Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-10

m H>. orseftgos Blés október 1« 18S4. igyekezett volna azon, hogy kisebbségben legyen. (Élénk derültség. Ugy van! jobbfélöl.) Még egyre kell helyreigazítólag reflectálnom, vagy talán kettőre is. Az első vonatkozik a főrendiház újjászervezésére. Gr. Apponyi Albert t. képviselő ur volt szives először kimondani — ugy hallom, mások is ismételték — hogy ez a rendezés azért szándékoltatik, mert a múlt országgyűlés utolsó ülésszakának végén a kormány vereséget szenvedett a főrendiházban. Nagyon csodálom, de hinnem kell — mert hisz' máskép nem mondta volna — hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő ur nem tudja, hogy ez a törvényjavaslat készen volt ép ugy, mint ma van, a főrendiház szóban levő szavazása előtt néhány hónappal. Jól tudhatja, voltak elvtársai azok közt, a kikkel megbeszéltem, hogy szándékom volt e törvényjavaslatot újév után mint első tárgya* a képviselőháznak beterjeszteni és igy jól tudhatja, hogy ha be nem adtam, ez azért történt, mert épen olyanok, a kikhez a t. képviselő ur igen közel áll, az én kérdezősködésemre ugy nyilatkoztak, hogy a benyújtást ebben az időben nem helyeselnék és ha mégis benyujtatnék a javaslat, akkor egész erejükből ellene szegülnének. Tehát nem azért készült a javaslat és nem azért terjesztetik be ma oly sürgősen, mert a főrendiházban egy kérdésben leszavaztatott a kormány, hanem azért nem adatott be még akkor, mert nem ugyan a főrendiház és a kormány közt, de az országgyűlés két háza közt akkor nézeteltérés uralkodván, nem látszott czélszerűnek a keterjesztés. Szalay Imre: Nem a képviselőházzá:! volt a baja a főrendeknek! Tisza Kálmán ministerelnök: Már engedelmet kérek, a Láz nevében a többség beszél a többség pedig azt a törvényjavaslatot kétszer is elfogadta. (Helyeslés jobbfélöl. Ugy van!) Szalay Imre (Közbeszól). Elnök: A t. képviselő urat végig hallgatta, a ház, méltóztassék a képviselő ur is végig hallgatni a mások beszédét. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ezért maradt ei a beterjesztés. Tehát a kormányt ugy állítani oda, mint a mely a szenvedett vereség miatt, a mint méltóztatott mondani, akart boszút állani a főrendeken: engedelmet kérek, de ez az igazságnak általában semmi tekintetben meg nem felel. (Ugy van! jobbfelöl.) A képviselő ur szemére veti a bizottság válaszfeliratának, hogy midőn a felekezetek, fajok és osztályok közti egyetértést hangsúlyozza, nem látszik észrevenni, hogy hiszen lehetnek és vannak benső okok, a melyek a fölmerült bajokra hatnak. Bocsásson meg a képviselő ur, de ugy látszik, nem egészen figyelemmel olvasta a felirati javaslatot; mert hiszen az a felirat, midőn készségét fejezi ki a kormány támogatására oly törekvésekben, melyek a veszélyek elhárítására fognak irányulni, utána rögtön azt mondja: „De midőn meggyőződésünk teljes erejével támogatni fogjuk őt a jogosulatlan és káros izgatások által mesterségesen előidézett elé^ületlenség távolirtásában, viszont elvárjuk tőle, hogy ott, a hol valódi baj van — a mennyiben ez az ő hatáskörébe esik -<- ezen baj elhárítását vagy legalább emberileg lehető enyhítését fogja kötelességének tekinteni". Nem hagyta tehát figyelmen kivül, de abban, megbocsásson nekem a képviselő ur, hogy minden ilyen intézkedés, a mennyire szükséges, épen annyira függ hatására nézve az időtől ;és azt mondani, ezek az izgalmak előidézik a veszélyt, de mi ellene azzal fogunk küzdeni, hogy hozunk törvényhozási intézkedéseket, melyek, a mennyiben az izgalomnak alapos indokai is vannak, ezeket, ha jól megy a dolog, tiz év alatt orvosolják; addig hadd történjék a mi történni akar, az lehetetlen ; ez pedig annak eonsequentiája, ha valaki csak a baj alapjának orvoslásáról, de nem a meglevő veszély elhárításáról is akar gondoskodni. (Helyeslés jobbfélöl) T. ház! Említem, hogy az egyes főkérdésekre ez alkalommal bővebben nyilatkozni én sem szándékozom ; megjegyzem tehát egyszerűen azt, hogy a nyugdíj-törvényt a kormány sem tekinti olyannak, mely által egy helyes pragmatieának behozatala elkerülhető volna. Áttérek most azon tárgyra, mely iránt, mint említem, gróf Apponyi Albert úrtól egyenes fel szólítást vettem. (Halljuk!) Mindenek előtt meg kívánom jegyezni, hogy különben is szándékom volt e tekintetben nyilatkozni, még ha gr. Apponyi fel nem is szólít vala; mert tapasztalnom kellett, hogy oly magyarázat adatott a javaslat egy passusának — első sorban némely bécsi lap által — mely magyarázatot én részemről el nem fogadhatnék és melyre nézve, meg vagyok győződve, hogy az sem a válaszfel irati javaslat külügyi passusa szerkesztőjének, sem azoknak, a kik azt magukévá tették, soha szándékukban, gondolatukban nem volt; s meg vagyok győződve, hogy senki azok közül nem tartotta és én ma sem tartom alatta érthetőnek azt, mintha a válaszfelirati javaslat Európa bármely hatalma irányában, mely a béke fentartására közreműködni akar, elutasító s ez által sértő nyilatkozatot tenni szándékoznék. De hogy jobban megértethessem, szabad legyen e tárgyról kiss'é bővebben szólanom. (Halljuk ! Halljuk !) Én részemről, t. ház, az osztrák-magyar monarchia és Németország közti szövetséget éa