Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-34

113a az 1884. ért deczember 10-én tartott 34. üléshez, a képYlselöhá2 Bartha Miklós: T. ház! {Halljuk!) A ki közállapotainkat kissé általánosabb szempontból vizsgálja, mint a hogy aztafolyóügyek bírálata meg­kívánja, az előtt nem szenved kétséget, hogy ha­zánknak sem állami, sem társadalmi eonstructiója még nem bevégzett tény. Az 1848-iki vihar gyor­san megalakította az átalakulást, de ezen átalakulás consequentiái még mindig szolgáltatják a meg­lepetéseket s ugy az emberek felfogásán, mint újabb intézményeink természetén érezhető bizonyos tapo­gatódzás, a mi bizonyítja, hogy a consolidatio rendes medrét még egyik irányban sem értük el. (Ugy van! a szélső balon.) Egyáltalában nem lehet tehát cso­dálni, ha egy gondolkozó elme, minő Grünwald Béla képviselőtársamé, egy egész élet minden szorgalmát és törekvését azon kibontakozási út keresésére és megépítésére fordítja, melyen ő az állami consolidatio nagy tényét elérhetőnek véli. Olyan czél a Grünwald Béláé, melyet minden magyar ember magáénak vall; olyan törekvés, melynek tiszteletre méltó voltát, daczára homlok­egyenest ellenkező nézetemnek, e helyen is szíve­sen elismerem. Mivel e ezélt mindnyájunkénak vallom s mivel a Grünwald által arra választott utat eredményében a lehető legveszélyesebbnek látom: a t. ház kegyessége meg fogja nekem en­gedni, hogy t. képviselőtársam eszmekörével kissé tüzetesebben foglalkozzam. (Halljuk!) Az irány, melyet t. barátom Magyarország számára kitűz, mindenki által ismeretes. Közönsé­ges nyelven ezt az irányt eentralisatiónak neve­zik. A másik irány, melyet évek óta ostromol s melyet legújabban particularismusnak nevezett el, szintén ismeretes és egyszerű nyelven decentra­lisatiónak neveztetik. E két irány két elméletet képvisel a tudományban s követőit két iskolára osztotta. A népek élete immár rég kipróbálta mind­két elméletet s a tanúságok halomszámra feküsz­nek előttünk. E tanúságok szerint az egyik irány biztosíték az egyes kezében, a másik irány bizto­síték az összes kezében. (Ugy van! a szélső balol­dalon) Amannak, legyen az kormány vagy ural­kodó, biztosítja a hatalmi túlkapások büntetlen­ségét, emennek biztosítja az önrendelkezési jogot, tehát a legfőbb szabadságot. Amaz fegyelmezi a polgárokat az engedelmességre, emez neveli őket a kormányzás gyakorlására; amaz uniformirozza a hivatalnokokat abureaucratiában és a polgáro­kat a közdolgok iránt való tétlenségben, emez föl­ébreszti a tisztviselőben a gondolkozás szükségét és az önbecsérzetet, a polgárokban pedig az ön­tevékenységet és a közkötelességek iránt való i napló II. köteténél! 113. oldalán Gränwald Béla beszéde előtt.*) | felelősséget. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az egyik politikailag tespedő népet teremt, mely csak arra jó, hogy rétegeiben kifejlődjenek a rob­J bánó gázak, a másik mozgékony és életrevaló | népet teremt, mely önmagát kormányozva, a bajok | forrását is önmagában látja s igy nem fog errup­j tionális eszközöket használni gyógyszerül. (Ugy | van] a baloldalon.) A t. barátom éles figyelmét bizonyára nem í kerülték ki e tanúságok, bizonyára ő is szána i lomra méltónak tart egy olyan népet, mely el­I butult fatalismussal mindent felülről vár s melv arra is engedélyt ker, hogy megszerzett kenyerét megszelhesse; azt is meg fogja engedni t. barátom, ! hogy az önigazgatástól elszoktatott nép minő | megbízhatatlan elem a közveszély idején; s ha ő ! „állami felfogás "-ában mégis annyira megy, hogy ! minden önkormányzati tevékenységet mint az ő i ideáljára nézve veszélyes particularismust bélyegez j meg, akkor azt kell hinnem, hogy tévedésben | van az államhatalom természete fölött. Szerinte | nagy s mindenüvé elható hálózatánál fogva leg­inkább az állam van hivatva arra, hogy megszi í lárdítva a magyarságot, a polyglott országból egy­séges jellegű országot alkosson. E végből látja szükségesnek az állami hatalom megnövelését a központosítás útján. Feltéve, hogy igaza van az állam e missiójára vonatkozólag — ámbár lesz al­kalmam e tekintetben is kifejezni kételyeimet — azon nagy tévedéssel állunk szemközt t. ház, mintha a központosítás az állam valódi hatalmát növelné, vagy megfordítva, mintha a helyhatósági [ önkormányzat csökkentené az állam erejét. Ré­| szemről az államot, ugy abban az abstractióban, mint a hogy azt t. barátom beszédjének szelleme föltüntette, mintha azt egy rajtunk kívül élő intéz­mény volna, mely szemben áll a társadalommal, az egyházzal, a vármegyével és a községgel, ren­des viszonyok között elképzelni sem tudom és látni sem akarom. Tudom, hogy ilyenre is van | példa; a meghódított tartományokRómával szemben, j vagy Magyarország az 50-es években Ausztriával I szemben ilyen forma képet mutatnak fel. De t. ba­I rátom nem ilyen államot akar. 0, ugy a mint van, a magyar állam hatalmát kívánja megnövelni a központosítás által. És ebhen áll csalódása. Mert | a központosítás csak a kormány hatalmát növeli, | de nem az államét. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A központosítás mindazt az ingyenes vagy olcsó erőt elvonja az államtól, mely a helyi önkormány­zat teljesítésében egyszersmind az állam szolgála­tában is állott. Ezen nagy erő elvonásával elvonta *) Annak idején tévedésből kimaradt.

Next

/
Thumbnails
Contents