Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-36
J56 "*• •í s * á g*s ülés díczemi»er 12. 1884. részemről legalább ahsolute nem ir. gondolom, hogy I a nűnisterelnök ur vezetése alatt álló belügy- i ministeriumban — e vizsgálat vezetésére — nem ! mondom a miniéter szempontjából személyére nézve j laeghizbatóbh, de legalább ép oly megbízható s annyira képes és alkalmas egyén, mint a rendőri ügyek osztályvezetője — ne akadná. Ezt már csak ;-zért sem gondolom, mert magam is tudom, személyes ismeretségem alapján is, hogy a belügyminísteriumnak igen sok kiváló hivatalnoka van; azt pedig cs;k nem szabad feltennem, hogy a ministerelnök ur e körülmények közt saját minisveri urnával szemben oly szegénységi bizonyítványt akarna kiállítani, hogy az illetőn kivül alkalmas és minden tekintetben megbízható közeg nincs. És t. ház, mi lehet ezen intézkedésnek a következménye? A mint előre látni lehet s a dolog természetébőS, valamint azon nyilatkozatokból is Következtetni lehet, melyeket épen a ministerelnök úrtól hallottunk, ha ennek a megindított vizsgálatnak az eredménye nem fog arányban állani azon — megengedem — a sok mende monda által felcsigázott nagy r várakozásnak, mely a vizsgálat eredményéhez fűződik és a közönségben felkeltve lett. Ha tehát a \izsgálat nem fog ily nagy eredményeket felmutatni, ha ennek kapcsában nem fog maga után vonni a szervezésben és a személyzetben gyökeres és az egész vonalon eszközlendő átalakításokat, hanem csak apróbb változásokat, akkor az én felfogásom szerint legalább a t. ministerelnök urnak ezen intézkedése fog — megengedem alaptalanul — de mindenesetre a látszat által támogatva, az eltusolás gyanúsításának és vádjának egészen szükségtelen tápot nyújtani, holott ha az igen t. ministerelnök ur ezen vizsgálat vezetését egy a rendőrség körén kivül álló, minden tekintetben elfogulatlannak tartott egyénre bizta volna, akkor ezen gyanúsításnak eleje van véve, vagy legalább éle teljesen eltompul és igy a közönségben a bizalom sokkal gyorsabban, sokkal könnyebben, sokkal teljesebben térhetne vissza, a mi pedig felfogásom szerint a rendőrség üdvös működésének egyik elengedhetlen feltétele, (ügy van! balfelöl.) T. ház! Ezekkel eléggé indokoltam azon állítást, hogy" én a jelzett intézkedést maga a rendőri ügyek osztályvezetőjének, hivatalos állásának és a rendőrség intézményének érdekében nem tai tfaatom megfelelőnek, tapintatosnak. De végre is a tapintatosság kérdése, megengedem, érzék és némileg érzés dolga is. Azért nem akarok itt most ezzel tovább foglalkozni, még azért sem, mert végre is főkérdésnek nem ezt, hanem a létező bajok, hibák, mulasztások felderítését és a jövőre nézve teljes orvoslását tartom, a mi pedig, felfogásom szerint, máskép nem lesz eszközölhető, csak ugy, ha a rendőrség teljesen újjászerveztetik, gyökeresen reformáltatik és ha a t. ministerelnök urnak szombati nyilatkozatából e szándékot kiolvashatom, ugy" ezt csak örömmel üdvözölhetem, mert felfogásom szerint a re. dőrséget azon niveaura emelni a mai állapotokkal szemben, hogy az azon igenis nagyfontosságú és sokoldalú feladatoknak minden tekintetben megfelelhessen, melyek manapság minden jól rendezett államban a rendőrségre természetszerűleg haramiának, csak ez utón lehetséges. (ügy van! balfelöl.) Hiszen az igen t. ministerelnök ur ugy szombati, mint tegnapelőtti nyilatkozatában önmaga elismerte, hogy a fővárosi államrendőrség körében elég nagy számmal fordultak elő mulasztások, bajok, hibák, rendetlenségek. Nem megyek tovább, csak annyira, mint a mennyire visszaadhatni vélem legalább szellemét, értelmét a t. ministerelnök ur e tekintetben tett nyilatkozatának. No ha ez igy áll, akkor ő leginkább van azon helyzetben, hogy ezen bajok, hibák, mulasztások, rendetlenségek forrását is felkutathassa és azokat leleplezhesse. Ezen bajok forrása pedig, azt hiszem, meg fog róla győződni, hogy bár egyrészről magában a személyzetben, annak képességében, tulajdonaiban is, de ép oly jelentékeny" mértékben magában a szervezetben s a személyzet elégtelenségében rejlik. S ha ez igy van, magának a ministerelnök urnak kell leginkább éreznie szükségét egy 7 gyökeres reform eszközlésének. Nem lehet feladatom, a rendőrségnek általam nagyon kívánatosnak tartott újjászervezése mikéntjének összes részleteire kiterjeszkedni, mert egy ily részletes javaslat előterjesztése szorosan a budget-vita keretébe bele nem illik. He azt hiszem, itt is és most is helyén lehet némely oly eszméknek legalább általánosságban való megpendítene, a melyeknek figyelembe vételét a rendőrségnek eszközlendő újjászervezésénél nagyon is kívánatosnak vélem és a melyeket, ha a t. ház megengedi, röviden a következőkben terjesztek elő. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik egy rendőri szakiskola, egy rendőrképző intézet felállítása, mert csak ekkor lehetséges ugy a tényleg szolgálatban lévő rendőri személyzet kellő iskolázása, mint egy úgynevezett tartalék-rendőrség kellő arányú kiképzése is, szóval, a megfelelő rendőri any r ag előteremtése. Mert aztán én is osztozom a t. ministerelnök urnak azon nézetében, hogy egy jó, minden tekintetben megfelelő rendőri anyagot egy-két év lefolyása alatt puszta újjászervezéssel, mintegy a földből előteremteni nem lehet; de az is erős meggyőződésem, hogy rendőrképző iskola nélkül egy évtized sem elégséges arra, hogy félig-meddig megfelelő rendőri anyag teremtessék. Erre elégtanúságul szolgál a fővárosi állami rendőrség példája, a mely daczára annak, hogy hosszabb idő óta van már az állam kezében, mégsem volt képes, előbbi miseriáiból mai napig se kibontakozni. Nem állítom, hogy a fővárosi állami rendőrség maroszszabb volna, mint a főváros kezében volt, mert -':
