Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-10
72 lö« orsíágos ttléi dalom pusztulásnak ne'induljom De mikép állítsuk helyre az egyensúlyt? Iskoláinkat be nem zárhatjuk, vasutaink sínjeit fel nem szedhetjük, távirdáink sodronyait el nem vághatjuk. Az egyedüli mód, hogy megszerezzük hazánknak a vagyonosodás feltételeit, azaz: szabadítsuk meg az országot azon óriási közterhektől, melyek egyik legfőbb akadályát képezik vagyoni gyarapodásának; szerezzük vissza az ország függetlenségét. (Tetszés a szélső haloldalon.) De elfogadni Eötvösnek azon mondását, hogy a magyar fáj fenmáradásának kérdése eulturkérdés és gőzerővel emelni a szellemi haladást, nagy lábra helyezni az állam háztartását, példát adni felülről a nagyzásra, költekezésre, utánozni előrehaladott, gazdag népek intézményeit, a mellett áldozni a nagyhatalmi állás molochjának, tömjénezni az annexionalis szeszélyeknek (Ugy van! a szélsőbalon) és építeni 15milliós országházat (Ugy tani a szélső baloldalon) és másrészről tűrni, hogy az ország gyarmat legyen, hogy ne birjon az anyagi boldogulás minden kellékeivel: ez egy eszeveszett politika, (ügy van! a szélső baloldalon) melylyel talán fentarthatják magukat ideig-óráig a színvonalon egyesek, azt gondolva, utánunk az özönviz, de a nemzet e mellett okvetetlenül tönkremegy. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Legyen szabad most még, habarnom tartozik szorosan e vita keretébe, megjegyzést tennem azon nagyfontosságú nyilatkozatra, melyet tegnap gr. Apponyi képviselő úr a közigazgatási kérdésre nézve tett. (Halljuk /) Én nem tudom, vájjon t. képviselőtársai a mérsékelt ellenzék padjain, mindnyájan meg vannak-e lelkökben győződve annak czélszeríísége felől, hogy az az ősi megyei önkormányzat egykor és pedig ha most megtörténik, örökre megsemmisittessék. Azon nyilatkozat, melyet gr. Apponyi képviselő úr tenni méltóztatott, mindenesetre zászlóbontás, programmnyilvánítás volt és ezért kétségtelenül nagy figyelmet érdemel. A t. képviselő úr nem szólt kimerítően a közigazgatással kapcsolatos kérdésekről, ennélfogva én is csak az ő felszólalásának keretében leszek bátor néhány észrevételt tenni. (Halljuk!) Azt monda a t. képviselő ur, szólva a mostani választott tisztviselőkről, hogy ezen rendszer mellett a megyei tisztviselők családi szövetkezetektől függnek, nem alkalmatosak arra, hogy a kormány rendeletei pontosan végrehajtassanak, de másrészről annyira függő állásban vannak a főispántól, illetőleg a fegyelmi hatalmat in ultiina instantia kezében tartó kormánytól, hogy a polgárokat törvényes jogaikban sem oltalmazhatják meg. Méltóztassék megengedni t. képviselőtársam, de én ebben ellenmondást látok; mert ha az a megyei tisztviselő annyira hatalmában van a főispánnak :14ber 16. 18S4, és a kormánynak, hogy képes általa még törvénytelen rendeleteit is végrehajtatni, képes a polgárokat törvényes szabadságukban is megrövidíteni: méltóztassanak megengedni, de akkor mindenesetre van a kormánynak elég hatalma arra is, hogy velük a törvényes rendeleteket végrehajthassa, hogy tehát az adnnnistrntio fenakadást ne szenvedjen. A t. képviselő ur hivatkozott azon oly gyakran említett családi szövetkezetekre. Megvallom, nem csodálom, ha egy fővárosi hírlapíró utána mondja a másiknak azon családi összeköttetésekről szóló regét, mert ezen jó uraknak fogalmuk sincs arról, hogy miként megy künn a vidéken a közigazgatás és milyen volt az igazi megyei önkormányzat. Méltóztassék t. képviselőtársam megengedni, eleget fordul meg az ország különböző vidékein, lehetetlen, hogy maga is ne észlelte volna, hogy ezen családi összeköttetések ezen formában nem is léteznek, hogy t.i. megakadályoznák a tisztviselőt a rendeletek gyors végrehajtásában és ha, léteznek is, ^azok befolyása nem ép oly nagyon kártékony. Én azt hiszem, hogy sokkal több garantia van a tisztviselő kellő qualificatiója mellett ebben, mint midőn egyedül a főispántól és az a körül alakult clique-től függ, hogy ki legyen tisztviselő. Egyébiránt bátor vagyok t. képviselőtársamat egy egészen gyakorlati körük menyre figyelmeztetni. O elősorolta, hogy mi minden visszaéléseket követtek el a főispánok vezérlete alatt a megyei választott tisztviselők. Hanem azt ö is bevallotta, hogy ha többnyire ekként történt is, mégis voltak oly megyék, a hol nemekként viselték magukat a tisztviselők. Ha tehát most a választások alatt már kinevezett tisztviselők lettek volna a megyékben, biztosítom,hogy egyetlenegy megye sem lett volna olyan, a. hol a tisztviselő mást tett volna, mint a mit a kormány parancsok Nem akarok hosszasan kiterjeszkedni a kérdés részleteire, midőn végre én is nyilatkozni kívánok az iránt, (Halljuk!) hogy a szőnyegen levő különböző válaszfeliratok közül melyikhez járulok, kénytelen vagyok egy perezre ismét a t. képviselő úrhoz fordulni s észrevételt tenni azon mondására, hogy ő nagy rokonszenvet érez azon magas idealizmus iránt, a mely Irányi Dániel t. barátom javaslatában és beszédében nyilatkozik, de hogy javaslatához hozzá járuljon, azt nem engedi a politikai realismus követelménye. Én megvagyok győződve a felől, hogy a t. képviselő ur, a politikai realismus alatt nem azt méltóztatott érteni, hogy az ember mielőbb a hatalom polczára jusson, hanem azt, hogy az ember az ország bajain segíthessen. Nohát,azt hinni,hogy ezen országnak bajain lehet segíteni a fennálló közösügyes alapon, azt hinni, hogy a mostani rendszer mellett lehet ezen országnak akár szellemi, akár anyagi bajain segíteni és még hozzá teszek egyet, azt hinni, hogy
