Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-40

254 49. orsxágos öléi KiSS Albert: T. ház! (Halljuk!) A magam részéről is örömmel veszem tudomásul, a mit a minister ur jelenleg elmondott. A nyáron, épen Julius végén, utam Szatmármegyén vezetett keresztül; meggyőződtem azon nagy szerencsétlenségről, melyet az elmondottak után nem rajzolok s arra csak egyszerűen rámutatok. De találkoztam ott egy más jelenséggel is. Mert azon árvizsujtotta vidék Szatmármegyének épen legmagyarabb része s ez a jelenség indít arra, hogy itt szót emeljek. (Halljuk! Halljuk!) Mint a szegedi katastropha alkalmával a szegedi nép nem tudott kunyorálni, hanem magyar önérzettül csakis munkát kért, Szatmármegyének ez a magyar népe abban az irtózatos nyomorban, melyben én találtam, épen aratás idején, midőn maga a nép és szarvasmarbája egyes emelkedett dombokra volt a viz által szorítva és hogy marháját táplálja, ladikokkal ment ki és az ártérről a kalászt hordta be takarmányul, akkor is az a nép nem kért, nem könyörgött, nem csinált a lapokban reclamot, tűrte a szerencsétlenséget. Jelenleg is nem másért folyamodik: egyszerűen munkáért. Megvallom t. ház, mig az a hosszú és igen nagy terjedelmű munkálat az ecsedi láp szabályozására vonatkozólag el fog készülni melyet a 1. minister ur jelzett és mig az a társulat ott megalakulhat, mig az a nép munkához jut, részemről tartok tőle, hogy azon tősgyökeres magyar népre nézve a segítség késő lesz. A Szamos partján járva, én ott a védpartokat mindenütt széttépve, megrongálva találtam. Ez az, a mit Boros t. képviselő ur említett s a mire szerintem a fő figyelmet kell fordítani, a népnek, mely Ínséggel küzd, a partok kijavításánál munkát adni és igy megelőzni azt, hogy a jövő tavaszszal azon területet a vizár teljesen megsemmisítse. (Helyeslés a szélső halon.) Én hiszem is t. ház, hogy a minister ur gondolt erre és csakis azért szólaltam itt fel, mert egyfelől Ernuszt, másfelől Boros t. képviselőtársaim felszólalása és harmadszor a t. minister ur válasza ugy tüntették föl ezen itt előirányzott 60,000 frtot, mint a mely az ügy fontosságához képest nem elegendő. Én kevésnek tartom a jóakaratot ilyen esetben, a hol Ínségről van szó és anyagi eszközökre van szükség. Ha a t. ház oly kedvezőleg fogadta a t. minister ur felszólalását, remélem, hogy felszólalásom is visszhangra fog találni. Részemről egy határozati javaslatot bátorkodom benyújtani, mely következő : „Sürgős munkákra és az állami kezelés alatt nem álló folyókra segéíyképen előirt 60,000 frt az év folyamán a vizár által Szatmármegye területén okozott vízkárokra való tekintetből 100,000 írtra emeltessék.

u Ezen emelést óhajtanám a Szamos védpartjaidecxentber 1T. 1884 nak elkészítésére és kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hoitsy Pál jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Herman Ottó: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy már az a körülmény, hogy Szatmármegye hallgatag fiai amazon az oldalon megtörik egyszerre a csendet és felszólalnak, azok, kik a jelenlegi kermány alatt mindig a megelégedés teljes külső és belső kifejezésével foglaltak a házban helyet, (Derültség a szélső balon) már magában ez a körülmény is, azt hiszem, meggyőzheti a házat arról, hogy Szatmármegyében az árvizek calamitása 'nagy és minthogy nagy, hogy azon valósággal segíteni is kell. T. ház! Én magam is autopsia alapján állok, midőn a kérdéshez hozzászólok. Magában véve a hydrographiai intézetről folytatott rövid vitatkozás és Boros Bálint t. képviselőtársam felszólalása bizonyíthatja azt, hogy ilyen kérdéseket localis, megyei szempontból tárgyalni a törvényhozásnak véghetetlenül nehéz és veszedelmes. Mert az egyik vidék a saját érdekét teszi előtérbe, nem gondolva azzal, hogy mi éri azáltal a másik vidéket. A Szamosnak vagy bármely más folyónak localiter való szabályozása mindig nehéz probléma, mert a kérdés mindig az, hogy az alatta lévő vidékkel mi fog történni. T. ház! Én ezt tovább nem folytatom, hanem csatlakozom teljes tökéletesen ahhoz a felfogáshoz, melyet Kiss Albert barátom itt kifejtett. Mert noha nem tudom, milyen hydrographiai és meteorológiai alap áll a t. minister ur rendelkezésére, azt mégis fel merem tenni róla, fel is teszem, hogy ő a j övő esztendei árvízről még ma nem tudhat semmit. Megtörténhetik t. ház az, hogy azok az árvizek nem fognak bekövetkezni, az esőzések nem akként fognak bekövetkezni. Megtörténhetik az is, hogy a következő év még rosszabb lesz az eddigieknél és akkor kérdem, mi fog történni ? Hol van a garantia annak a veszedelemnek elhárítására, a mi momentán okvetetlenül meg kell, hogy történjék. Előrelátással meg kell, hogy történjék. Ha a t. minister ur azt mondja, hogy a Szamosnak gyökeres szabályozása követeli azt, hogy ugy a bal parton, mint a jobb parton gátak emeltessenek, nehogy az ár egyikre vagy másikra zúdittassék, minthogy a jobb parton a minister ur szerint jelenleg még védgátak nincsenek, ellenben a védgátak daczára a bal partot a Szamos elöntötte : ebből következik, hogy miután azok a védgátak rossz állapotban vannak, azok épen azon felfogás szerint, melyet Boros Bálint t. képviselőtársam kifejezett és melyet Kiss Albert t. képviselőtársam támogatott, csakugyan olyan karba helyezendők, hogy az imminens legközelebbi veszély ellen, ha nem is örökre szóló, de legalább relatív