Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-38
38, országos ülés deczember 18, 1884. 203 Állami javak eladása, a) Állami javak eladásából 10.000,000 frt. Orbán Balázs: T. ház! A magán életben is szomorúan tapasztalhatjuk, hogy ha egyesek egyszer a könnyelmű tékozlás terére lépnek, ha egyszer az ősi örökséghez való szent ragaszkodásnak érzete kivesz a keblekből, ha a gazdálkodás és gyümölesö'ztetés szükségességének élénk önérzete kihal és az észszerííség egyensúlya felbomlik : akkor nem igen szoktak a szomorú következményekre és a jövőre gondolni s gyorsan és könnyelműen pazarolják el a mi még megvan s a mivel okszerű berendezéssel s egy kis önmegtagadással még rendezhetnék ügyeiket; de magával ragadja őket rossz szellemük, uzsora-adósságokat kötnek, eladják csekély árban mindazt mire gyors vevőt kapnak s egyszer csak arra ébrednek, hogy megütik a dobot az ős kastély, az ősi lak előtt s bekövetkezik az őket utczára juttató katastropha. Ezen az úton halad a mi könnyelmű, a mi tékozló kormányunk is, él napról napra, a jövőre nem gondolva, az ősi örökséget elhanyagolva, annak termőképességét a befektetések megvonása által kimerítve, könnyelmű adósságot adósságra halmozva, uzsora-kölcsönöket — Kente — aláírva, az ősi örökség értékes birtokait potom áron elvesztegetve s mind ezáltal előkészítve a tönkrejutás kikerülhetien katastropháját. Nem elégszik meg, hogy ez országra, mely 1867-ig adósságmentes volt, békés időben és szerencsés közgazdasági viszonyok közt, a francziák hadi sarczát felülmúló adósságot, még pedig törlesztés által soha nem fogyó stabilis adósságot csinált, hanem az őseink által ezredév viszontagságai közt megtartott államjavakat, őseinknek e gazdag hagyományát, ezen elidegeníthetlen hitbizományi, ezen az utódokra átszármaztatni kelletett majorátust, melynek csak haszonélvezetére volna jogosítva: potom árért eltékozolja, oly potom árért, hogy pár év múlva a kapott csekély összeget többszörösön kellend visszatérítenie. Ha az eddigi eladásokat és a most eladásra kitűzött államjavakat vizsgáljuk, azon szomorú meggyőződésre jutunk, hogy leginkább oly birtokok és szolgálmányok tűzetnek ki eladásra, a melyeknél a vevő többszörös haszonra s a vételár gyors visszatérítésére számíthat. Azt látjuk ugyanis, hogy a birtokok regalejogaikkal, de a regalejogok s azt élvező vendéglők és korcsmák külön is eladatnak vagy inkább elvesztegettetnek potom árért, hogy az inscribált birtokok tulajdonjoga átruháztatik ingyen vagy csekély értékért. Már most tekintsük ennek következményeit. Az országgyűlés kimondotta a regaléjog váltságát, a hűbériség ez utolsó maradványának és szégyenletes igájának eltörlését. Ez oly égető kérdés, a melyet már soká elodázhatni nem lehet. E műveletet nagyon megkönnyítette volna azon szerencsés körülmény, hogy az italmérési jognak több mint egy negyed része az állambirtokába volt sigy azért nem kellett volna kárpótlást fizetni. De mit tesz a mi bölcs pénzügyministerünk ? Épen az italmérési jogot s az ezzel egybekötött vendéglőket, korcsmákat, fürdőket és birtokokat pazarolja el oly potom árért, hogy majd azok megváltásának pár év múlva bekövetkezendő kimondásakor, a most kapott összegnek kétszeresét/ háromszorosát kellend az államnak visszafizetnie. En tisztelt ház, figyelemmel kisértem az államjavak eladását, különösen az erdélyi részekben s azt tapasztaltam, hogy azok nem eladva, hanem el lettek ajándékozva, természetesen a kormánynak a választásoknál szolgálatot tett kegyenczeknek. így ha jól tudom, a krakkói uradalom, melyhez sok falu regale-joga is a többek közt tartozott 60,000 forintért, biztosíthatom a pénzügyér urat, hogy majd a regale-váltságkor legalább is 2 —3 ennyit leend kénytelen visszafizetni. Az inscribált jószágok közül felhozom a gyalui uradalmat, a melyet többszöri felszólalásaim és ellenvetéseim daczára, olyaténképen bocsátottak a 98,000 ezer forint inscribationlis összegért az inscribensek örök birtokába, hogy azoknak engedtettek át az összes belső telkek, szántók, kaszálók, közeli erdők, malmok, hidvámok stb. a mik olcsó számításben megértek, a mint akkor kimutattam volt 430,000 frtot, nekik adták a 150,000 frt úrbéri kárpótlást, a mi kamatjaival kitett 300,000 frtot és nekik hagyták 13 falunak és Gyalu városnak összes korcsmáit és regale-jogát, azon 28,000 hold távoli letarolt erdőségért, a mi — a mint akkor is kifejtettem — nem ér többet 56,000 frtnál. Majd a pénz ügy minister ur megteheti összehasonlító számláját és kiszámíthatja a nyeremény egyenleget akkor, a midőn ez 56,000 forinttal szembe állítandja azon váltságösszeget, a melyet majd az állam a Gyalu város és a 13 község regáléjáért fizetni lesz kénytelen amaz uradalmat ily módon kézre kaparitott uraknak. Az idén eladásra szánt birtokok közt találunk a pancsova-titeli uradalom területén,melynekholdjn 11 forintra van becsülve, mert a becsértéket a csekély jövedelem átlag alapján számítják a pénzügyministeriumban. A valódi érték 10-ed részeért adják el, mikor szegény csángó testvéreinknek nem juttatnak telephelyet. Hisz ez t. ház, a pazarlás őrültsége, a tékozlásnak valódi mániája, a minőt csak olyan 26*
