Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

11. országos Illés oktáber 17, 1884, 7B mely arról szól, hogy az állampolgárság elvesztése elévülés által is eszközölhető. Ez képtelenség, mert ez vele született jog, mely el nem törülhető, charakterfindelebile; ez ép olyan, mintha valaki megtagadná tőlem, hogy ember vagyok. Megengedem, hogy az állampolgárság elvesztése lemondás, más állam kötelékeié átszármazás és halál által történhetik; de hogy elévülés által elveszthető legyen, ezt én jogi képtelenségnek nyilvánítom. Itt van továbbá az úgynevezett telepek kérdése. Midőn az államjavak eladásáról volt szó, H.-Mező-Vásárhely város törvényhatósága részéről, a melyet képviselni itt szerencsés vagyok, megtettem kifogásaimat arra nézve, hogy midőn az államjavak eladása törvényhozásilag elrendeltetik, egyúttal törvénybe iktattassák az, hogy a telepek abból kihagyatnak és hogy azok más czélra, mint magára a telepítésre egyáltalában nem fognak fordíttatni. Mindennek daczára bár erre nézve 79- és 80-ban mindannyiszor megemlittetett, az egész dolog ad acta tétetett. Most felelevenítem ezt a kérdést és arra kérem a t. házat, hogy tekintetbe vévén azt, hogy ha az illető államjavakeladatnak, többé soha nem fog előkerülni az alkalom a telepekről való gondoskodásra, mert ezphysikai lehetetlenség lesz: méltóztassék a telepekre vonatkozó törvényt revisió alá venni s illetőleg a telepeket az eladásból kihagyni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek azok, a miket fölhozni akartam arra nézve, hogy mint beszédein kezdetén is mondtam, a többség felirati javaslatát nem pártolhatom és bezárom beszédemet azzal, a mivel kezdtem, hogy szavazatommal a függetlenségi és 48-as párt feliratához járulok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bausznern Guidó: T. ház! (Halljuk!) Mindenekelőtt indíttatva érzem magamat kijelenteni azt, hogy ámbár már eddig is, de ma már épen csupán csak egyéni meggyőződésemnek fogok kifejezést adni s tehát a felelősség mind arra nézve, a mit felhozni szerencsém lesz, kizárólag csak engem ér. T. ház! Habár azon véleménycsere, mely a korona és minden új országgyűlés közt a trónbeszéd és válaszfelirat által történik, minden ünnepélyessége mellett sem törvény alkotásához, sem egyáltalában valódi államaetushoznem vezet, mégis azon szokásnak, miszerint minden új országgyűlés a trónbeszédre, melylyel megnyittatott, felirat alakjában válaszol, igen komoly czélja van, t. i. az, hogy az új országgyűlés általános, az összes államéletet felölelő tételekben politikai meggyőződésének és érzületének kifejezést adjon a korona irányában. A válaszfelirat ezen egyetemes jellegénél fogva a felirati vitának ugyanazon széles keret meg van adva, melyen belül minden az államköltségvetés feletti általános vita mozog s tehát a felirati vita a legelső alkalom, a hol az új országgyűlés egyes tagjai az államélet bármelyik kérdését szóba hozhatják és felette nyilatkozhatnak. E szerint a felirati vita mintegy nyitányát képezi az új országgyűlés tárgyalásainak ; és ezen okból új eszmék felvetésére, új reformok fejtegetésére annál alkalmasabb, miután semminemű érdemleges határozattal, hanem épen csak az új országgyűlés politikai meggyőződésének és érzületének a korona iránti nyilvános manifestátiójával végződik. Hogy a felirati vita ilyen felhasználásánál éretlen eszmék és czéltévesztett reformok is hozatnak fel, az bizonyos; azonban az igazsághoz való út tévedéseken vezet keresztül mindenütt és ha mindazon beszédekből, melyek a felirati vitában tartatnak, csak is egyetlen egy gyújtó eszme, csak is egyetlen egy termékeny reformgondolat ered az új országgyűlés többévi működésére, azon idő, melyet ilyen felirati vita vesz igénybe, bizonyára elvesztettnek nem tekintendő. Ezen szempontból kiindulván, kérem a t. házat, méltóztassék nekem megengedni, hogy azon kérdés megoldásáról való tervet fejtsem ki, melynek jelentőségét és horderejét bővebben fejtegetni ugyan nincs szükségem, mert e ház minden tagja ismeri; e ház minden tagja tudja, hogy az illető kérdés Magyarországra és a magyar államra nézve a szó legszorosabb értelmében való létkérdés és e ház minden tagja, fájdalom, a folyó év eredményeiből és viszonylataiból is meggyőződhetett arról, hogy e kérdés valamennyi actuális kérdés közt a legégetőbb. Ertem a közgazdasági reform kérdését. E kérdés már évek óta a közvitatás egyik főtárgyát képezi, már évek óta úgyszólván a levegőben fekszik és vágyva várakoznak megoldására mindenütt, a hol magyar érzelmű szív dobog. De, fájdalom, épen a közgazdasági reform kérdésének megoldására nézve a vélemények oly szétágazása uralkodik az országban, hogy e tekintetben nemcsak a különböző országos pártok nézetei térnek el egymástól, hanem minden egyes pártban különböző nézetek küzdenek egymással. Ennek legcsattanósabb bizonyítékát szolgáltatja a mérsékelt ellenzék, mintán a közgazdasági reform kérdésének megoldására nézve egyetlen egy országos pártban sem észlelhetők annyira ellentétes nézetek, mint épen a t. mérsékelt ellenzékben. Ezt tanúsítja a gr. Apponyi Albert t. képviselő ur által benyuj+ott válaszfelirati javaslat is, miután az, ámbár közgazdasági bajainkról egy pár, semmit el nem áruló tételben emlékezik, de maga a közgazdasági reform kérdésének megoldására nézve hallgat, daczára annak, hogy a hazában való közgazdasági mozgalom korypheusai a mérsékelt ellenzékhez tartoznak. Annál meglepőbb az, hogy gr. Apponyi t. képviselő ur a minapi jászberényi beszédében, mely világosan az egész országhoz volt czímezve és melyre épen azért teljes joggal reflectálni lehet