Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-45

45. országos filé magyar bank maga is mindig túlment ezen hitelen és sokkal nagyobb volt, mint az eredetileg megállapított 50 millió. Ezek azok t. ház, melyeket általánosságban a kereskedelmi tárczának tárgyalása alkalmával felhozni akartam. Egyúttal engedje meg a t. ház megjegyeznem azt, hogy midőn ezen általános baj okát elsoroltam, ezen kívánalmaknak röviden kifejezést adtam volna, egyúttal megemlítsem azt is, hogy épen azért, mert ezen kívánalmaknak megvalósítását oly mérvben, oly általános irányban, mint a hogy azokat most elmondottam, a kormány részéről nem tudtam bevárni, ízért, t. ház, léptem ki a kormánypárt sorából és foglaltam helyet e padokban. (Éljenzés és helyeslés bal felől.) Ullmann Sándor: T. képviselőház! Engedje meg a t. ház, hogy szerény észrevételeimmel én is néhány perezre igénybe vehessem nagybecsű figyelmét. Közgazdaságunkra kétségtelenül komoly napok virradtak. A lefolyt év olcsó gabna árai egyrészt, a gabnakivitel szokatlan pangása másrészt, mindenkit meggyőzhettek arról, hogy gazdasági helyzetünkben mélyebbre menő változás állott be és hogy ebből kifolyólag közgazdaságunknak a közel jövőben, nagy és komoly problémákkal kellend foglalkoznia. A feladatok nemcsak a társadalom de a kormánynak is vállvetett közreműködését fogják igénybe venni. Néhány év előtt hazánkat még Európa éléskamarájának nevezték, terményeinkkel és lisztünkkel ellátogattunk Európának majdnem összes piaczaira nemcsak, hanem egyidejűleg majd mindenütt a legmagasabb árakat értük el. Főleg gabnanemtíekben és lisztben mutatkozott kivitelünk oly előnyösnek, hogy a földmivelés fő-íbsúlyt helyezett a gabnatermelés emelésére, más termelési és mivelési ágak háttérbe szorításával. A helyzet azonban eleinte lassanként, majd az utóbbi években rohamosabban megváltozott hátrányunkra. Már a hetvenes évek elején először is Angliában találkoztunk az amerikai versenytárssal, majd Francziaországban, majd Olasz- és Észak-Németországban, 1880-ban már a Svájczban, sőt legutóbb Bajorországban is, szóval összes kiviteli piaczainkon. S hogy mit jelent az amerikai verseny, mutatja Amerika búzatermelésének és kivitelének óriási fokozása. Mig Amerika búzatermése 1850-ben még csak27 millió m.-mázsát tett s ebből csak 217,000 m.-mázsát, vagyis termésének 08°/o-át vitte ki, 1880-ban búzatermése már 131 millió, kivitele január 12. 1885. 337 pedig 41 millió m-.mázsára vagyis egész termésének 33°/

0-jára rúgott. Hasonló módon fokozta Amerika lisztkivitelét is. Míg az 1868-ban még csak 1.845,000 m.mázsát tett, 1880-ban már 5.900,000 m.-mázsára rug. Kivitelének főpiacza pedig Anglia, úgy hogy ez 1883-ban 32y

s millió métermázsát tevő buzabevitelét 13.200,000 mm. erejéig Amerikából fedezte és 8.200,000 mm. lisztszükségletét 5.100,000 mm. erejéig ugyancsak Amerikából importálta, holott a magyar liszt kivitele Angliába évről-évre csökken, úgy hogy 1883-ban már csak 650,000 mm.-t vittünk ki Angliába, mi az angol importnak csak 7%-át teszi. Kétségtelen tehát, hogy az amerikai liszt a magyar liszt rovására foglal tért Angliában, eltekintve attól, hogy egyéb piaczainkon is felette megnehezíti a versenyt. Az amerikai verseny tehát, melyet némelyek kezdetben kicsinylettek vagy legalább nem méltattak kellően, ma már oly kérdéssé vált, mely elől már kitérnünk sem lehet, hacsak legkisebb érzékkel bírunk is hazánk mezőgazdasága és így közgazdasági viszonyaink fejlődése iránt. Mert az amerikai verseny nemcsak az által, hogy kiviteli piaczainkat — különösen az angolt — részben elhódítja tőlünk, de a piaezoknak terményeinek óriási tömegeivel való elárasztása által a kenyérterményeknek, különösen a búzának árát anynyira lenyomja, hogy gazdáink, ha terményeiknek volna is elég kelendősége, azokon nyereséggel már túl nem adhatnak, mert a búzának mostani árai alig fedeznek többet a termelési költségeknél. E helyzet bizonyára nem mondható kedvezőnek. Csüggednünk azonban azért nem kell, nem szabad. Mert komoly veszélylyé e viszonyok csak akkor válhatnának, ha tétlen karokkal a gondviseléstől várnók a baj orvoslását és ha a gabna-árak folyton észlelhető csökkenése daczára sem volnánk képesek a változott viszonyokhoz alkalmazkodni és hazánk gazdag talaját az eddig dívó módnál jobban kihasználni. Ekkor, de csak ekkor állanánk egy elháríthatlan válsággal szemben, mely nemcsak a gazdaközönséget, de a közgazdaság minden egyes ágát oly érzékenyen sújtaná, hogy annak nyomait államháztartásunk nem egy tétele fogná felmutatni. Ma még a jobbmódú gazda terményeit jobb árak reményében visszatartja; de ki tudja.meddig bírja meg a speculatiót és ki tudná megmondani, hogy az árak emelkedni fognak-e? A gazdaközönségnél ennek következtében máris észlelhető pénzszükség kihat az iparra, a kereskedelemre és az egész gazdasági életre s így tartok attól, hogy némely vidékeken befolyással