Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

11. »máf*i ülé« okWber 17. 1884. 77 (Halljuk!) és pedig a viszonyokhoz képest meg­lehetős röviden. Ez azon állításra vonatkozik, melyet gr. Apponyi t. képviselő ur financiáinkra nézve kifejezett, hogy t. i. neki az a meggyőző­dése van, hogy a rendes eszközökkel a mi pénz­ügyeink tovább fenn nem tarthatók — — Gr. Apponyi Albert: Nem mondtam! Básbach Péter: „Hogy íl zon eszközöktől, melyekkel jelenleg rendelkezünk, megnyugtató javulást nem várhatunk." Gr. Apponyi Albert: Ez már más! BÚsbach Péter: Hát t. képviselő ur, én azt hiszem, magában a felirati javaslatban is ki van ez mondva. A mi felirati javaslatunk is azt mondja, hogy azon források, melyek eddig az or­szág költségeinek fedezésére szolgáltak, t. i. a földmivelésből merített jövedelmek, már nem elég­ségesek és az ipar még nem elég erős ahhoz, hogy azok jövedelmeiből az állami fedezetet tetemesen emelni lehessen. A mai válság igazolja azt, a mi e feliratban mondva van. Megjelöli az utat a felirati javaslat, midőn kijelenti, hogy csak az ipar fejlesztése azon mód, a mely által jövedelmeinket szaporít­hatjuk. Az ipar létesítése csakugyan elsőrendű követelmény. Mig a földmívelést nem támogatja az ipar az ország minden részében, addig méltóztassanak elhinni: a földmívelés jövedelmezősége soha sem lehet biztos alapokra fektetve; és ha önök felényi erőt fordítottak volna arra, hogy ezen eszmét, az ipar terjesztését propagálják az országban, mint a mennyi erőt a kortes utakra fordítottak: méltóz­tassanak elhinni, ez sokkal hálásabb tér lett volna és sokkal több eredménynyel tértek volna vissza ide a ház kebelébe. Tisztán földmívelő országok, mindig alább­rendelt situatióban állanak, mint azok, melyekben az ipar fejlődésnek örvend; és nálunk, sajnos, e részben igen mostohán vagyunk. A kis Svájcz, mely alig termeli Vs-adát azon gabonaszükséglet­nek, melyre népe igényt tart, az a Svájcz mily virágzó lett ipara által. Ott fekszenek az órakészítési-telepek a kopár Jura-hegység aljában; mily virágzóvá tették ama szegény, terméketlen vidéket ? Nézzék esak Loele és La Chaux des fonds helységeket. Azt gondolom, t. képviselőház, ha nálunk az országnak azon vi­dékein, hol a népesség sűrűbb, az ipar meghono­sítására törekednénk; haaztottpropagálnók:nagy szolgálatokat tennénk a hazának és ha oly kiváló tehetségű és oly tekintélyes férfiak, minők a múlt választások alatt az ország választóinak rokon­szenvét megnyerni iparkodtak, ily dolgokban ér­deklődnének, higyjék el, az utókort nagy hálára kötelezték volna maguk iránt. Mennyi az iparos Magyarországon? MigFran­cziaországban a lakosságnak majdnem 33' J /u­a fog­lalkozik iparral, kereskedéssel, addig nálunk ösz­szesen alig 67*; mig nálunk az utolsó összeállítá­sok szerint 900,000, mondd: kilenczszáz ezer az iparosok száma és ezekből 470 ezer az önálló és 430—440 ezer a segéd-személyzet létszáma, addig ott az a 13 milliót megh űadja. Szalay Imre: Ott van önálló vámterület! BÚsbach Péter: Hát uraim, ha a felirati javaslat az utat megjelöli, melyen oda érhetünk, hogy az állam jövedelmei mindig biztosan folyja­nak be, az állam jövedelmei fokozódjanak': akkor azt hiszem, azon javaslat, elfogadása indokolt. Azt mondta a napokban a közoktatási minis­ter ur, hogy ne cs?k rossz szokásait sajátítsuk el a külföldnek, hanem iparkodjunk meghonosítani an­nak jó szokásait is. Igen, a munkásságot, a hasz­nos munkásságot és takarékosságot, mely nagygyá teszi a nemzetet, sajátítsuk el. Figyelmeztessük a jövő nemzedéket arra, hogy nem a jogi pálya, az ügyvédi, a hivatalnoki pálya az, mely hivatva nemcsak neki existentiät nyújtani, hanem hazá­ját is emelni; figyelmeztessük, hogy ott vannak a reális, az exact tudományok, foglalkozzék azokkal és nagyobb szolgálatot tesz a családi fényes czi­mernek, mint azzal, hogy itt irnokoskodva, elcse­nevészve, tönkre menve, uton-utfelen a régi csa­ládnak, a jónevű ősöknek elzüllött sarjadékait lát­juk járni, semmit téve, elveszve a hullámok közt. Azt hiszem, t. ház, ha ezen az utón fogjuk hazánk jövőjét biztosítani, ezzel nagyobb szolgá­latot teszünk, mint azon izgatások által, melyekkel akár azon párt ott, mely magát antisemitának ne­vezi, az üldözés terén keresi az ország jövőjét és erejét; akár pedig azon téren, mely csak a szenve­délyek izgatásával minden komoly biztosíték és minden megnyugtató kilátás nélkül a jövőre, keresi a választók rokonszenvét. Elfogadom a javaslatot (Élénk, hosszas Jietyesls a jobboldalon.) Gosztonyi Sándor: T. ház! Midőn a vá­laszfelirati javaslathoz én is, mint a képviselőház­nak egyik újabb tagja, hozzá szólni magamnak bá­torságot veszek: mindenek előtt kijelenteni vagyok kénytelen, hogy igen rövid leszek és tárgyilagos; kijelentem továbbá azt is, hogy én az országgyű­lési bizottság által beterjesztett felirati javaslathoz nem járulhatok, hanem szavazatommal azon fel­irati javaslatot pártolom, mely a függetlenségi és 48-as párt által lett a ház asztalára letéve. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon,) Mielőtt a tárgynak érdeméről szólanék, min­denekelőtt megjegyezni kívánom azt, hogy az előttem szólott igen t. képviselő ur azon megjegy­zését, hogy a függetlenségi párt mintegy proces­siót tartott volna az országban és izgatta volna a. választókat, részemről határozottan visszautasítom (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és azon vádakat egyenesen ő ellenökbehozomfel.ffíe^e^e'sa szélső

Next

/
Thumbnails
Contents