Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-9

9. országos ülés október 15. 1SS4. 45 ktilözheti, az állami terhekbeni részvételt ezektől is jogosan követeli a méltányosság és jogosság s egyszersmind veszélyeztetett tőkekövetelésünk biztosítása, legyen az akár külföldön, akár belföldön elhelyezve. Hisz ha hazánk területén külföldi bir fekvő vagyont, erre is csak ugy kivetjük az adót, mintha államunk alattvalója birná azt; a belföldi állampapirtulajdonostól pedig csak megkövetelheti ezt az állam. Figyelemreméltó ellenvetést nem látván tehát az általunk benyújtott válaszfeliratban említett állampapír megadóztatása ellen, gyakorlati jövedelmezőségét bizonyítgatni, azt hiszem, fölösleges. Hogy ez csak a legszigorúbb takarékossággal egyetemben jogosult, az kétséget nem szenved. Mindezek miatt, de főleg azon elébb érintett okból, hogy a kölcsönző zsidók befolyása alól nincs az a deficites kormány, mely kibontakozhatna és mert e befolyás oly véghetlen károkkal és veszélylyel jár, az egyensúly helyreállítását tartom elkerülhetlenül, egy czéltudatos, hazáját és nemzetét szerető kormány és törvényhozás első feladatának. Egy másik, főleg a nemzet vagyonosodását előmozdító, de egyszersmind állami bevételeinket is szaporító tényezőt is említ feliratunk és ez az önálló vámterület és önálló bank létesítése, mely a jelenleg fennálló kereskedelmi és váraszó vétség lejártával életbeléptethető volna. Daczára annak, hogy én az 1867-ki közjogi kiegyezésnek híve vagyok, mindamellett az Ausztriával való kereskedelmi és vámszövetséget, nem lévén az e kiegyezéssel elválaszthatlan kapcsolatban, csak addig tartom fentartandónak, mig a belőle hazánkra háruló előnyök arányban állanak a hazánk által hozott anyagi áldozatokkal. (Helyeslés.) Részint azonban a lajtántúii tartományok inéltaííansága, mely még mindig Magyarországról, mint egy í)

Reichsprovinz"-ról álmodozik és mely akkép akarná azt kizsákmányolni, mint egykor a régi Róma provinciáit vagy a jelenlegi Anglia Indiát vagy Egyptomot és mely méltatlanságát kormányaink tálengedékenysége csak még nagyobb, még merészebb követelésekre buzdítja, ez állapot a vámközösséget lehetetlenné teszi, ha csak a paritás elvéről és hazánk anyagi gyarapodásáról le nem akarunk végkép mondani. Részint pedig azon körülmény, hogy hazánk veszélyeztetett anyagi jóléte az agrár törvényhozást elkerülhetlen követeli, ennek keresztülvitelére pedig Ausztriában a legkisebb kilátás sincs, okvetlen követeli gazdasági önállóságunkat. Nálunk pedig az agrartörvényhozáshoz, azaz a földmivelési érdekek minden más anyagi érdek fölé helyezéséhez csak az szükséges, hogy egy zsidóbefolyástól ment, józan perezre ébredjen többnyire földbirtokosokból álló törvényhozásunk. Az önálló vámterület pedig, mely ezt biztosítaná, Önálló bank nélkül alig képzelhető. Engedje meg a tisztelt ház, hogy itt az antisemita pártnak a közjogi kérdésekkel szemben elfoglalt álláspontjáról szóljak. Igaz, hogy mint csekély személyemmel együtt egy része e pártnak nyilt hive az 1867-ki közjogi alapnak, egy ép ily tetemes része ragaszkodik Magyarország függetlenségének elveihez: de ha a tisztelt ház figyelemre méltatja azon közös concret elveket, melyek feliratunkban hangoztatva vannak, be fogja látni, hogy a többi pártok ennyiben sem értenek egyet és egy ily egyöntetű programmal sem bírnak; kivéve tán az egyik pártot, mely a vezére iránti feltétlen engedelmességet tűzte ki zászlajára és progratnm helyett dogmaként vakon vallja már előre azt, miről az még maga sincs tisztában. De Hannibál ante portás a rómaiak sem vitatkoztak ám közjogi kérdésekről, hogy vitatkoznánk mi saját pártunk körében magunk között közjogi kérdésekről akkor, midőn hazánk belsejében minden boldogulásról, minden gyarapodásról leszorítva látjuk népünket egy Hannibálnál sokkal veszélyesebb ellenség által. Tisztelt ház! Az antisemitismus első sorban közgazdasági kérdés, de oly elsőrendű, hogy egész osztályok, sőt a nemzet léte függ annak ülvös megoldásától így azon kérdés áll előttünk, hogy az 1848-ki törvénynek legüivösebb intézményét, a volt jobbágyok felszabadítását fenn akarjuk-e tovább is t.irta ni, vagy a földesúri jogokat sokkal rosszabb, sokkal kegyetlenebb alakban, a mozgó tőke, a zsidók számára újra vissza akarjuk-e állítani. Mi antisemiták a mozgó tőke ezen ököljogának, ezen anarchiának üzentünk hadit. Vagy nem-e anarchia az, melyet az uzsoratörvény és a váltóképesség megszorításának megszüntetése által decretált a törvényhozás. Nem-e anarchia az, ha a tőke, mely természeténél fogva minden kötelezettség, minden közteherviselés alól kibúvik, depossedálja lényegben a földmívest, gúnyt űz a felszabadult jobbágy szabadságával és lerontva lévén minden fék, mert a régi hagyományok nem azt bizonyítják, a mit az előadó ur mond, de hogy már II. András idejében, ha zsidóról volt szó, annak eltiltatott a kereskedés és pénzüzérség —• mondom, lerontva lévén minden fék, melylyel a mostaninál bölcsebb törvényhozások őt fékezni jónak látták, ünnepli boszorkánysábeszit, dőzsöli orgiáit, tönkretévén minden valódi értéket, rabszolgájává teszi a valódi munkát a renyhe speculatiónak. Nem-e földosztogatás az, bár elburkolt alakban, hogy a mostani tulajdonosnak elvétessék birtoka és mások közt osztassák szét, a mit törvényhozásunk a folytonos adóemelés által évek óta űz ? Nem-e koboztatik el lassankint adóemelések által a birtok jövedelmének egy-egy része az állam hitelezői javára? Akár a birtok jövedelme vétetik el