Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-36
Ifi. országos ülés deczember 12. 18S4. 167 ben, de sokkid szivesebben fizetné adóját akkor, ha meg volna győződve arról, hogy az adó valóban igazságosan vettetik ki, hogy a teher, mely a népre súlyosodik, körülbelül egyenlően snjt mindenkit, hogy a behajtásnál okszerűen és igazságosan járnak el az adóközegek. Ha olyan számos, t. ház, a panasz az országban az adó körül, nagy részben nemcsak az adómagasságban keresendő az ok, hanem főleg azon körülményben, hogy az adó kivetése, behajtása igen sok kívánni valót „ hagy hátra. A közönség nem bizik többé abban, hogy valóban igazságosan járnak el irányában. Látja, tapasztalja számos esetben, hogy egyikmásik irányban könny ebbítések, előnyök nyújtatnak, a hol azok tárgyilagosan indokolva nincsenek. Az adóközegeknek kötelessége természetesen nem kellemes, de ugy hiszem, hogy reájuk is áll azon követelmény, hogy ők az állam etkicai alapján állva, nem ugy a mint most áll a dolog, az adófizető polgár ellenségeiként álljanak elő. De, sajnos, tagadhatatlan, hogy a közönség ! most már ilyeneknek szokta őket tekinteni.! 1 , ház! Én azt nagy szerencsétlenségnek tartom. De ha látjuk, hogy az adóközegek gyakran, mondhatni törvénytelen eljárásra, de mindenesetre jogtalan eljárásra felülről indíttatnak, a dolog még sajnálatosabb lesz. Látjuk t. ház, hogy azon hivatalnokokrészesülnek elismerésben, részesülnek jutalmakban, a kik legtöbbet tudnak az állam cassájába hozni. Az azonban nem lehet elegendő ok annak megítélésére, vájjon egy hivatalnok valóban teljesíti-e kötelességét. A hivatalnok kötelessége a törvényszabta adókat behajtani, de mesterséges utón azokat fokozni, nem feladaia. S ha itt túlbuzgóság mutatkozik, én ngy hiszem, hogy a felső hatóságoknak kötelessége volna, az alantas hivatalnokokat figyelmeztetni, hogy ne legyenek túlbuzgók, hogy tegyék meg kötelességüket, de ne iparkodjanak kötelességteljesítésüket oly módon bemutatni, mely az állam czéljaival és a fennálló törvényekkel igen gyakran ellenkezésben van. ' Elvégre azonban mit tegyen egy adófelügyelő ar, ha kapja felülről a rendeletet, melynek formáját nem tudom ugyan, mert nem vagyok annyira jártas ezen hivatalos eljárásban, de tudjuk, hogy kapnak egyenes rendeletet, felszólítást fölülről, hogy ezen és ezen adót emeljék fel ennyivel és ennyivel. (Ellenmondások a jobboldalon.) Vagy ha nem is neveztetik meg nekik összeg, mindenesetre igen nyomatékos módon utáltainak arra, hogy az adóösszegeket emeljék. így jön aztán létre azon bizonyos természetes fejlődése az állami jövedelmeknek, melyre a pénzügyminister ur utalt Ep ugy, mint az adókivetésnél t. ház, az eljárás alaki és anyagi tekintetben nem helyes, ugy állunk az adóbehajtásnál is. Ha azon szegény földmívelő emberhez, kinek adóhátraléka van, akkor jön a végrehajtó, a mikor épen kicsépeli a gabonáját, onnan rögtön bérelt kocsiban elviszi egy raktárba, melyet e ezélból felvett, ha aztán azon gabona olcsó áron elárúsittatik s annak jövedelméből ki kell kerülni ezen raktár díjának, a felvett kocsi díjának, az adóvégrehajtó díjának és gyakran az állam nem kap semmit, mert ezen költségek emésztik fel azt, a mi bejött, t. ház, ez oly eljárás, mely igen természetes, hogy az államhoz való ragaszkodást, az állami felsőbb hatóság iránti tiszteletet nem mozdíthatja elő. (ügy van! a szélső baloldalon.) De még egyenlőtlenség is mutatkozik egyes esetekben az eljárásban. Hogy csík egy példát említsek, a dohányjövedéknél előlegek szoktak adatni a termelőknek. Ha valamely telepítvényes községben nem szolgáltatnak be annyi dohányt, hogy fedezve legyen az adóelőleg', akkor a község egyetemlegesen köteles megtéríteni azt, a mivel alatta maradt a beszolgáltatott dohány ára az egyes községi termelőknek adott előlegek összege mögött. És vannak, t. ház, nagyobb földbirtokosok, kik hasonlókép kapnaK előleget, sokkal kevesebbet szolgáltatnak be, mint a mennyit tett az előleg, a jövő esztendőben megint kapnak előleget, nem számíttatik le gyakran az illető összeg, hanem újból kapnak előleget és ily irányban az államnak igen számos hátralékos követelései vannak. T. ház! Több példát nem akarok felhozni, hanem az tény, hogy a mi közéletünkben meg van ingatva azon bizalom, hogy az adóközegek igazságosan, méltányosan, a törvény szigorú tiszteletével járnak el és ezen általános meggyőződést természetesei) csak növeli azon körülmény, hogy felszólamlások esetében alig történik valaha, hogy a felsőbb hatóságok igazságot szolgáltatnának a kérelmezőknek. Bármily botrányos legyen is néha az illető adóközeg eljárása, azt rendesen felülről szokták fedezni. Akár mit vétett is, ha csak az államkincstár érdekében történt, rendesen a túlbuzgóságot megjutalmazzák, ügy hiszem, nem volna az államnak kárára, ha e tekintetben más eljárás alkalmaztatnék. Általánosan elismert tény, hogy a legbecsületesebb ember, a ki különben sohasem követné el a legkisebb oly dolgot, a mely az őszinteséggel nem fér össze, igen csekély lelkifurdalással nem adja meg gyakran az államnak azt, a mit törvény szerint meg kellene adnia, mert tudja, hogy ha kis ujját adja, rögtön ott fogják egész kezét. Hogy az adókezelés körüli panasz ép oly alapos, mintáitalános, elismertetett részben az által is, hogy elvégre elhatározta magát a t. kormány, hogy a pénzügyi bíróságot behozza. Ezen intézmény igen rövid idő óta működik csak és működésének még igen csekély a nyoma. Meglehet, hogy meg fog felelni hivatásának, azonban azt hiszem, czélszertí volna, ha e pénzügyi bíróságnak minél kevesebb dolga lenne. A kormány közegein fog múlni, ha igen sok dolga lesz. Ha tehát a kormány az adók terén is — a
