Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-45

45. országos ülés jaunár 12. 1885 333 assimilatiót megvalósítani és a magyar nemzeti eszmének hódítani. Én nagyon szívesen hozzá­járulok ehhez és szeretném ezt látni, de mégis egy kissé sajátszeríí felfogásnak tartom azt, hogy midőn látjuk, hogy a földmívelő-osztály az állam hoz fordul segélyért, mert a saját erejéből nem tudja magát fentartani, hogy az ipar pusztulóban van, védelemre szorul és kénytelen az államhoz fordulni megmentésért és midőn látok egy oly osztályt, a mely valóban megérdemli a bírálat súlyát, a kereskedelmi osztályt, nem tudom fel­fogni, hogyan lehessen ily állapotban levő közép­osztálytól hódító erőt várni, kivált nálunk, a hol az állam oly túlságos nagy mértékben absorbealja. a társadalom erejét, a hol a társadalomnak oly roppant feladatokat kell teljesíteni. Én is azt kívá­nom, hogy mentül előbb erősödjék meg a társa­dalom, hogy hódításokra képes legyen; de ez csak akkor fog lehetséges lenni, ha nemcsak egyes osz­tály, hanem minden osztály megnyeri a szükséges támogatást, ha a fejlődés feltételei megadatnak. Az erők kell, hogy minden téren egyaránt fejlesztesse­nek és hogy ily alapon a társadalom vagyonosodjék. Mert mig az erők csak egyoldalúlag fognak fejlődni, addig Magyarország anyagi felvirágzása nem lehetséges, egy szegény társadalom pedig' nem lehet sem hatalmas, sem hódító társadalom. {Élénk helyeslés a szélső talon.) Az összes termelő osztályok érdeke csak a nemzeti gazdasági poli­tikában nyerhet kielégítést. A nemzeti politika első feltétele, alapja és első lépése az önálló vámterület létesítése. Ennek elérése a nemzeti törekvéseklegjelentőségteljes<>bb és elodázhatlan czélja. Ezeket kívántam elmon­dani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Simonyi Iván: T. képviselőház! Több mint három éve annak, hogy a múlt országgyii lési évad kezdetén a felirati vita alkalmával az agrárkérdés megoldásának szükséges voltát a t. házban és pedig számos és tekintélyes képviselő­társam helyeslése mellett megpendíteni bátor vol­tam. Készletezett progranrm fejtegetését, bár más oldalról köszönettel és figyelemmel venném, részem­ről időelőttinek tartom. Mindazáltal a földmívelési tárcza által áUOS tárgyalásánál talán nem fogja megvonni a t. ház becses figyelmét, ha legalább azon főirányra nézve, a melyen nézetem szerint egy követendő magyar agrar-politikának mozognia kellene, egy pár meg­jegyzést tenni bátor leszek Engedje meg a t. ház, hogy számos szándékos -félremagyarázások miatt, nem kevésbé rövidség kedveért is, in „mediasre?'' hatoljak és legalább fővonásokban kijelöljem, mit nem lenne szabad — legalább nézetem szerint — egy követendő agrar-politikában tenni Nézetem szerint követendő agrar-politikánk­ban először is nem lenne szabad akár csak egy lépéssel is visszafelé menni. Az újkornak valódi | és egészséges vívmányai közül egyet sem lenne szabad koczkáztatnunk. Másodszor, tévedés volna azt hinni, hogy az agrarkéidést egyoldalúan egyes rendszabályok segélyével teljesen meg lehetne oldani; bár ezen intézmények egyike vagy másika mint átmeneti intézkedés, bizonyos viszonyok között jogosult lenne is. Ezen fontos kérdés megoldásánál a kor­nak minden faetorát számításba kell venni, a meg­oldás csakis ezekkel összefüggésben fog sikerülni. Megelégedéssel kell eonstatálnom,hogy Bausz­nern Guidó képviselő ur az agrár-reformmal fog­lalkozó beszédében, melyre különben egy pár meg­jegyzést tenni bátor leszek, valamint azt is, hogy gróf Keglevich István képAÚselő ur az általános budget tárgyalásánál mondott beszédében mind­ketten határozottan a haladás terén mozognak. Gróf Keglevich István Bár ugy látszik, más alapon áll, mint Bausznern képviselő ur és magam, ki jelenteni szives volt, hogy ő oly haladást kivan, mely olyan legyen, mint a „fogaskerék a gépben, melyet előre lehet hajtani, de visszafelé sohasem*. Kijelentvén, hogy ő a maga részéről „még akkor is, ha bizonyos vívmányt időelőttinek, sőt nem egészen helyednek tartana, mint pl. a sajtószabadságnak oly nagy mértékben való kiterjesztését", ő mindazáltal oly intézkedéshez nem fogna hozzájárulni, mely a mai vívmányokat feláldozva, visszalépést jelentene. (Helyeslés a hal és szélső baloldal különböző padjain.) A szabadság után való törekvés képezte egy másik ünnepelt parlamentaris férfiú, Horvát Bol­dizsár beszédének mintegy főalapját. És valamint bátor voltam rögtön a hirneves férfiú beszédére egy pár észrevételt tenni, ugy e ház meg fogja en­gedni, hogy arról ismét pár szóval megemlékezem Horvát Boldizsár képviselő ur magasztalja a sza­badságot és ugyanazon beszédében ismételve hang­súlyozta, hogy ő a szabadság fentartása érdekében rendkívüli szabályoktól nem riad vissza. Szerinte tehát a szabadság istennője zsandár kíséretében jelenik meg előttünk. Nem tekintve, hogy ezen combinatio teljes ellentéte annak, a mit annyiszor volt szerencsénk ez oldalról hallani, hogy t. i. a sza­badságnak legjobb biztosítéka a szabadság maga. a t. ház meg fogja engedni, hogy az oly szabadság, melyet csak kivételes törvények és rendkívüli sza­bályok segélyével tudnak fentartani, legalább is gyanúsnak tűnik fel. (Derültség. Helyeslés.) Azon indítványokra nézve, melyeket én elő­terjeszteni bátor voltam, nincsen szükségünk zsan­dárra, nincsen szükségünk kiváló rendszabályokra. (Élénk helyeslés.) Ezen két fő irányelvből, melyeket jelezni bátor voltam, következik tehát, hogy a régi magyar ősi­ségnek, bár democraticus alapokon való meg­honosítása nem lenne ajánlható,a mint ezt már fel­irati javaslatomban kiemelni bátor voltam. Ez t. i. fekvő birtokot minden családnak mint-

Next

/
Thumbnails
Contents