Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-39

39. orszásros ülés d tatnak majd gruppirozni az újonnan szervezendő j társulatot és ha akkor az fog kitűnni, hogy ezen társulat nem birja a költségeket megfizetni, akkor méltóztassék expediensről gondoskodni, hogy a munka még a 6 milliósnál is kisebbszerű terv alapján hozassék létre, esetleg iparkodjanak oly módon is segíteni, hogy egészen vissza állittassék a régi állapot, a mivel a felsők evidenter elégtételt fognak nyerni, azonban az alsók legnagyobb kárára és ennek folytán az alsók érdekében méltányos lesz valamit tenni s nem lesz más expediens, mint az, hogy az állam hozzájáruljon a rendezéshez és kiépítéshez. Ezen nézetemet kifejezve a fiába szabályozása iránt, engedje meg a t. ház, hogy áttérjek forgalmi érdekeink egynémelyikére. (Halljuk!) Roppant sok történt e téren és azon államosítások, melyeket eddigelé már fel tud mutatni az ország, valóban alapjait képezik egy oly forgalmi politikának, mely Magyarország közgazdasági állapotának előmozdítására és javításár-a kétségtelenül nagymérvű befolyási! van már is és lehet a legközelebbi jövőben még inkább. Ezen általános haladás és javulás azonba n még mindig fokozható és felfogásom szerint ezen fokozásnak alkalmazkodnia kell azon új helyzethez, melyet ma szemben nyersterményeink kivitelével észlelünk. Legutóbb megnyittatott a vorarlbergi vasút és ennek következtében azt hiszem, hogy a mit eddig felesleges volt tenni, mert azon vonal nem volt megnyitva, annál szükségesebb ma, azt t. i., hogy odáig legalább határainkon belül azon vonalrész felett, mely Vo.rarlberg felé viszi terményeinket, a lehetőségig rendelkezzünk, akár direet államosítás által, a mi talán nehéz, akár oly forgalmi politika által, mely mellett nemcsak a magyar, hanem az osztrák vonalrészre, is befolyásunkat érvényesítsük. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, hogy ezen nagy eszme nek teljes kerete akkor fog lenni, mikor ezen irányt, nemcsak a Budapestről oda induló forgalom tekintetében fogjuk érvényre juttatni, hanem hogy ha a vorarlbergi irányt egyúttal szemben azon kalaHutásokkal, melyeket a transatlauticus concurrentia az alföldre hoz, az alföld érdekei szempontjából fogjuk megítélni. Ha csakugyan áll, pedig áll, hogy Svájcz a központja Európának, a hol a legdrágább árakat lehet még nyersterményeink számára elérni, a mennyiben legtávolabb esik a tengertől és Muszkaországtól, akkor oda kell törekedni, hogy ezen helyhez mi, kik ahhoz közelebb állunk, mint mások, minden áron jutányosán hozzájussunk.(Helyeslés.)Az alföld az.melyet az amerikai concurrentia leginkább sújt. Az alföldnek kimondhatatlan előnyére volna, ha a báttaszéki vonal, melynek pályaudvara még egy mértföldnyire van a Dunától, kiépíttetnék mielőbb a Dunáig, ugy hogy absorbealná magában az összes al'öldi vízi forgalmat, mely ép a Ferencz csatornától egyenesen oda vinne s innen Svájcz felé veeczember 16- 18S4. ^19 hetnének olcsóbba n helyesebb irányt terményeink. (Helyeslés balfelöl.) Ezzel egyidejűleg elér ndő volna a duna-drávai vasútnak a baja-szabadkai vasúttal való összeköttetése. És ha már most a svájezi irányon a most létrejött vorarlbergi vonal következtében ily módon kellend segíteni, akkor azt hiszem, hogy terményeink számára az osztrák és bajor piaezokra nézve ép,ugy kellene cselekednünk. A bajor és osztrák irányra nézve a mi két vonalunk, a dunai jobb- és balparti vonal, mely Budapest és Bécs közt létezik s már működésben van. Habár ezek egyikének létesítése fölött szerfelett örvendek, mindamellett azt hiszem, hogy e két vonalon kivül az a legfontosabb vonal, mely a legolcsóbb szállítást biztosítja Magyarországnak: a Duna, ez pedig kiaknázva nincs. Ez az a momentum, melyet én a t. háznak leginkább figyeb méhe ajánlok s azt kívánnám, hogy most törekedjünk oda, hogy a Duna-gőzhajózási társulat, a mely ma a Dunán egyedárúságot élvez s a mely bár kedvezőbb tarifák mellett szállít, azon morális pressio alatt, melylyel a magyar kormány reá volt és a szükségesség helyzetéből kifolyólag, mondom, oda törekedjünk, hogy még sokkal lejebb szállítsa a díjtételeket, ez pedig megtörténhetik akkor, ha a magyar kor mány aegise alatt létesülne oly vállalat, mely azzal versenyez. (Helyeslés és felkiáltások: Ivánka Imrének szól!) Én e tekintetben nem riadnék vissza oly dotatiótól, a mely e czélt elérhetővé teszi, mert erőseu hiszem, hogy addig, a míg ezt el nem érjük, valóban olcsó szállításról a Dunán szó nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) Az osztrák gőzhajózásnak forgalmi politikája az, hogy ő minden keletkező vállalatot vagy megvesz, vagy agyonversenyez, (Ugy van! Ugy van!) ugy hogy ennek következtében egy új vállalat sem tudott existálni. Ez ellen kell védekezni s ez érdekben kell az államnak beavatkozni s hogy ha a magyar vállalatok subventio útján nem érhetik el e czélt, hagyjunk fel a magánvállalat eszméjével és létesítsék a, lánczhajózást, a melynek tarifáira direet befolyással lenne az állam. (Helyeslés balfelöl.) Lánczokat ott rakhatunk a Dunában, a hol a folyó medre jó, tehetjük ezt daczára annak, hogy eléggé tévesen egykor a Dunagőzhajózási társulatnak adtunk lánczhajózási engedélyt, egyébiránt adtuk oly helyen, a hol nemcsak egy, hanem több párhuzamos láucz is volna a folyó medrében lerakható. (Ugy van!) De én e tekintetben nem tudnám magamat kielégítettnek tekinteni, hanem I azt kívánnám, hogy azon vállalat, melyet az állam ily módon crealna és egyúttal terményeink szállítását vállalja magára, ne csak a magyar határig, Dévényig, hanem, minthogy a Duna nemzetközi folyó és minthogy ott minden lobogó alatti hajó hajókázhatik, használjuk fel a Dunának ezen nemzetközi jellegét s kívánjuk meg azon állami oltalom alatt álló, vagy az állam tulajdonát képező, 28'