első sorban a társulati tartalékalapból fedeztetik, másodszor esetleg veszteségi pótlék alakjában a holdszámok arányában az illető érdekeltek által pótoltatik. Ezen veszteségi pótlék kivetése a legritkább esetekben fog előfordulni, mert ha fentartatik a helyes arány az iparüzem és a földterület közt és ha az átvételi ár helyesen szabatik meg, akkor ez állapot egyáltalán nem állhat be. Látjuk ezt a fejlettebb országokban, melyekben azt lehet mondani, hogy a gazdagodás alapját a fejlett gyáripar képezte, így Francziaországban, hol a paraszt maga főzi a czukrot a répából és a szeszt a törkölyből és burgonyájából. Látjuk Németországban, hol a gazdasági szeszgyárakat maga a gazda vezeti, igaz, érti is ex asse annak üzemét, de ezt nem czélnak, hanem főleg eszköznek tekintve, feltétlenül arra iparkodik, hogy a helyes arányt tartsa fenn a gazdasági iparüzem kerete és az annak alapját képező földterület közt és azért annak sem a túltermeléstől, sem a túlságosan alacsony áraktól nem kell félnie; mert bármilyen csökkenés álljon is be az árakban, az előállítási árt mindig meg fogja találni az eladási árban és ha más hasznot nem is ért el, mint hogy óriási marhaállományt volt képes tartani, már akkor az iparüzemre fordított áldozata bőségesen ki van fizetve. Ha tehát ezen közös társulati úton létesített ipartelepeken a helyes arány fentartatik, másrészt a gazdák beelégesznek azon árral, mely az előállítási költséget tényleg fedezi, akkor az iparüzem mindig nyereséget fog feltüntetni, a tartalékalapok szaporodni fognak és rövid idő múlva képesek lesznek a kivételes kedvezőtlen években mutatkozó hiányokat pótolni. De akkor is, ha ilyen veszteségi pótlék kivetése szükségessé válnék az egyes holdra, oly elenyésző csekély hányad esnék, hogy biztosan és többszörösen fedezve lesz azon több bevétel által, mely állati termények által épen az iparág tízese folytán lett előállítva. A befektetett tőke pedig kétszeresen vagy többszörösen feltétlenül fedezetet fog találni azon értékemelkedésben, mely beállót* az ipar tízese és üzemének biztosítása és fentartása által. Az összemííködést a társulatok és a talajjavítási bank közt akként képzelem, hogy a társulatok elhatározván bizonyos üzem behozatalát, azok kértére a ministerium culturmérnökei által a tervet nem jövedelmezhetőség, hanem technicai kivihetés szempontjából megvizsgáltatván, ha kedvező azok véleménye, kivitelre ajánlaná a talajjavítási banknak. Az saját közegei által a részletes tervet és költségvetést elkészíttetvén, az érdekeltek társulását kezdeményezné, azokkal a szerződést a tervek alapján megkötné, azt telekkönyvileg biztosítaná a lekötött ingatlanra s a vállalatot a kormány ellenőrzése mellett kivinné és átadná a társulatnak, mely azt tovább kezelni és fentartani lenne hivatva; a befektetett költséget pedig 15 — 20 évi törlesztés mellett beszedné a társulattól. Ezen bank hogy kellő nagymennyiségű pénzeszközökkel rendelkezzék, értékpapírokat bocsátana ki, melyek után nézetem szerint nem lenne szükséges sem a világi pénzpiacz követelményei és fölfogásaihoz képest, sem helyes magas kamatot vagy osztalékot kilátásba helyezni, hanem igenis egy, legalább a külföldi pénzpia ez fogalmai szerint meglehetősen kielégítő és feltétlenül biztos kamatoztatást Hogy pedig ezen kamatoztatás feltétlenül biztos legyen, arra csak egy eszköz van: az, hogy az állam ezen értékpapírok kamatait biztosítsa. Jól tudom, hogy az állami biztosítás eszméje az utolsó időben népszerűtlenné vált. Ezzel isugy vagyunk, mint a váltó képességgel és sok más kérdéssel, hogy veszélyesnek találunk bizonyos dolgot, pedig nem maga az a dolog veszélyes vagy káros, hanem az azzal való visszaélés. így vagyunk az állami garantiával is, mert nem a garantia, hanem a garantiával való visszaélés és annak helytelen alkalmazása az, a mi veszélyes volt és lesz is. Ha az állami garantia oly esetben alkalmaztatik, a midőn előre látható, hogy az éveken át fog igénybe vétetni, helytelen az elnevezés, mert ily esetben subventióról és nem garantiáról kellene beszélni. A garantia szó helyesen ott alkalmaztatik, a midőn a valószínűség a mellett szól, hogy az államnak a garantia áldozatába nem kerül és a midőn az annak folytán időnkint előlegezett költségek visszaszerzése az év folytán majdnem mathematice biztosnak mondható, mint áll az a jelen esetben. Ha veszszük, nogy a talajjavítási műveleteknél az államnak véleményezési joga van a tervezésnél, ellenőrzési joga, van az építkezéseknél ; ellenőrzési és felügyeleti joga * 7 an a további kezelésnél; ha veszszük, hogy az államnak regressusi joga van elsősorban a tartalékalapokra, a mely ép ugy, mint a magántársulatoknál, a talajjavítási bankoknál is lesznek képezendők éspedig külön az öntözési vállalatok osztályánál és ismét külön az ipartelepek osztályánál; ha veszszük, hogy másodsorban az államnak regressusa van a talajjavítások által előállított anyagra, tehát az állati termékekre, a szeszre és ezukorra; ha veszszük, hogy az államnak regressusa van a bankkal kötött szerződésekben telekkönyvileg biztosítékul lekötött ingatlanokra : azt hiszem, hogy veszélyről szólani nem lehet, főleg azon kedvező aránynál fogva, mely a beszerzendő vagy behajtandó összegek csekélységében áll, szemben a lekötött terűleihez és jövedelemtöbblethez. Esetleg, ha szükségesnek tartatik — én ugyan más véleményben vagyok — hogy a pénzpiacz bizalmát kiérdemeljük és hogy a törvényhozás rászánja magát a
