Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-40

ggO 40. orsaágos ülés fleczemtow 17. 1884. Ausztriában fennálló vasúti tarifákra nincs közvetlen befolyása a magyar közlekedési ministernek. Legyen nekem szabad egy kérdést felvetnem a t, ház színe előtt. Ugyan mit mondana a képviselő ur azon közlekedési ministerről, a ki eltűrné, hogy Ausztriából vagy bármely más országból egy minister vagy nem tudom kicsoda, közvetlen és némileg irányadó befolyást gyakorolhatna a vasúti tarifára, pl. innen Püspök-Ladányba vagy Aradra, vagy bárhová vezető vonalon ? Hiszen ha magunknak vindicaljuk e jogot mások irányában, azoknak is meg kell adni ezt a jogot velünk szemben; pedig én azt hiszem, a képviselő ur nagyon köny nyen hajlandó volna azon ministert, a ki ezt megengedné, vád alá helyezni. Megjegyzem azonban, hogy indirect befolyással igen is bírnak a vasutak a szomszéd vasutak tarifáira. így pl. a román vasutak bizonyos hatást gyakorolhatnak a német vasutak tarifáira, a mennyiben Galatztól vagy Brailától közvetlen szállítási tételek vannak megállapítva Stettinbe, Berlinbe és Hamburgba. Ez kölcsönös megállapodás utján történik és ily szempontból kétségkívül nekünk is van hatásunk az osztrák és a külföldi vasutak tarifáinak megállapítására. Ez nem közigazgatási, hanem vasúti egybeköttetési befolyás. Ezen befolyást Fiume irányában teljes mértékben érvényesíteni kívánom, de rossz néven legkevésbé sem veszem, hogy ha épen ugy, a mint mi igyekezünk a lehető legkedvezőbb szállítási feltételeket biztosítani Fiume számára, az osztrák kormány szintén olyat kivan biztosítani Trieszt számára. Fiume a mienk, Trieszt az övék. Megjegyzem, hogy nézetem szerint Trieszt és Fiume fejlődése egymással ellentétben nincs. Lehet másnak eltérő nézete, de nézetem szerint, a kettő között ellentét nincs, mindkettőnek meg vannak külön vasúti összeköttetései és jelenleg Fiúméban épen azzal küzködünk, hogy annyi szállítmány, jelesen fa vitetik oda, hogy nem tudunk neki elég helyet adni, hogy a hajókra rakhassák. Mind Trieszt, mind Fiume egymás mellett vélhatik nagy kikötővé, Fiumét illetőleg meg is teszünk mindent, bogy nagygyá legyen. A képviselő ur további kérdései a mondottaknál fogva maguktól elesnek. Azt kérdi, hogy hetyeslem-e azon eljárást? Miután az nem való, tehát erről nem szólok. Azt kérdi továbbá, ha nem helyeslem, mily eszközökkel akarom a helyzetet megszüntetni? Én részemről igyekeztem mind a magyar állami vasutakkal, mind a többi magyar vasutakkal, sőt a mennyire lehet, a külföldi vasutakkal is odahatni, hogy a mi Fiumét megilleti, az oda menjen. Méltóztassék a kimutatásokat megnézni, meggyőződhetnek, hogy a naponkint Fiumébe érkezett liszt körülbelül tízszer annyi, mint a mennyi innen Triesztbe megy, Nem lehet elvenni senkinek a jogát, hogy oda küldje árúját a hova akarja, de a kereskedőknek nincs érdekekben Triesztbe küldeni a szállítmányokat, hanem inkább Fiúméba és hogy ha Fiumét felszereljük olyan kényelmes és biztos kikötővé, a milyet a kereskedelem megkiván, akkor bizonyára Fiumét fogják felkeresni. Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Almásy Sándor: A t. minister ur megró azért, hogy interpellatiót intéztem oly tárgyban, mely még alkudozás tárgya, be nincs fejezve, a miért interpellatiót intézni nem lehet. Engedelmet kérek, azt kellene hinnem, hogy csak ma olvasta interpellatiómat a minister ur; ha nem tudnám, hogy már az előtt is olvasta; mert már a körben is nyilatkozott, hogy mit fog reá felelni. Abban a lapban befejezett tényről volt szó, tudniillik, hogy ezen és ezen a napon meghozatott egy határozat, mely Triesztnek kedvezményt ad, Fiumét pedig mellőzi. Tehát állítólag befejezett tényről intéztem interpellatiót, de azt méltóztatott erre mondani, hogy az ujságlapoknak nem kell hinni. Ha valaki, én nagyon óvatosan adok hitelt az újságoknak. (Derültség.) De hogy azon állítást, mely szerint Ausztria részéről Magyarország, különösen a vasutak tekintetében megkárosittatik, könnyebben elhiszem, mint az ellenkezőjét, az igen természetes. Mert hiszen láttuk, hogy Oláhországból Bécsbe a gabonát olcsóbban vitték el, mintha Pestre szállították volna és láttuk most legközelebb, hogy a pozsonyi marhavásáron mindent elkövettek a tarifákkal, hogy a pozsonyi marhavásár létesítését megakadályozzák. Hogy tehát ezen állításnak hitelt adtam, azon nem lehet csodálkozni, midőn arról van szó, hogy a magyar érdekek vannak megtámadva. Rossz néven vette a minister ur . . . B: Kemény Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: Nem vettem! Almásy Sándor: Egyszóval megrótt, a miért azt kívántam, hogy közvetlen befolyása legyen a szomszédállam tarifáira és leczkét ad nekem, hogy mikép követelhetek ilyet. Engedelmet kérek, ez elferdítése szavaimnak. Én érintettem azon befolyást, melyet a minister urnak beszéde második részében tetszett említeni, hogy tudniillik igenis van a szomszédállamoknak olyan befolyása, minőt interpellatióm utolsó kérdésében jeleztem. Mikor interpellatiómat megtettem és azt kérdeztem, helyesli-e, hogy ily káros befolyás gyakoroltassák a, szomszédállam részéről? azt mondta, erre nézve nem nyilatkozhatik, mert még semmi sem történt. Kérdeztem, mit tehet, hogy ilyen káros befolyás ne történjék, vagy miként tudja ellensúlyozni azt; és értettem azt a befolyást, a melyre minden állam, ha nincs is joga, legalább