Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-35

144 35. omágos lilés áeeíeiötttef 11. 1884. létesíttessék és a színház igazgatása országos választmány kezébe tétetett, le. Egyúttal már azon időben törvényjavaslat készült a szinházügy rendezése iránt, mely javaslat azonban a mostohaidők folytán nem szentesittetett. Maga a színháznak, mint állandó magyar színháznak igazgatása folyton egy igazgató választmány által kezeltetett. A színház részint a befolyó összegekből, részint az alapból tartatott fenn. Majd 1870-ben előbb 15,000 forint fejedelmi subventiótnyert, később 1877-ben 20,000 frt fejedelmi subventiót nyert. Utóbb azonban, minthogy folytonos deficitekkel volt kénytelen küzdeni, évenkinti 10,000 írttal felemeltetett a subventio. Azonban daczára ennek miért miért nem, az igazgató választmány azon felterjesztést intézte beltigyminister úrhoz, hogy miután a színházlátogató közönség, mely eddig a kolozsvári nemzeti színházat pártolta meghasonlott és másnemű időtöltést keres, mert a színház kezelése az eddigi alapon fentartható nem lévén, indítványozta más kezelési rendszer Lehozatalát. YJ- mit tett a belügyminíster ur ? Budapesten állítólag szakférfiakból álló tanácskozmányt hívott össze a helyett, hogy Kolozsvárra egy részrehajlatlan ministeri biztost kiküldvén, a színház szervezetét és szerelvényeit, a színház eddigi működését, a hibákat, a mulasztásokat s a netaláni visszaéléseket megvizsgálta volna a helyszínén. A minister ur a Budapesten tartott enquete véleménye alapján terjesztette be javaslatát, mely kettőre irányul. Először arra, hogy a kolozsvári nemzeti színház jövőre egy vállaik ó igazgató művezető által kezeltessék. Ez álta a ministeri indokolás szerint azt hiszi abelügyrai:; ter ur, hogy a kolozsvári nemzeti színház állán • sága jövőre is biztosítva fog maradni. Megengedem, hogy maga a színház, mint épület, mely több évtized óta különböző átalakításon keresztül vive, mindig fennállt, fennállhat ezentúl is, de itt a színészet állandósításáról van szó. Ezt pedig t. minister ur csodálatosan egy vegyes rendszer által akarja megoldani, melyben az intendansi szerepkör magával a vállalkozóéval vegyül egybe. Ez a rend szer ha a t. beltigyminister ur kissé bővebben megfontolja, nem állhatja ki azon bírálatot, melyet az enquete minden tekintetben keresztülvitt. Mi a következménye ezen összekötött kezelésnek? Eddig házi kezelés mellett ment a dolog intendáns nélkül, azaz volt választmány, de nem volt egy fizetéses intendáns. Miután ugy látszik, hogy a belügyminister ur a kolozsvári nemzeti színház újjászervezésére nézve csak egy kísérletet szándékozott tenni, mert ezen 14,000 frt országos subventiót, az ellátás megkezdését nem tekinti végleges intézkedésnek, valamint magát az iníendatura felállítását és a művezetésnek egy vállalkozó igazgatóra való bízása sem tekinthető oly intézkedésnek, mely véglegesnek mondható lenne, szabad legyen ez irányban aggodalmaimnak némely részben kifejezést adni. Azt hiszem a belügyminíster ur, illetőleg az általa összehívott enquete minden irányban tekintetbe kellett hogy vegye azon eshetőségeket, melyek egy ily új intézmény létrehozásával kapcsolatosak, tekintetbe kellett venni, hogy ha egy intendáns, mint a belügyminíster által kinevezett színházi főfelügyelő, hivatásának megakar felelni, teljes akarattal és szabadsággal és mind az ellenőrzés, mind a felügyelet terén azon odaadással, a melyet ily nemzeti színház ügye megkíván, akar megfelelni, az esetben számot kell vetni első sorban magával azon kilátásba helyezett vállalkozó igazgatóval, attól iv.gg magának a színészetnek oly karba hozása, hogy az által a közönségnek a színművek iránti érdeklődése felkeltessék és azon állítólagos hideg közönyösség a színházlátogatás iránt lehetőleg elhárittassék. De a gyakorlati téren különböző esetekkel állunk szemben és pl. a belügyminíster ur által a költségvetés részletes indokolásában előtérj esztett különböző intendansi és vállalkozói hatásköröket említő tételek tekintetében legelőször előfordulhat azon eshetőség, hogy a vállalkozó szerződtetni akar egy jóravaló tagot, minthogy a szerződtetés az intendáns nélkül nem történhetik, az intendáns ok nélkül ellenmondhat. Más esetben egy használhatatlan tagot az igazgató elakar bocsátani, az intendáns, ki tudja, miféle okoknál fogva, nem tartja elbocsátandónak, meghagyja a vállalkozó igazgató nyakán. Az igazgató egy látványos új darabot akar szinre hozni, ezt bejelenti az intendasnak, ez azonban különböző, megengedem erkölcsi vagy politikai kifogásolás mellett nem tartja a kolozsvári szin] adón szinre hozhatónak, visszautasítja és ez által a vállalkozó igazgató talán nagyon jovedelmes saison darabot utasít el, melylyel össze van kötve nagy mérvben a színház jövedelmezősége. Ezen és hasonló esetek állván be, egy önérzetes jóravaló vállalkozó ily küzdelmekkel szemben természetesen nehezen fogja magát fenntartani tudni. S mi lehet vége e súrlódásoknak? Az, hogy a vállalkozónak vagy alá kell magát rendelni az intendáns szeszélyének és akaratának, s akkor ő húzza a rövidebbet pénzügyi tekintetben és a színház érdekeit illetőleg; vagy pedig nem rendeli magát alá és kezdődik a perpatvar, a kellemetlenség, a szerződés felmondása és új vállalkozóval szerződés, mely új vállalkozó szintén ugy járhatván el, megtörténhetik már az első évben — pedig három évről van szó — hogy nem akad vállalkozó s az intendánsnak kell intéznie az egészet, mint pl. a budapesti nemzeti színháznál. A vége az lesz, hogy ha a vállalkozó mindenben aláveti magát az intendáns akaratának, a pénzügyi eredményről* mely