Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-9

9. oruágM ölek »kt6ber 16. 1884 49 a mely előbb-utóbb valósággá fog válni. Igen jól | tudjuk, hogy századokon keresztül álmodoztak a német egységről s végre meg is született; igen jól tudjuk, hogy háromszáz évbe került, mig az olasz egység megtestesült. A nyomor, a mely az álta­lános védkötelezettségből származott, a nagyobb adó, a munkaerőnek elpazarlása, a kivándorlás Amerikába és ott oly termelés, a mely itt minket elnyom: mindez onnan ered, mert több katonát tartunk, mint a mennyit az ország ereje megbír. Igen jól tudom, hogy fejtegetéseimnek most practi­cus következése nem lehet, de ez mégis oly kérdés, melyet újra meg"iíjra minden parlamentben elő kell hozni és minden parlamentben a pártonkívüli emberek elő fogják hozni. Azt fogják talán mondani, hogy ezek mellett még a bizottság által előterjesztett válaszfeliratot is elfogadhatnám. Nem fogadom el, már egy ki­fejezése miatt sem. Itt az áll, hogy határtalan biza­lommal vagyunk a kormány iránt. Már ha a több­ség határtalan bizalommal van a kormány iránt, akkor bátran hazamehet és a kormányra bizhatja, hogy ő vigye az ország dolgát. {Tetszés a bal­oldalon.) Én határtalan bizalommal senki iránt nem vagyok és határtalan bizalommal legfeljebb azok lehetnek, a kik valakit csalhatatlannak tartanak. (Főlkiáltások: A pápa!) Én nem vagyok katholikus és nem hiszem a csalhatatlanságot, de úgy tudom, hogy a kormányelnök ur maga sem követeli magának a csalhatatlanságot. (Derültség lalfelol.) Én azt hiszem, hogy a parlamentárismus feladata az ellenőrzés, az ellenőrzésnek pedig alapja a bizalmatlanság; ha mi tökéletesen bizunk a kormányban, akkor nem szükséges a parlament. De épen, mert nem bizunk, azért va­gyunk itt, hogy ellenőrizzük s ezzel a határtalan bizalom semmiképen nem fér össze. Én tehát nem fogadom el a válaszfelirati javaslatot. (Élénk he­lyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Az idő igen előre haladt, a tanácskozás folytatását tehát a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre haiaszthatjuk és most mél­tóztassék Tors Kálmán képviselő ur interpella­tió ját meghallgatni. TÖrs Kálmán: T ház! Lesznek, azt hiszem a t. ház tígjai között is még olyanok, a kik emlé­keznek arra, hogy mikor a magyar vasúti szolgá­latnak magyar lábra helyezéséről először kezdett szó hangzani: egyszerre azt tapasztaltuk, hogy mindenfelől hangzottak az aggodalmak, panaszok, előzetes baljóslatok, hogy ezen rendszabály minő veszélyes, hogy mennyire veszélyeztetni fogja nem­csak a közlekedés érdekeit, hanem a magán­vagyont, a testi épséget, sőt még az emberéletet is; oly kezekbe téve a vasúti szolgálatot, amelyek talán gyakorlatra nézve nem állhatják ki a ver­senyt azokkal, a melyek azt eddig kezelték és most elbocsáttatnak. Szerencsére ezen baljóslatok nem bizonyultak alaposaknak. Láttuk, hogy a vasúti szolgálatnak magyar lábra helyezése egyáltalában nem idézte elő azon bajokat, melyektől e téren tartottunk. A vasúti bal­esetek száma egyáltalában nem lett nagyobb az által, hogy magyar lábra helyeztetett át a vasúti szolgálat; sőt talán lehet mondani, hogy ha nem lett is kisebb, mint kezdetben, de legalább nem lépte túl azon határt, mely a vasúti szolgálatoknál egyebütt is, külföldön is előfordul. Azóta esztendők multak el. Most midőn az akkor ujoncz hivatalnokok és az alsóbb szolgála­tot teljesítő vasúti személyzet nem mondhatja ma­gát többé gyakorlatlannak és ismeretek híjával valónak, most kell megérnünk azt, hogy sokkal nagyobb számban a közönségesnél merülnek fel vasúti balesetek, melyek méltó aggodalomra ad­nak okot és kötelességünkké teszik, hogy ezen okokat fürkészszük, megtaláljuk és ha megtaláltuk, orvosoljuk. Ennek következtében bátorkodom a közmunka­és közlekedési minister úrhoz a következő inter­pellatiót intézni (olvassa): Interpellatió a közmunka- és közlekedésügyi ministerhez. 1. A magyar állami vasutakon a közelebbi időkben a szokottnál feltűnőbb számmal előfordult balesetek tárgyában intézkedett-e a kormány vizsgálat megindítása iránt? 2. A mennyiben az még meg nem történt volna, szándékozik-e a kormány haladéktalanul vizsgá­latot indítani, utasítva a vizsgálatot különösen annak megállapítására, ha vájjon e balesetek oka egyedül személyes mulasztásokban s tán vétkes gondatlanságban keresendő-e, avagy pedig a vasúti administratió, illetőleg szolgálat hiányában magának a fönnálló rendszernek is része van, akár mivel egyetlen igazgatósági központból egy 3000 kilométernyi terjedelmit, a mellett nem is össze­függő vasúthálózat administratiója kellőképen talán nem eszközölhető; akár mivel a szolgá­lat nem áll helyes arányban a személyzet munka­képességével ; akár mert a munkaerő beosztása hiányos; akár végre mivel különösen az alsóbb személyzet qualificatiója tanfolyam hiányában vagy más okokból sok kívánni valót hagy hátra ? 3. Szándékozik-e a kormány a megejtett vizs­gálatról a háznak jelentést tenni s a vasúti admi­nistratió szervezetében netán tapasztalt hiányok pótlására a szükséges intézkedéseket megtenni, esetleg a törvényhozás közreműködését is igénybe venni ? Elnök: Az interpellatió közöltetni fog a közmunka- és közlekedésügyi ministerrel. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d, u. 2 órakor.) sípm MÁFhó. 1884—87. I. KÖTET. : ;

Next

/
Thumbnails
Contents