Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-9

9. országos ülés október 15. 1884. 41 Á királyi trónbeszéd a főrendiház újjászervezésére nézve két oly szempontot állít fel, mely szempontokkal én ellentétben nem állok, t. i. a történelmi fejlődés és a jelenkor igényeinek kettős tekintetét. De t. ház, ha már ugy általánosságban jelezzük a kellékeket, melyekre a főrendiház újjászervezésénél tekintettel akarunk lenni: akkor különösen a mai viszonyok közt annak kiemelését szükségesnek tartom, hogy ezen parlamenti testületnek teljes függetlensége minden irányban biztosittassék, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) szükségesnek tartom különösen akkor, midőn nyilt titok az, hogy bár a főrendiház reformja 1867 óta majd minden országgyűlés programmján szerepelt, az indító okot, hogy ugy mondjam, azutolsó lökést arra, hogy ezen kérdés a jelen kormány által na gyón aetuálisnak tekintetik, egy oly eset adta, midőn a főrendiház a kormány egy javaslatát elvetette. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Elletimond.sok a jobboldalon.) Tudom t. ház, hogy ez azon tények közé tartozik, a melyek hivatalosan beismertetni sohasem szoktak, (Igaz! Derültség a baloldalon) de tudom egyszersmind azt is, hogy nincs az a peregrinus in Israel, nincs az a járatlan ember h?zai viszonyainkban ezen országon belül, a ki ezt ne tudná, hogy igy van. (Ugy van! a balés szélsőbalon.) A főrendiház függetlenségét, t. ház, természetesen nem értheti senki, a ki józanul gondolkodik, azon értelemben, hogy a főrendiház hivatásának tekintse a nemzeti képviselet többsége által támogatott irányt rendszeres ellentállás által megakasztani iparkodni; valamint a főrendiház függetlenségét lefelé sem foghatja fel senki azon értelemben, hogy a főrendiház hivatásának tekintse a közérzületnek, hogy ugy mondjam, állandó követelményeivel daczolni, a melyekben a nemzeti fejlődésnek elutasíthatatlan és állandó postulatumai kifejezést nyernek. De t. ház, vannak a népies áramlatokban gyakran múlékony fölhevülések és megtörténhetik, hogy a képviselőház azok nyomása alól nem tudja magát kibontani és ilyenkor áll be a főrendiháznak, mint szokták mondani, moderáló hatása lefelé. De ellenkező irányban is megtörténhetik, hogy vannak a hatalom kezelőinek a nemzet érdekeivel legelienkezőbb, kellően át nem. gondolt velleitásai és a mint a főrendiháznak elég erősnek kell lennie, hogy az általam előbb jelzett múlékony fölkevüléseknek ellentálljon, ugy elég erősnek kell lennie, hogy felfelé, a hatalom kezelőivel szemben fontos indokokból hasonló erélyt és ellentállást gyakoroljon. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem állítom,hogy ezen felfogás, legalább theoriában, a t. kormány nézeteivel ellentétben álljon, de ha már azon elvi nézeteket ki akarjuk fejteni, melyek a főrendiház új jászervezésénél kell hogy uralKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87.

1. KÖTET. kódjának, erről meg nem emlékezni szerintem nem szabad. Következik az evvel némileg összefüggő tárgy, t. i. az egyetlen reform, melyet a trónbeszéd az országgyűlés mindkét házára kiterjedőleg kilátásba helyez: a képviselői mandátum, illetőleg egyáltalában az országgyűlés időtartamának meghoszszabbítása. A mi egyéni álláspontomat illeti t. ház, sok okból, a melyeket annak idején fogok előadni, én ezt a meghosszabbítást minden körülmények közt nem ellenezném, de annyit azután egész határozottsággal mondok, hogy azon tapasztalások után, melyeket csak az imént szereztünk a választások alatt: van ennél sokkal sürgősebb része a parlamenti és választási reformnak és ez az, hogy vége vettessék azon állapotnak, a mely alkotmányos szabadságunkat már-már üres formalitássá sülyeszti; (Igaz / Ugy van! balfelöl) hogy meghozassanak azok a rendszabályok, melyek a választások-* nak függetlenségét a hatósági praessióval szemben, és tisztaságát mindennemű visszaélésekkel szemben biztosítsák. (Élénk helyeslés balfelől.) Hogy a most lefolyt választások tapasztalatait bővebben ecseteljem, ezen feladattól felmentett engem Irányi Dániel t. képviselőtársamnak erre vonatkozó előadása, a melyhez én egész kiterjedésében csatlakozom. (Élénk helyeslés abal- és szélső baloldalon.) Csak egy részlettel, vagy hogy úgy mondjam, inkább a háttérrel óhajtom kiegészíteni az általa elénk rajzolt sötét, de a valósághoz, sajnos, nagyon is hü rajzot és ez az: fel szoktak panaszok merülni, egyes flagrans, hogy úgy mondjam, égbekiáltó hatósági visszaélések ellen. T. képviselőtársam is ilyenekre utalt; azokra az esetekre utalt, midőn a személyes szabadságnak durva megsértése fordult elő a választók megfélemlítése czéljából és ehhez hasonló kézzelfogható, mindenki által első pillanatra felismerhető tényekre. De ezek csak egyes kirívó vonásai a képnek. A képnek van egy háttere, melyhez már annyira hozzászoktunk, hogy majdnem észre sem vesszük és ez a hatósági nyomásnak az a csendes örökkévalósága és mindenüttsége, a mely ily flagrans visszaélésekben nem nyilvánul s a melyet már olyannak tekintünk, mint azon alkotmányos levegőt, melynek beszívjuk ki nem pusztítható miasmáit, a melyek ellen jóformán már megszűntünk panaszkodni. (Ugy mm! balfelől.) Alig van megye t. ház és ha azt mondom, alig van, ezt azért teszem, mert ismerek igenis egynéhány oly megyét, melyekben úgy az illető megyének főispánja, mint tisztikara a politikai mozgalmakkal szemben a loyalis neutralitást tartja szem előtt; (Éljenzés balfelől) de alig van megye, melyben az egész közigazgatási gépezet ne képezné egyszersmind állandó keretét az ural6