Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-45
45. országos ülés jaunár 12. 1885 333 assimilatiót megvalósítani és a magyar nemzeti eszmének hódítani. Én nagyon szívesen hozzájárulok ehhez és szeretném ezt látni, de mégis egy kissé sajátszeríí felfogásnak tartom azt, hogy midőn látjuk, hogy a földmívelő-osztály az állam hoz fordul segélyért, mert a saját erejéből nem tudja magát fentartani, hogy az ipar pusztulóban van, védelemre szorul és kénytelen az államhoz fordulni megmentésért és midőn látok egy oly osztályt, a mely valóban megérdemli a bírálat súlyát, a kereskedelmi osztályt, nem tudom felfogni, hogyan lehessen ily állapotban levő középosztálytól hódító erőt várni, kivált nálunk, a hol az állam oly túlságos nagy mértékben absorbealja. a társadalom erejét, a hol a társadalomnak oly roppant feladatokat kell teljesíteni. Én is azt kívánom, hogy mentül előbb erősödjék meg a társadalom, hogy hódításokra képes legyen; de ez csak akkor fog lehetséges lenni, ha nemcsak egyes osztály, hanem minden osztály megnyeri a szükséges támogatást, ha a fejlődés feltételei megadatnak. Az erők kell, hogy minden téren egyaránt fejlesztessenek és hogy ily alapon a társadalom vagyonosodjék. Mert mig az erők csak egyoldalúlag fognak fejlődni, addig Magyarország anyagi felvirágzása nem lehetséges, egy szegény társadalom pedig' nem lehet sem hatalmas, sem hódító társadalom. {Élénk helyeslés a szélső talon.) Az összes termelő osztályok érdeke csak a nemzeti gazdasági politikában nyerhet kielégítést. A nemzeti politika első feltétele, alapja és első lépése az önálló vámterület létesítése. Ennek elérése a nemzeti törekvéseklegjelentőségteljes<>bb és elodázhatlan czélja. Ezeket kívántam elmondani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Simonyi Iván: T. képviselőház! Több mint három éve annak, hogy a múlt országgyii lési évad kezdetén a felirati vita alkalmával az agrárkérdés megoldásának szükséges voltát a t. házban és pedig számos és tekintélyes képviselőtársam helyeslése mellett megpendíteni bátor voltam. Készletezett progranrm fejtegetését, bár más oldalról köszönettel és figyelemmel venném, részemről időelőttinek tartom. Mindazáltal a földmívelési tárcza által áUOS tárgyalásánál talán nem fogja megvonni a t. ház becses figyelmét, ha legalább azon főirányra nézve, a melyen nézetem szerint egy követendő magyar agrar-politikának mozognia kellene, egy pár megjegyzést tenni bátor leszek Engedje meg a t. ház, hogy számos szándékos -félremagyarázások miatt, nem kevésbé rövidség kedveért is, in „mediasre?'' hatoljak és legalább fővonásokban kijelöljem, mit nem lenne szabad — legalább nézetem szerint — egy követendő agrar-politikában tenni Nézetem szerint követendő agrar-politikánkban először is nem lenne szabad akár csak egy lépéssel is visszafelé menni. Az újkornak valódi | és egészséges vívmányai közül egyet sem lenne szabad koczkáztatnunk. Másodszor, tévedés volna azt hinni, hogy az agrarkéidést egyoldalúan egyes rendszabályok segélyével teljesen meg lehetne oldani; bár ezen intézmények egyike vagy másika mint átmeneti intézkedés, bizonyos viszonyok között jogosult lenne is. Ezen fontos kérdés megoldásánál a kornak minden faetorát számításba kell venni, a megoldás csakis ezekkel összefüggésben fog sikerülni. Megelégedéssel kell eonstatálnom,hogy Bausznern Guidó képviselő ur az agrár-reformmal foglalkozó beszédében, melyre különben egy pár megjegyzést tenni bátor leszek, valamint azt is, hogy gróf Keglevich István képAÚselő ur az általános budget tárgyalásánál mondott beszédében mindketten határozottan a haladás terén mozognak. Gróf Keglevich István Bár ugy látszik, más alapon áll, mint Bausznern képviselő ur és magam, ki jelenteni szives volt, hogy ő oly haladást kivan, mely olyan legyen, mint a „fogaskerék a gépben, melyet előre lehet hajtani, de visszafelé sohasem*. Kijelentvén, hogy ő a maga részéről „még akkor is, ha bizonyos vívmányt időelőttinek, sőt nem egészen helyednek tartana, mint pl. a sajtószabadságnak oly nagy mértékben való kiterjesztését", ő mindazáltal oly intézkedéshez nem fogna hozzájárulni, mely a mai vívmányokat feláldozva, visszalépést jelentene. (Helyeslés a hal és szélső baloldal különböző padjain.) A szabadság után való törekvés képezte egy másik ünnepelt parlamentaris férfiú, Horvát Boldizsár beszédének mintegy főalapját. És valamint bátor voltam rögtön a hirneves férfiú beszédére egy pár észrevételt tenni, ugy e ház meg fogja engedni, hogy arról ismét pár szóval megemlékezem Horvát Boldizsár képviselő ur magasztalja a szabadságot és ugyanazon beszédében ismételve hangsúlyozta, hogy ő a szabadság fentartása érdekében rendkívüli szabályoktól nem riad vissza. Szerinte tehát a szabadság istennője zsandár kíséretében jelenik meg előttünk. Nem tekintve, hogy ezen combinatio teljes ellentéte annak, a mit annyiszor volt szerencsénk ez oldalról hallani, hogy t. i. a szabadságnak legjobb biztosítéka a szabadság maga. a t. ház meg fogja engedni, hogy az oly szabadság, melyet csak kivételes törvények és rendkívüli szabályok segélyével tudnak fentartani, legalább is gyanúsnak tűnik fel. (Derültség. Helyeslés.) Azon indítványokra nézve, melyeket én előterjeszteni bátor voltam, nincsen szükségünk zsandárra, nincsen szükségünk kiváló rendszabályokra. (Élénk helyeslés.) Ezen két fő irányelvből, melyeket jelezni bátor voltam, következik tehát, hogy a régi magyar ősiségnek, bár democraticus alapokon való meghonosítása nem lenne ajánlható,a mint ezt már felirati javaslatomban kiemelni bátor voltam. Ez t. i. fekvő birtokot minden családnak mint-