Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-43

Í3. orszAgo? ülés deeaember 20. 1884. 305 megtérítések legalább még 1882-ben akkép eszközöltettek, hogy a megyei dotatióból folyt megtakarításokból térittettek meg. Ezen dotatiónak most minden megyében más czélja van és igy azt hiszem, t. ház, hogy elkerülhetetlen, hogy egy alap is létesíttessék, melyből ezen élelmezések előiegeztethetnek. A másik kérdés a közigazgatási fogházak kérdése. A városok kivételével, melyek természetesen régibb időből fogházakkal birnak, ma a provincián tényleg ugy vagyunk, hegy vagy nem lehet végrehajtani az Ítéletet, vagy ha a szolgabíró nem hajlandó saját magán lakását ideiglenes fogházzá átalakítani, nem marad más hátra, mint vagy a harangláb alá vagy az ólba zárni az illetőket. (Egy hang a baloldalon: Nógrádban!) Nemcsak Nógrádban, mert igy van ez minden vármegyében és ép ez állapotok azok, melyeken ez alapból segítni lehetne. telmében egy alapra fordíttatnak, mely részint a szegényebb foglyok segélyezésére, részint pedig — például fiatalabb büntetett egyének számára — javító-intézetek felállítására használandó fel. Ez alap az igazságügyminister kezelése alatt áll. A szóban forgó kérdés igazságügyi tekintetek alá esik, de belügyi tekintetben is különösen a törvényhatóság háztartása szempontjából fontos. Azért a szóban forgó kérvényre nézve a kérvényi bizottság határozati javaslata a következő : „Kiadatik a ministerelnöknek, mint belügyministernek és az igazságügyministernek." Török Zoltán: T. ház! A előadó ur által jelzett kérvény érdekében bátorkodom néhány szót koczkáztatni. Méltóztatnak tudni, az előadó ur is előadta, hogy ezen kérvényben a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágásokra kiszabott pénzbüntetéseknek állami kezelés alól való kivétele és a törvényhatóságok, illetőleg rendezett tanácsú városok kezelése alá való helyezése kérelmeztetik. Mielőtt e kérvény érdekében nézeteimet kifejteném, talán nem lesz felesleges felemlíteni az eddigi kezelési szabályt, bár azt hiszem, hogy mindenki előtt ismeretes. Eddig ezen pénzbüntetések a közigazgatási tisztviselők által kezeltettek és 25 frtra gyűlvén össze, az állami adóhivatalokba szállíttattak; az ellenőrzés pedig abban áll, hogy az elsőfokú közigazgatási hatóságok pénztári és nyilvántartási naplóit az igazságügynűnisterium számvevőségéhez félévenkint f eltérj esztették.Ezen pénzbüntetésnek ezélja pedig az, hogy ugy a büntető, mint a kihágási törvénykönyv alapján a királyi bíróságok által kiszabott pénzbüntetésekkel egyetemben egy alap létesíttessék, melyből javító-intézetet fognának annak idején építtetni. Én, t. ház, korántsem tartozom azok közé, kik a javító intézetek fontosságát be nem látják, szükségét nem érzik, de nem zárkózom el az élet szükségletei elől sem és azt hiszem, t. ház, hogy a javító-intézetek létesítésénél felette sürgősebb az, hogy legyenek közigazgatási fogházaink és hogy azon közigazgatási hatóságok által elitéltek, kik vagyonnal nem birnak, élelmeztessenek is. T. ház, az élelmezés tekintetében ma tényleg a közigazgatási hatóságoknál oly állapotok fordulnak elő, hogy alap hiányából, ha a járási szolgabíró maga nem előlegezi a pénzt az élelmezésre, oly helyeken, hol vállalkozás utján ez nem biztosítható, a mi a legtöbb provinciális helyen ugy van, az elitéltek tényleg száraz kenyeret és vizet kapnak. Én nem vagyok, túlhumanus, de azt hiszem, ez még sem oly állapot, mely a mai kor szellemének megfelelne. Tudom t. ház, azt is, hogy azok a költségek megtéríttetnek, de a mellett azt is tudom, hogy ily befektetéseket, melyek semminemű haszonnal nem járnak, rossz fizetésű tisztviselők nem hajlandók teljesíteni és azt is tudom, hogy ezen KÉPYH. NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. Azt hiszem,t. ház, hogy ha tekintetbe veszszük, hogy ez elzárás a kihágási törvény alapján hónapokra terjedhet ki, azt gondolom nem kell tovább indokolnom, hogy szükséges első sorban gondoskodni közigazgatási fogházakról, másodsorban pedig arról, hogy azoknak, kiknek vagyonuk van, ily czímen az élelmezésre előlegeztessék, kik pedig vagyontalanok, tökéletes élelmezéssel láttassanak el. Én erre ezen alapot találnám legalkalmasabbnak, a mely kihágások után befolyt pénzekből létesíttetett. Az a kérdés: vájjon az állami, vagy közigazgatási kezelés czélszerűbb-e ? Azt hiszem, t. ház, miután kétségtelen, hogy ezen alap növekedése szoros összefüggésben van a kihágási törvénynek végrehajtásával, miből folyólag azon vármegyékben, melyekben a kihágási törvény a ministeri rendeleteknek megfelelőleg haj tátik végre, gyorsabban fog ez alap növekedni, mint ott, a hol kevesebb gond fordittatik rá s miből következtetve azt hiszem, hogy állami kezelés alatt nem lenne igazságos közös alapot létesíteni, hanem a méltányosság elvei szerint minden törvényhatóság részére külön kellene a befizetett összegeket előírni: sokkal czélszerííbb ezeket a törvényhatóságok kezelése alá bocsátani; de czélszerű még azért is, mert a törvényhatóságok ez által hatalmas rugót kapnának arra, hogy a kihágási törvényt a rendeletek értelmében pontosan hajtsák végre. Fel kell még hoznom t. ház azt is, hogy Magyarországon évszázados szokás, hogy a közigazgatási tisztviselők által kiszabott büntetéspénzek mindig helyi jótékony czéíokra fordíttattak és ez alapból igen szép intézményeket, kórházakat és ehhez hasonlókat láttunk Magyarországon keletkezni s azt gondolom, hogy épen azért, mert egyesek látják, hogy a kiszabott pénzbüntetésekből mily hasznos intézmények létesíttettek a megyé39