Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-43

43 országos ülés i a mi gazdasági érdekeinket nagyon közel és komolyan érintő ügyét a kormány figyelemmel kisérte és szándékában van saját részéről mindent elkövetni az iránt, hogy a gazdaságunkat fenyegető veszély tőlünk elhárittassék. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk!) A mint értettem, az igen t, minister ur, mihelyt a franczia kormánynak, illetve Francziaországnak azon szándékát, hogy a gabnavámokat emelni akarja, megtudta, azonnal érintkezésbe tette magát az osztrák kormánynyal az esetleges eljárás iránt. Ezt értettem előadásából. Hát ez minden esetre mutatja azt, hogy a t. kormány érzi ezen dolognak fontosságát és hogy kellő időben tette meg azon lépéseket, melyek szükségesek lesznek akkor, ha a híresztelt szándék valónak bizonyul. De én interpellatiómban bátorkodtam azt is kérdezni és én erre választ nem látok a minister ur szavaiban, hogy a franczia kormánynál tett-e némi lépést azon czélból, hogy visszatartsa ezen szándéka végrehajtásától, hogy igy elhárítsa a veszélyt, a mely gazdaságunkat e téren fenyegeti ? Én azt hiszem, hogy a mikor már meg lesz a dolog, igen természetes s nem is kételkedem benne, hogy a kormány egyetértve az osztrák kormánynyal, el fog követni mindent, hogy a már beállott bajt orvosolhassa vagy enyhítse; de első feladatának azt tartom, hogy igyekezzék lehetőleg oda hatni, hogy a szándék maga végre ne hajtassék. A t. minister nr azt méltóztatott mondani, hogy ezen kérdés tárgyalás alatt van. Igen természetes tehát, hogy ha tárgyalás alatt van, nem kívánhatom, hogy bővebb részleteket nyújtson. Csak azt nem értem, mit ért az alatt, hogy tárgyalás alatt van? Köztünk és az osztrák kormány között folyik-e a tárgyalás arra nézve, hogy esetleg, mely czikkekre nézve legyen a megtorlás Francziaországgal szemben, vagy tényleg megindultak-e a tárgyalások a franczia kormánynyal szemben? Erre nézve bátor vagyok felvilágosítást kérni, mert nem értettem jól a választ. Egyébiránt természetes, hogy olyan rövid válasz folytán, mint a minőt a minister ur adott, magam sem terjeszkedhetem ki a dolog lényegére. Tudom, hogy Francziaországban magában is keletkezett egy ellenáramlat; meglehet, hogy a mit nekünk nem sikerül megakadályozni, meg fogja akadályozni Francziország maga, mert érezni fogja, hogy Magyarország ilyen lépést megtorlás nélkül nem engedhet. Én egyébiránt azt hiszem, t. ház, hogy ezen kérdés ma már olyan, hogy nem érhetjük be azzal, hogy csak ezen concret t kérdésnek mikénti orvoslásával foglalkozzunk. Én ugy látom, hogy 3Ü európa— mondhatni világszerte, oly áramlat indul meg és azon gyűrűk mely közgazdaságunk körül képződik, annyira szűkül napról napra, hogy eljött a perez arról gondoskodni, hogy gyökeres orvoslást találjunk; eljött azon perez, hogy Magyarország határozza el magát arra, hogy magyar közgazdasági politikát inauguráljon, mely képes lesz ezen áramlatnak ellenállani, mert tessék elhinni, nemcsak Francziaország táplálja azon szándékot, melyről szó van, de előjelei látszanak annak, hogy egy másik állam, melyben közgazdaságunk még inkább van érdekelve, hasonló irányt akar követni. Különben miután nemsokára tárgyalás alá kerül a földmívelési, ipari és kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgyalása, ott alkalma lesz a ház minden tagjának és igy magamnak is ezen kérdésekhez tüzetesebben hozzászólnia; egyelőre nem tehetek egyebet, minthogy a t. minister ur válaszát tudomásul vegyem. (Helyeslés.) Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! A t. képviselő ur beszédében ismét két kérdés rejlik, mely kérdéseket vagy azért tartotta szükségesnek megtenni, mert én nem fejeztem ki magamat helyesen vagy pedig a t. képviselő ur nem értett meg engem ugy, a hogy megértetni óhajtottam. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt kérdezi ugyanis, hogy vájjon azon egyetértő eljárás, melyben a magyar kormány megállapodott az osztrák kereskedelmi ministeriummal, kifejezést nyert-e már a franczia kormánynyal szemben is? Megvallom, ezt egyenesen kijelenteni szükségesnek nem tartottam, mert hiszen magából a dolog lényegéből folyik, hogy ha az osztrák kormánynyal valamely eljárásban megállapodtunk, azt nem fogjuk a szekrénybe zárni, hanem annak alapján meg fogjuk tenni mindazt, a mi szükséges és megtehető. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy a t. képviselő ur felvilágosítást kér az ügy mostani állására vonatkozólag, erre nézve is egész egyszerűen kifejeztem azt, hogy az ügy állása ma az, hogy egyik részről — franczia részről — ma még csak a szándék forog fenn, a mi részünkről pedig épen azért, mert csak szándékról van szó, ez csak tárgyalásra adhat alkalmat; a tárgyalást pedig csak ugy értSiettem, hogy az a franczia kormánynyal folytattatik, minthogy annak kifejezést adtam, hogy az egyetértő eljárás az osztrák kormánynyal meg lett állapítva. Azt hiszem tehát, hogy a t. képviselő ur előbbi válaszomból is megérthette mindazt, a mi iránt e tárgyban felvilágosítást kért. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a választ tudomásul veszi. eezemoer 20. 1884.