Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-37
172 :>7. országos ölés dczember 13 1884 fogadjuk!) tehát a hétfői ülés napirendjére tűzetik ki. Következik az indítvány- és interpellátiós könyv felolvasása Rakovszky István jegyző: Jelentem a í. háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellátiós könyvben nincsen bejegyzés. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik az 1885. évi költségvetés részletes tárgyalásának folytatása, még pedig a pénzügyministerium költségvetése a 22. lapon az illeíékszabási hivatalok és illetékkezelési számtisztek czíme alatt előirányzott összeg. Lázár Ádám: T. ház! Magyarország pénzügyministere és a pénzügyi bizottság tagjai csakúgy dobálódznak a milliókkal, nem érzik, hogy mint Chinában szokás mondani, felemésztenek mindent, mint a boa constrictor és azzal nem is törődnek, hogy hogyan, miként teremmk ezen milliók. Nem látják, hogy a földmívelő véres verejtékével kaparja a földet, nem látják, hogy a kereskedő aggodalommal ébred és fekszik le, nem látják, hogy az iparos mi kétségbeejtőleg izzad munkája mellett, hanem ehelyett mit látnak? Látják a Dunasort és a sugárút fényes palotáit, ezek kápráztatják szemüket. Magyarország ez idő szerint egyenes államadókban közel 100 milliót fizet, azon kivül itt vannak a számos indireet adók, a melyek közül a jelenleg tárgyalás alatt levő jogilletékek, közdíjak 10 millión felül vannak. Csak ennek kiszabására van a költségvetésben közel 500f000 frt előirányozva. Ezen bevételekkel szemben azonban, mint tulaj dónk épeni kiadás „behajtás" czímén 3,000 forint szerepel, jutalmuk és segélyezésekre 31,000, mondd: harminezegyezer forint indítványoztatik. Nem tudom, lehet, hogy a t. pénzügyminister ur a tárgyalás folyamán fel fog világosítani arról, hogy ez a 31,000 frt'tulajdonképen hol, kiknek és miképen osztatik ki. Igen sajnos, hogy tegnap Madarász József t. képviselőtársamnak e tárgyban beadott indítványa a méltányosság és igazság ellenére félreértetvén, elvettetett. Ezen alkalommal lehetett volna bőven tanácskoznunk arról, hogy miként lehetne a rendes fizetéssel ellátott hivatalnokok ily rendkívüli jutalmazásáról gondoskodni, legfeljebb talán mint Madarász képviselő ur mondta, ugy hogy az 1000 frton alóli fizetésű hivatalnokok, valamint a kisebb javadalmazása szolgák részesittethetnének méltányos és igazságos úton segélyezésben és jutalmazásban. Az említett nagy terhekkel szemben mit ad mint viszontszolgálatot a kormány a nemzetnek, hogy némileg elviselhetővé tegye ezen nagy terheket? Katonaságot kivannak, de nem a magyar hadsereg számára; (ügy van ! a szélső baloldalon) az adókat kívánják fokozottabb arányban beszolgáltatni, még pedig minő pénzjegyben, osztrákmagyar bankjegyben, melynek sem egyik, sem másik oldalán semmi czímer, annál kevésbé Magyarország czímere nincs, ezzel szemben elnézi a kormány, hogy majdnem két év óta felfüggesztett intézkedések daczára, ugyanazon osztrákmagyar banknak mind fő-, mind fiók-intézetei kétfejű sasos pecsétt 1 levelezzenek, a mi általában az 1848-iki törvénynyel, mely a nemzeti lobogóról és czímerről rendelkezik, ellentétben áll. Mit ad ezzel szemben további viszontszolgáltatásul ? Ad kortestáborrá alakított közigazgatást, egy tömkelegnek nevezhető igazságszolgáltatást, ad népnevelést, melyben a fukarság a garasosságig terjed, mig ellenben idegen czélokra fecsérel, a közerkölcsiség lazult, erről nincs is mit szólni ésmégis vannak magyar emberek, a kik ezen állapotokat rózsás állapotoknak véve, megelégedetteknek jelentik magukat. Tegnap Haviár képviselőtársam szólalt fel, jelezve azon zaklatásokat, melyek az illetékkiszabás körül előfordulnak és ajánlotta a pénzügyminister figyelmébe, hogy a zaklatás elkerülése végett szakképzett közegeket alkalmazzon. Tegnap kértem beszédemnek mai napra áttételét, mert a kérdés sokkal fontosabb, hogy sem azon könnyű szerrel átsurranni lehessen. Az illetékügyek közigazgatási rendszere részint az 1867 előtti időből maradt Magyarországra, részint pedig a jelenlegi pénzügyi kormányzat által teremtetett meg és ma egy igen szövevényes, bonyolult és költséges eljárás áll fenn. Ugyan is 1867 előtt és azután 1875-ig az adóhivatalok szabták ki az illetékeket és ezt a pénzügyministeri számvevőség felülvizsgálta. Ezen eljárás egyszerű, rövid és czélszerű volt már csali azért is, mert az akkori adótisztek munkálata több képzettséggel birni kellető számvevőségi tagok által biráltatott meg. Később 1875-ben fellálittattak az illetékkiszabási hivatalok és azok mellé mint fogalmazók jogvégzett egyének osztattak be, de a felülvizsgálat akkor is megmaradt a pénzügyi számvevőségnél a nélkül, hogy ott is jogvégzettség kívántatott volna. Ez egyik anomália, (ügy van! a szélső baloldalon-) Később 1881-ben felállíttatott minden pénzügyi igazgatóságnál egy felülvizsgáló bizottság, melynek hatásköre az,hogy minden fontosabb ügyben előbb felülvizsgálja a kibocsátandó illetékkiszabási hivatal határozatát, mielőtt az kiadatnék s ez által egyfelől az illetékkiszabási hivatalokat gyámság aláhelyezte, másfelől kettős munkát csinált. De nem tekintve ezt, bárha szokássá vált a pénzügyi felülvizsgáló bizottságoknál az alantas hatóság határozatait megváltoztatni, mégis gyakran történik, hogy egészen vagy részben megváltoztatva, mégis az illetékkiszabási hivatal adja ki azon határozatokat, melyeknek hozatalába úgyszólván nem is folyt be. Végre pedig ezen hatärozatok is a pénzügyministeri számvevőség által bíráltainak el. Ez a másik anomália. Ugyanezen