Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-41

gg4 41. orstógos filés deczember 18 1884. zassanak arra, a ki ott hivatva lesz az állami funetiókat végezni; mert nem akarják a közönséget, mely még nincs is., a forgalmat és kereskedelmet egyes társulat kizsákmányolásának kitenni és csak az állami hatalmat tartják olyannak, mely előnyös helyzetével a közönség rovására vissza nem él. Nálunk azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy a postánál is nagyobb mértékben dominál a financiális kérdés, mint a hogy azt indokolni lehetne. Ebből a financiális érdekből származik a roszszúl alkalmazott takarékosság elve a postánál ; innen származnak azon bajok, melyekre előttem szólott t. képviselőtársán! utalt; innen származnak maguknak a postánál alkalmazott hivatalnokok panaszai, különösen a kik élénk forgalmi állomásokon vannak elhelyezve, pl. Budapesten és én óhajtom, hogy a t. minister ur ezen panaszokat méltányolja még az esetben is, ha azok kérvény alakjában nem fognak szine elé kerülni. Méltóztatik tudni, hogy az alárendelt hivatalnokok egy kérvényt, mely nem tnrtalmaz egyebet, mint saját sorsuk leírását és azon kérelmet, hogy ezen segítni méltóztassék, mégis nehezen fognak aláírhatni, mert félnek, hogy indirecte felebbvalóik ellen vádat tartalmaz, ennek a koczkázatnak magukat alá nem vetik. Ezért szükséges, hogy a minister más úton vegyen tudomást panaszukról és azokon lehetőleg segíteni igyekezzék. A túlterheltetésnek lehet tulaj donítni a megkéséseket, a tévedéseket, talán még a sikkasztásokat, lopásokat is, nem levén physikai lehetőség abban, hogy a kellő felügyeletes ellenőrzés gyakorolta ssék és a sebes munka, nagyon kínálkozó alkalom, vagy valamely szemfüles ember, ki évek óta leselkedik s megragadja a kedvező pillanatot, el'g arra, hogy oly esetek forduljanak elő, melyek a mi administratiónk hitelét bizonyára sokkal inkább vannak hivatva compromittálni a külföld előtt, mint sok egyéb. Én is felhívni kívánom a t. minister ur figyelmét arra, méltóztassék mindenesetre szaporítani a nagyobb forgalmú helyeken a munkaerőket és az állomások szaporítását mérsékelni. A mit a postastatistika felmutat, sajátságos egy tünemény Midőn az alkotmányon kívüli állapotból kibontakoztunk és a magyar kormány átvette a postaigazgatást, 941 posta volt. Természetes, hogy ezeket szaporítani kellett szükségeink szerint és nem is volt feltűnő, hogy egy év alatt 1537-re szaporodott és senki azon meg nem botránkozott, hogy ezen apparátusnak ily hirtelen megnövekedése 188,000 írt hiányt okozott a mérlegben. 1865 óta 1880-ig a posták száma évenkint 20—30, legfeljebb 40-nel szaporodott; ha azt mondjuk, hogy átlag 25-tel, megközelítjük a valószínűséget. 1880-tól kezdve ez a szaporodás felmegy ÜOO-ra és ennél is többre évenkint. Nevezetesen 1883. június havától 1884. június végéig felállíttatott 402 postahivatal és engedélyeztetett 204 postahivatal. Én nem gondolnám, hogy az ország érdekében állana az, hogy az oly állomásokon is állítsunk fel postahivatalokat, a melyeknek forgalmuk is alig van. (Felkiáltásokbalfélől: Pedigapublicum érdekében vem ez!) A publicuin érdekében ? A hol nincs forgalom, a hol nincs a postának mit kezelni, nem tudom mire való a posta. (Mozgás.) De még sok tekintetben hátrányos is. Mert a postás behozván a legközelebbi állomásról a szállítmányt, a sokszoros sortirozás következtében megtörténik, hogy napokig kell várni oly küldeményre, a melyet néhány óra alatt meg lehetne kapni. És innen van az az anomália, hogy Parisból és Londonból hamarabb kapjuk meg a leveleket, mint pl. a pestmegyei Bagról vagy Rákos falvárói, a mely Budapestneknek egyik külvárosa. Ezeket kívántam elmondani. Madarász József: T. ház! Én ugyvagyok meggyőződve, hogy bár t. barátomnak azon kifejezése, hogy vegye figyelembe a t. közlekedésügyi minister ur — a kinek tárczájához a postaügy is tartozik — hogy postát minden, vagy igen sok községhez ne létesítsen, nem zárja ki azon óhajtást és véleményem szerint a ministernek azt a kötelességét, hogy a postát nem szabad pénzügyi jövedelmi forrásnak, hanem a közlekedés, ipar és kereskedelem megkívántató eszközének tekinteni. És igy ha volnának is eleinte oly községek, amelyekben csekély a forgalom, de forgalom mégis van, azonban távolabb vannak bizonyos pontoktól és pl. vasúti közlekedés által ott posta állítható, én azt tartom, hogy a közlekedési ministeriumnak feladata minden ilyen községben, a hol* eddigelé posta nem volt, postát állítani. (Helyeslés.) Mert tapasztalatból tudjuk, hogy a forgalmi eszközök megteremtése a kereskedelemnek és forgalomnak javára válik és e tekintetben Amerikában tanultam azt a modort, melyet Magyarországon és általában az egész világon utánzandónak tartok. Amerikában a postát soha nem tekintik jövedelmi ágnak, hanem oly kötelességnek, mely az államnak még kiadásával is mentül inkább terjesztendő az egész országban, amessze távoli városoktól az úgynevezett majorságok és farumokig. Az amerikai kormánynak kötelességévé tették a postát elvinni mindenfelé, a hová lehet, ha egyébért nem, csak azért is, hogy a szabadsajtó termékeit terjeszszék a postán és a 2 —3 mértföldnyire eső majorságok egyénei elmehessenek a különben elhagyott ily postahelyekre, hogy a sajtó termékeit magok közt eloszthassák és ezen sajtó termékek által ismerjék meg önhazájuk és a művelt világ szükségeit.