Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-36

•iC. országos ülés deczeutber 12. 1&S4. jg^ az adóügyet maga, hanem kezeli azt az ő tiszti személyzete; továbbá kifejté, hogy ezen pénzügyi közlöny nemcsak hogy ő előtte nem ismeretes, de nem ismeri azt azon négy község elöljárósága sem, a mely reá a törvény értelmében a 800 irt pótadót kivetette. Kifejtette, hogy ő magát a tör­vényt ismeri és tudja, hogy azon törvénynek 8. §-a felhatalmazza a pénzügymimstert az eljárás­nak rendeleti úton leendő szabályozására és az időpont meghatározására, de neki azon szabály­rendeletről tudomása nem volt s nem lehetett, mert azon pénzügyi közlönyt jobbára csak pénzügyi közegek járatják és olvassák, Arra kérte ez indo­kok alapján a pénzügyministeriumot, hogy a reá kivetett pótadót 800 frtban állapítsa meg. A pénzügyministerium ezen indokokra nem mondott semmit, hanem az ügyet másként intézte el. Azt mondta ugyanis, minthogy már két hatóság ezen ügyben egyetértőleg határozott, tehát további felebbezésnek helye nincs. T. ház! Azadófeíügyelő volt az, ki felemelte a pótadót 800 írtról 1300 írtra. Vájjon vehető-e az adófelügyelő ezen épen jog­sérelmetképező ténye egyszersmind elsőfokú birói ítéletnek is? Nézetem szerint itt csak egy birói ítélet volt és ez volt a közigazgatási bizottságé. És mégis a pénzügyministerium az itt levő hivatalos acta szerint visszautasította a fölebbezést azon alapon, mert 2 bíróság egybehangzó Ítélete ellen nincs felebbezés. És nem csodálom, hogy azon nagybirtokos még akkor sem nyugodott meg, nem tudta elképzelni azt, hogy egy jogállamban ily utón emeltessék valakinek adója. Személyesen a pénzügyminister úrhoz folyamodott ekkor. Ismét kifejtette indokait. Panaszára azonban a pénzügy­minister ur által leküldött végzés egyszerűen az volt, hogy ,.az általa előterjesztett panasz tekin­tetbe nem vehető". Na t. ház, a közjövedelmeknek ily módoni emelése nem oly dolog, hogy az ilyen fejlesztést és emelést közülünk bárki is megköszön­hetné. Én azt sem törvényesnek, sem méltányos­nak nem ta#tom. De a dolognak itt sem lett vége, sőt nagyobb anomália állott be, mert ha figyelemre méltónak nem találta a kérvényt a pénzügyminister ur, de figyelemreméltónak találta az illetékkisza­bási hivatal, mert a nagyváradi illetékszabási hivatal daczára, hogy a kérvény meg van bélyegezve, nem tudom talán azért, mert a kérvény küllapjára van ragasztva a bélyeg, az illetőt meg­ieletezte és azt mondta, hogy ezen leletezés ellen szintén joga van felebbezni. Az illető nagybir­tokos azonban belefáradt a felebbezésbe és ki­fizette egyiket ós másikat is. Én ezt t. ház, nem azért mondtam el, hogy ennek következtében az a nagybirtokos ezen 400 frtot valaha visszakaphatná, bár szerintem ez volna a jogos és igazságos eljárás. A pénzügyminister ur előre tudom, azt mondja, hogy ez bevégzett, a törvény formái között bevégzett tény. Államkincs­tárunk pedig olyan mint a temető halottját vissza nem bocsátja, sőt újabbakra vár. Hanem előterjesztettem az ügyet azért, hogy egyfelől tiltakozzam Hegedűs Sándor urnak oly nagy hangon kijelentett, csík­nem dicsekedő nyilatkozata ellen, midőn azt mondta, hogy Magyarországon az adók természe­tes utón fejlődnek, másfelől pedig rámutattak, mily indokolt Madarász József t. képviselőtársamnak határozati javaslata, mert szerintem is az ösztön és jutalomdíjaknak megnyerése az, a mi az illető pénzügyi közegeket hasonló eljárásra indítja. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És végre előterjesztettem azért, hogy hason vissza­élések meggátlása czéljából felkérjem a t. pénz­ügyminister urat, hogy egy ily fontos rendeletnél méltóztassék akként intézkedni, hogy ne tekintes­sék elégnek csak az, hogy a rendelet a „Pénzügyi Közlönyben" megjelenik, (Helyeslés a szélső bal­oldalon) hanem utasíttassanak az illető megyei adófelügyelőségek, hogy közöljék azt az illető községi közegekkel is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt köteleztessenek a községi adóközegek is, hogy az oly rendeleteket az illető birtokosoknak ne csak egyszer tudomására juttassák, hanem évente, midőn az adómunkálatok teljesítésére kötelezve vannak, legyenek kötelezve a hasonló rendeletekre felhívni az adózó közönség figyelmét. Mert ha egyszer a törvény valakinek kedvez­ményt ad, ilyen módon valakitől elvenni, nem mondom, hogy kijátszani, egy jogállamhoz nem méltó s nem méltányos eljárás. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Elnök: Kivan valaki még szólni? Molnár Antal: T. ház! Nem szólaltam fel a költségvetés általános tárgyalásánál, mert azon szerénység, melylyel önmagamnak tartozom és melynek korlátai között kívánok maradni, arra utal, hogy az ország pénzügyi, közgazdasági és kormány­zati viszonyainak tüzetes megbirálását azokra bízzam, kik erre nálamnál hivatottabbak; ha most mégis pár perezre igénybe veszem a t. ház idejét és türelmét, azt főképen azért teszem, hogy azon kápráztató színezésre, melylyel az ország adó­képessége és ebből kifolyólag annak financzialis helyzete ugy a t. pénzügyminister ur, mint az előadó ur által ecseteitettek, a pénzügyi mint leg­illetékesebb tárczánál némi megjegyzéseket tegyek, annak utána pedig a t. pénzügyminister ur figyel­mét némely dolgokra kikérjem. Hogy a helyzet az államháztartás tekintetéhen javult-e vagy sem és ha javult, mennyire javult, a felett nem elmélkedem, de helyzetemből kifolyólag, mint ki a nép között élek és annak sorsát közvet­len figyelemmel kisérhetem, mondhatom, hogy a t. minister ur csak egy oldalát látta az ország vi­szonyainak, midőn némi intelemmel azt monda, hogy a helyzet ma nem oly nehéz, mint azelőtt volt és ez ne kápráztasson el bennünket. --..

Next

/
Thumbnails
Contents