Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-43

300 4S. országos ülés deezerabor 20. XHSi. lések., És hogy a mentelmi bizottság nagyon helyesen itélt, legjobban mutatja az, hogy alig hogy a mentelmi bizottság határozata közzé lett téve, az illető biróság részéről egy kérvény érkezett a házhoz, melyben kéretik az iratoknak elintézetlen visszaadása, valószínűleg azért, mert a bíróság belátta maga is, hogy oly alakban terjesztette fel az iratokat és oly hiányosan, hogy a mentelmi bizottság a kérdés megbirálásába bocsátkozni képes nem volt. Ha most mégis a mentelmi jogot felfügg esztenők, egy oly esetben, melyben a biró a kiadatási kérelmet visszavonja, nem esnénk-e óriási ineonsequentiába, ha a mentelmi jogot mégis felfüggesztenénk. (Helyeslés.) T. házi Azt hiszem, sikerült igazolnom azt, hogy Horváth Gyula t. képviselőtársam felszólalása és bírálata a mentelmi bizottsággal szemben nem alapos. Legyen szabad most röviden áttérnem azon két fontos határozati javaslatra, mely Boda és Irányi t. képviselő urak részéről beterjesztetett. (Halljuk!) A mi az első határozati javaslatot illeti, ezzel a mentelmi bizottság legutóbbi ülésében foglalkozott már és elvileg helyeselte a t. képviselő urnak azon felfogását, hogy nem helyes, ha a törvényszékek által kiküldött birák egyenesen fordulnak a házhoz és nem veszik igénybe azon törvényszék hozzájárulását, mely őket az illető eset megvizsgálásával megbízta. De minthogy a mentelmi bizottság nem érezte magát feljogosítottnak és hivatottnak, hogy egy a ház által hozzá nem utasított ügyben az initiativát megragadja, felkérte a képviselőt, nyilatkozzék a házban és provocálja a kormány nyilatkozatát ezen ügyben. Eddig a képviselőház 9 évi praxisa szerint elfogadta a kiküldött vizsgáló-birók által benyújtott felterjesztéseket, a mentelmi bizottság nem akarva megakasztani az igazságszolgáltatás menetét, nem érezte magát jogosítva a háznak ajánlani,hogy az eddig követett elvekkel rögtön szakítson s mindazon birói megkereséseket, utasítsa vissza, melyek nem törvényszékek vagy járásbíróságok által nyújtatnak be. Helyesen cselekedett a t. képviselő ur, hogy provocálta a t. minister ur nyilatkozatát és a t. minister ur ki is jelentette készségét, hogy ez ügyet rendeletileg fogja szabályozni. Én azt hiszem, hogy ezzel ugy a t. képviselő ur, mint a t. ház beérheti, mert biztosítékot szerez az iránt, hogy ezen inconvenientiáknak vége fog lenni. (Helyeslés.) A mi már azon sokkal fontosabb határozati javaslatot illeti, melyet Irányi t. képviselőtársam nyújtott be: ő maga érezte indítványa horderejét és kijelentette, hogy nem óhajtja a ház rögtöni határozatát provocálni, hanem határozati javaslatát a mentelmi bizottsághoz kéri áttétetni. És csak| ugyan, ha van határozat, mely érett megfontolást | igényel, ugyanez az, melyet a t, képviselő ur beterjesztett. Mert mit akar 8? Azt mondja a t. képviselő ur, hogy egy magános emberrel szemben a képviselő nagy hátrányban van. Míg egy nemképviselő egyszerű idézésre eloszlathatja a gyakran alaptalan vádat, mely ellene felmerült, ezt a képviselő nem teheti, mert a biróság őt nem idézheti meg, hanem kénytelen a házhoz fordulni és mentelmi jogának felfüggesztését kérni. A ház tárgyalja az esetet s már az ezzel összekötött nyilvánosság folytán gyakran árny vettetik a képviselő jellemére, mely tart addig, míg a határozat meghozatik. Ha jól fogtam fel, ez volt az ő indítványának ethicai alapja. 0 tehát segíteni akar ezen azzal, hogy a vizsgáló-bírót kötelezni akarja arra, hogy a képviselő nyilatkozatát kérje ki és csak azon esetben, ha e nyilatkozat által sem oszlattatnak el az aggályok, legyen helye a mentelmi jog felfüggesztése iránti megkeresésnek. Eltekintve attól, hogy a háznak mentelmi ügyekben hozott határozata, mely a vizsgálat menetére vonatkozik, mennyiben kötelezheti a vizsgáló-birót, mennyiben nem. Eltekintve ezen tisztán formalitási részétől a kérdésnek, a mentelmi jog felfüggesztésében nem az illető képviselő egyéni érdeke, hanem a közérdek az, mely döntő. (Helyeslés jobbfelöl.) E kérdés, melyet a képviselő ur felvetett, megfordult már a franczia parlament előtt is. Egy képviselő, hogy kikerülje az ellene emelt bünvádnál a mentelmi jog felfüggesztésével járó zaklatásokat, kérte, hogy mint tanú hallgattassék ki. A vizsgáló-bíró ráállott e kívánságra és a képviselőt, a ki mint vádlott szerepelt, kihallgatta egyelőre mint tanút. A képviselőház erről tudomást nyervén, az esetet véleményadás végett a mentelmi bizottsághoz utasította. A mentelmi bizottság ennek következtében azon elvet mondotta ki, hogy a mentelmi jog oly jog, a melyről csak a ház, nem pedig az illető disponálhat. (Ugy van!) Az illető képviselőnek nincs joga a ház engedelme nélkül bűnvádi idézésre a biró előtt megjelenni. A képviselőház ezen elvet elfogadván, az igazságügyi minister utasította a főügyészt, hogy a helytelen határozat ellen semmiségi panaszt nyujston be. A semmiségi panasz alapján az iratok a cour de cassation előtt fordultak meg, mely elvet, mint általánosan követendőt kimondotta és hangsúlyozta, hogy a képviselőnek nincs joga a törvényhozó testület beleegyezése nélkül jogairól lemondani, a bírónak nincs joga őt saját beleegyezésével is kihallgatni. A mentelmi jog megsértése nélkül a vádolt képviselőt, a ház engedélye nélkül, sem mint vádlottat, sem más minőségben megidézni nem lehet, mert ily úton a | mentelmi jog könnyen kijátszható volna a biróság