Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-34

34. országos ülés deciember 10. 1884. 117 ban a védelmező karddal, mert védelmezni kellett saját alkotásait állam és kormány ellen, mely karöltve az akkor uralkodó conservativ párttal folytonosan akadályokat gördített a nemzet elébe. (ügy van! a szélső baloldalon.) Miért volt erre képes az akkori társadalom ? Azért, mert az önkormányzat emlőin nevekedve az anyatejjel szívta be a közügyek irántijfogékonyságot, szeretetet, de sőt az azokhoz való szakértelmet. Mért pang most közigazgatás és társadalom egyaránt? Azért, mert a központosítás, bureaucratia mindinkább kiterjeszkedik és jráveti a nemzeti organismus egész testére életnedvet kiszívó csápjait. (Tetszés a szélső bal felől.) Azok, kik kárhoztatják a magyar társadalmat, ne feledkezzenek meg a társadalmi tudományok alapigazságairól és ezek nagy mesteréről Careyről, ki azt mondja, hogy életteljes vidéki központok nélkül egészséges társadalmi organismus nem képzelhető. Azok, kik közigazgatási bajaink miatt panaszkodnak, ne a központosításban, ne a választási rendszernek eltörlésében, ne a régi rendszer teljes eltávolításában keressék az orvoslást, hanem abban, hogy a régi önkormányzati rendszer ismét felélesztessék. Ahhoz a nagy kincshez, melylyel nemzetünk bir, melyet hiába keresnek másjjországokban a gondolkodó államférfiak, kik már érzik a központosító rendszer kártékony hatását, csak az alkotó kéz hiányzik, hogy a maga jótékony hatását teljes mértékben bebizonyítsa. Fájdalom, az alkotó kéznek, mi teljes ínjával vagyunk. Közigazgatásunk élén egy oly férfiú áll, kinek személyes uralkodási vágya önkénytelenül arra ragadja, hogy az önkormányzatot mindinkább szűkebb térre szorítsa s végleg megsemmisítse ;oly férfiú, kinek számosa teendője, mint ministeruek, mint pártvezérnek és tudva, hogy tudta és beleegyezése nélkül sem kormányunk, sem a parlamentben, amint mondani szokták, két fát keresztbe vetni nem lehet, ennélfogva talán ideje sincs arra, hogy közigazgatásunk valódi problémáival kellőleg foglalkozzék, környezete pedig egy oly, mindinkább megcsontosuló bureaucratiából ál], melynek eredete visszamegy még a Bach-korszakba, mely nem tud neki más eszméket suppeditálni, mint osztrák intézményeket és Bach-korszakbeli traditiókat. A t. belügyér ur általában ugy szerepel, mintha ő az önkormányzatnak barátja volna, mert mindekkoráig fentartotta a megyékben a választást; hanem annyira megszorítja, annyira szűk térre korlátozza a választási rendszert, általában az önkormányzat határait s annyira bureaucraticus lábra állítja az egész közigazgatást, hogy a ma még fönnálló választási rendszert a többi intézmény közepette valóságos anomáliának látjuk s mert közigazgatásunk ennyire szűkre szorított térben mozog, ebből csinálják a bűnbakot azok, kik köz| igazgatási ügyekkel mélyei bsn sohasem foglalkoztak. Az-ember valóban nem lehet tisztában az iránt, hogy mit akar a í. belügyminister ur a közigazgatási, rendszerrel, nevezetesen a választási rendszerrel? Én nem akarom azzal gyanúsítani, hogy szándékosan, tervszerűleg működik ellene, mert valóban olyan egész eljárása, mintha csak szándékosan akarná mennél alaposabban tönkre tenni, hiteivesztetté tenni a választási rendszert s vele az önkormányzatot. Lépésről lépésre oly dolgokat tesz, hogy a közönségben mindinkább elterjed azon hit, hogy ő neki magának óhajtása az állami közigazgatás meghonosítása és mintha csak kéretni, kényszeríttetni akarná magát, hogy a választási rendszernek egy csapással véget vessen. Nem akarom ez alkalommal elősorolni azon dolgokat, melyeket a belügyminister ur ez irányban korábbi időkben tett, nem akarok szólni a közigazgatási bizottságról, arról, hogy elvette a megyéktől a mérnöki hivatalokat, a közbiztonsági közegeket, felállítván a csendőrségi intézményt; legyen csak szabad az erre vonatkozó legújabb jelenséget röviden előadnom. (Halljuk!) Grünwald Béla t. képviselő ur az általános vitánál tartott jeles beszédében elmondotta újra mindazon nézeteket, melyeket tőle már korábban is hallottunk. Mai beszédében a képviselő ur arról panaszkodott, hogy örökös félreértésnek van kitéve. Már méltóztassék megengedni t. ház, de én azok után, a miket tőle ma hallottam, nem látok világosabban az ő közigazgatási czéljaiba és ne nekünk, hanem magának tulajdonítsa, hogy azon külöuben igen szépen előadott phrasisokban most sem tudunk egyebet látni, mint eltávolítását mindannak, ami a régi rendszerből fennáll, nevezetesen a választási rendszernek. Erre mutat mai beszéde, midőn azt monda, hogy nemcsak a közigazgatás, hanem a közoktatás terén is más rendszert kivan és nemcsak a választási rendszert, hanem ráadásul a protestáns autonómiát is kívánná a föld sziliéről eltörülni. Azt mondja a képviselő ur, hogy mi csak pártszempontból ragaszkodunk az önkormányzathoz. Ezt sem bizonyította be, hanem ott hagyta bebizonyítás nélkül a kérdést és áttért arra, hogy mi nem tudjuk mire vagyunk kötelezve az 1848-as jelszó által s áttért annak a magyarázására, hogy a függetlenségi jelszó mit kivan. A mi a 48-as jelszót illeti, azt mondja, hogy mi megfeledkezünk arról, hogy az 1848 alapeszméje a fejlődés. Kérdem a t. képviselő úrtól, hát az önkormányzati rendszer olyasmi^ a mi a fejlődésre teljesen képtelen? Nem bizonyította be a rendszer épen 1848-ban, hogy igen is képes alkalmazkodni a kor kívánalmaihoz ? Épen mert institutio és nem rideg chablon, képes a kor kívánalmaihoz simulni, csak