Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-35

;J§g 35. országos ülés deezember 11. 1884. ment át. Ugy tudom, hogy Krajna a terület egy részét, Horvátország pedig az egészet magának vindicalja. És minthogy az egész a magyar korona területéhez tartozik, óhajtom, hogy jelentést tegyen a belügyminister ur az ügy állásáról, vájjon adhat-e felvilágosítást a jelen stádiumban, vagy tán oly stádiumban van az ügy, hogy nem adhat, akkor távol van tőlem, hogy követeljem, ellenkező esetben kérem a jelentést. Ott van aztán az Ausztria és a magyar határ közt felmerült régibb vitás ügy, melyet egykor felsőbükki Nagy Pál hozott szóba és a pozsonyi országgyűléseken mint Sopronvármegyének egyik követe, hatalmas szózatával védelmezett. Tudom, hogy ez ügyben nem történt semmi, noha azon vitás területek, hol az osztrák határ a Lajtán át ugrik két ponton, jog szerint ma is nem máshoz, mint Magyarországhoz tartoznak, mert nem alkotmányos korszakban usurpatorice foglaltattak el hazánktól a nélkül, hogy a tőlünk bitó rul elvett területek törvényhozásilag Ausztriához csatoltattak volna. Én azért említem fel ez ügyet, hogy a ház naplójában nyoma maradjon annak, hogy a ház folytonos figyelemmel kiséri ez esetet is és a hazánk területéből nem alkotmányos utón elidegenített községeket olyanokul, mint melyek jogszerűleg tartozhatnának Ausztriához, hanem csak usus utján beczikkelyezés nélkül — el nem ismeri. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De figyelmeztetnem kell tisztelettel a belügyminister urat a jelenleg felmerült, most folyamatban levő kérdésre, nevezetesen a Morva mentén felmerült ügyre. A túloldalon ülő t. képviselőtársaimnak tudomása lesz ez ügyről — vagy Rossival, vagy Prileszky t. képviselőtársam kerületéhez tartozik, de tudomása lesz róla mind a kettőnek, hogy t. i. a közös hidat, nem vasúti, hanem állami uti hidat a Morva árja ezelőtt néhány évvel elvivén, azóta a közlekedés Dévény Újfalu és Hof között csak kompokon történik. Most ugy tudom, a két ország kormánya közt alkudozás van az iránt, hogy egy határszéli közös hid építtessék, de az osztrákok nem a régi helyen kívánják az xij hidat felépíteni, hol az századok óta állt, hanem följebb Stomfafelé, hol a Morva vizének sodra Magyarország felé vág s itt a hid felállítási költségének Magyarországra eső fele sokkal nagyobb és a part védelme is sokkal nehezebb és költségesebb, mint a régi helyen s ha nem vigyázunk, az osztrákok régi praxisukat ismét előves.zik és sarkantyúkat építve, a viz sodrát Magyarországfelé irányozzák, innen területeket mosatván el, az elmosott részeket maguknak occupalják, mint ezt Szakolczánál egész szigetekkel és jelentékeny területekkel tették. Bátor vagyok figyelmeztetni a t. belügyminister urat, valamint a t. közlekedésügyi minister urat is, a mennyiben a hídépítés ő hozzája tartozik, méltóztassanak szakközegeikkel szigorúan mégvizsgáltatni a dolgot, nehogy e hídépítés ügyéből jelentékenyebb költség s újabb határsérelem származzék hazánkra. Ha igy hazánk határain végigtekintünk, azt látjuk, hogy elkezdve Moldván, Oláhországon, folytatva Horvátországon, Krajnán, Stirián, Ausztrián, mindenütt kísérletek tétettek az ország szélein egyes daraboknak ugy a hogy lehet, eloccupalására. Egyedüli szomszédaink voltak eddig csakis a lengyelek, kikkel tudomásom szerint nagyobb határszéli versengéseink nem igen merültek fel az egész hosszá Kárpát-vonalon. A legújabb időben azonban ugy értesülök, hogy többi szomszédainktól ők is vérszemet kapva, a Tátra vidékének egy pontját, a hol ugyan alföldi búza nem terem, de melynek becse mégis megvan, a tátrafüredi kirándulók egyik kedvencz pontját, a úgynevezett Halas-tó környékét maguknak vindicalják. Én az ügyet tüzetesebben nem ismerem, de figyelmeztetem rá a t. minister urat a többi határsértések közt. Azonban kérem, hogy mindenesetre nyilatkozni méltóztassék ezen ügyekben, mert joggal megvárhatja a képviselőház, hogy az ország területi épsége bármely szomszédállammal szemben teljes erővel megvédelmeztessék. Ernuszt Kelemen: Thaly t. barátom volt szives arra utalni, hogy tavaly én is kérést intéztem e kérdésben a belügyminister úrhoz. Minthogy pedig ezen év lefolyása alatt ebben az ügyben semmi sem történt, természetes, hogy ismét a t. belügyminister ur beesés figyelmébe ajánlom azt a körülményt, hogy az ország és megyénk, valamint Stájerország határa szabályozatlan áliapotban van, minek következtében a közigazgatás gyakorlata és a közbiztonság fentartása sokkal nehezebb, mint rendes körülmények közt. A felső-eőri kerület sarkában van egyencíave — Sinnersdorf község, a mely egészen el van zárva Magyarországtól, ugy, hogy a közlekedési út oda Stájerország határán vezet félórán át. Természetes, hogy ez sajátságos viszonyokat hoz létre, mert senki sem akarja ezt az utat fentartani; a megye nem, mert nem magyarországi út, Stájerország szintén nem s igy a község majdnem vogelfrei. Előfordult az az eset is, hogy egyes községekből a gyermekeket nem a magyarországi iskolába járatták, hanem átküldték stájer iskolába. A megyének tehát egész szigorral és erélylyel kellett fellépni, hogy ezt az ügyet rendezze Nem akarom ehhez hozzátenni azt, hogy minő forrongások vannak Stájerországban nemzetiségi tekintetben és hogy mily kellemetlen helyzetbe jönnek a megyei hatóságok, mivel a megye lakói, kik földbirtokot bírnak Stájerban és az ottani lakosok minálunk, folytonos izgatásnak vannak kitéve. Én igen kérem a t. belügyminister urat, hogy miután nemcsak hozzá, de elődeihez is a megye