Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-36

35. orsságos ülés deezemfoer 12. 1884. 153 utón szerzett informatióimból is tudom, hogy a esendőrség épen a szóban levő esetben a legnagyobb mérséklettel, liideg nyugodt bátorsággal viselkedett. Nem azért mondtam ezt akkor sem, mintha én a hivatalos jelentések hitelességét e részben kétségbevonhatónak tartanám; de mondtam épen azért, mert szemben azzal, hogy valaki esetleg azt hihetné, mintha egyedül csak ugyanazon hivatiüos közeg jelentéséből indulnék ki, a ki ;< visszaéléssel vádoltatik; hivatkozni akartam arra, hogy más forrásokból is tudomásom van a dologról. Egyébiránt biztosíthatom a képviselő urat :?rról is, hogy bár egyszerű vádra soha egyetlen közeget sem ítélek el, sőt követve a régi igazságügyi praxist, mindig a vádoltat magát is meghallgatandónak tartom, de az ő nyilatkozatával nem, hanem csak a föiebbvaló hatóság-oknak vizsgálatra alapított nyilatkozatával érem be s azt tekintem oly hivatalos jelentésűek, melynek nyomán at. ház előtt bármit mondani magamat jogosítva érzem. (Tetszés jobbfelöl.) Hátra van még az igen t. képviselő ur indítvány:!. (Halljak.') » A mint a képviselő ur is megjegyezte, a törvény maga: hatalmazza fel a belügyi és a honvédelmi ministereket, hogy a csendőrség számára az utasítást adják ki. Ezen utasítás tehát nem törvényhozási megállapításnak tartatott fenn s épen ezért azon kívánságnak, hogy az utasítást a ház asztalára tegyem le, nem telietek eleget. De semmi titkolni való abban nincs, nyomtatásban közkézen forog és hogy a t. képviselő urak, kiknek — elismerem —joguk van a kormány felelőssége szempontjából megbírálni' ezen utasítást, ezt kényelmesebben tehessék, igenis a ház irodájában mindenki által való betekiníhetés végett igen szivesen fogok egy hivatalos példányt letenni Ezzel, azt gondolom, hogy a czélnak, melyet a képviselő ur elérni akar, megfelelek. Ismétlem, erre igen szívesen ajánlkozom. (Helyeslés.) Zay Adolf: En részemről igen örvendettem azon, hogy az Erdélyben már fennálló csendőrségi intézmény kitérjesztetett Magyarországra és örvendettem, hogy azon remények, a melyeket a kormány és a közönség egy része tűzött ezen új intézményhez, az utolsókét évben legnagyobbrészt meg is valósultak. Azt hiszem, hogy Szederkényi képviselő ur, a ki régi ellenszenvét és gyűlöletét ezen intézménynyel szemben feltárta a ház előtt, elszigetelve van: vele szemben áll az ország túlnyomó többsége, mely most már meg is kedvelte a csendőrségi intézményt. Tanúsága ennek a tegnapi napon itt,' a sajtóban, a megyei termekben felhangzott szavaik. . Mindenünnen kérik, hogy a ministerium növelje a csendőrség számát, jutasson több csendőrt. Azt hiszem, hogy ma már szerencsésen túl vagyunk azon állásponton, hol a KÉrvu. NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. csendőrségi intézményben a közszabadság megnyirbálását, vagy a társadalomra nézve valami bajt látnak, (Ellen/mondások a szélső balon.) De köszönöm Szederkényi képviselő urnak, hogy ő reá mutatott azon pontra, a hol a csendőrségi intézmény összefügg a polgári társadalommal és különösen a polgári hatóságokkal. 0 kívánja, hogy ezen összefüggés még terjesztessék ki., hogy az sokkal szorosabbá váljék. En részemről sajnálnám, ha ez megtörténnék, mert épen ezen összefüggésben látom a bajt. Ha van valami, a mi compromittálná a csendőrséget, az azon pont, a hol összefügg a szolgabirókkal és asegédbirókkai. A hol a csendőrség csak törvényes rendeltetésére fordittatik és nem használtatik a polgári szabadságok megnyirbálására, ott tisztelik, szeretik a csendőrséget, de a hol ugy bánnak vele, mint a pandúrokkal, törvényt nem ismerve és nem tisztelve, a közszabadságot letiporva, ott természetesen szenved a csendőrség auctoritása is. Erre a pontra kívánnék én utalni és felkérni a belügyminister urat, gondoskodjék arról, hogy a közigazgatást alantas tisztviselők tudják meg jól, mire szabad, mire nem szabad a csendőrséget használni; tudják meg jól, hogy a közbiztonság fentartására, a bűntettesek üldözésére és a bűntettek felderítésére igenis való a csendőrség, de nem való a kormánypárti kortesek- által összehajtott választóknak szuronyokkal való behajtására és egyéb ilyen, fájdalommal kell mondanom, gyalázatos szolgálatokra. Minél inkább ily dolgokra használtatik a csendőrség, annál inkább fogják tekintélyét compromittálni, meg fogják ölni a rokonszenvet, a mely különben a csendőrség tisztességes eljárásának egyik előfeltétele. Azért czélszerűnek tartom Irányi t. képviselőtársam indítványát. Ismerje meg a ház hivatalosan a csendőrségnek adott utasítást, tudjuk meg, hogy a közigazgatási tisztvisei&k mire jogosítottak felhasználni a csendőrséget és mire nem; tudja meg a nagy közönség, hogy melyik a jogos és törvényes eljárás és melyik nem. A belügyminister ur ugyan azt mondta, hogy nem kell azért a ház asztalára letenni az illető utasítást, elég, ha annak egy hivatalos példánya letétetik a ház irodájában. Ezen két forma közt igen nagy különbség van. Azt mondta a belügyminister ur, hogy hiszen közkézen foro. ezen utasítás. Bocsánatot kérek, de ez nem áll. Érdeklődtem ezen ügy iránt, felmentem Budára a belügyministeriumba, kértem az illető osztályfőnököt, hogy juttassa nekem ezen utasításnak egy példányát. Az illető osztálytanácsos ur mutatt i egész halmazát ezen utasításnak, de azt mondta., hogy ez egyelőre még nem a közönség számára van itt, de gondoskodni fog arról, hogy az a könyvkereskedésbe is kerüljön, hogy átadassék a hivatalos könyvkereskedésnek. Ez két évvel ezelőtt történt, azóta pedig nem tel20