Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-9

9. nrszágos ülés ottöber 15. 1S84. 39 róna. Tisztelt ház! Őszintén szólva, én eddig nem igen vettem észre, hogy a kormánynak komoly szándéka lenne az államháztartás egyensúlyának helyreállítása. Mondják ugyan, mondta a t. pénzügyminister ur tavaly, hogy ezen egyensúly legalább a rendes budgetben már helyre van állítva és csakis a rendkívüli mutat még túlkiadásokat. melyek a bevételek által fedezve nincsenek. De hallgatva a számok többé-kevésbbé ügyes csoportosításáról, azt kérdezem: vájjon a polgárokra nézve nem mindegy-e, akár az egyik, akár a másik vállukon viseljék a terhet, ha azt viselni kénytelenek; {Helyeslés a szélső baloldalon) vagy nem mindegy-e, ha, miután az egyik zsebet megtöltőt ték, akkor a másiknak megtöltésére tesznek kísérletet? Mi ngy vagyunk meggyőződve, hogy az ország ügyeinek rendbehozatalára legnagyobb takarékosság mellett a nemzet közgazdasági erőinek ápolása, azonkívül bizonyos intézkedések behozatala elkerülhetlenül szükséges. Ezek közt az önálló vámterület fő helyet érdemel, mely nélkül sem pénzügyeinket rendezni, sem az ipart előmozdítani, felvirágoztatni nem vagyunk képesek. A takarékosságról szólva, lehetetlen, hogy akkor, midőn a trónról is biztosittatunk a béke fentartása iránt, ne hangoztassuk a nemzet azon óhajtását: vajha az állandó hadsereg létszáma, illetőleg a tényleges szolgálati idő mielőbb leszállittatnék. A királyi megnyitó beszéd befejezésül azon biztosítást nyujtj nemzetnek, hogy Német országgal a lehető legbensőbb viszonyban állunk, a többi államokkal is a baráti viszony sértetlenül állván fenn. Mi a békének ezen biztosítékait örömmel és megelégedéssel vesszük. De azon reményben, melyet a kir. trónbeszédezen kijelentéshez csatol, miszerint tudniillik ez elegendő lesz arra, hogy Magyarországnak anyagi és szellemi erejét teljes mértékben kifejthessük — osztozni nem vagyunk képesek. Mi ugyanis mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy Magyarország állami életének biztosítására, anyagi és szellemi erejének teljes mértékben való kifejtésére az 1 867 : XII. t -czikk eltörlése, Magyarország önrendelkezési jogának visszanyerése múlhatatlanul szükséges. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) E nélkül hiába való igyekezet, akár állami életünk biztosítása, akár pénz ügyeink rendezése, akár az ipar felvirágoztatása. (ügy van! a szélsőbalon.) Nem ismeretlenek előttünk az akadályok, melyek ezen törekvésünknek útjában állanak. De mi bizunk a nemzet belátásában és erejében, hogy ezen nehézségeket és pedig békés utón le fogjuk küzdeni, csak akarat kellés kitartás. (Zajoshelyeslés a szélső baloldalról.) És ez nem fog hiányozni mi bennünk. Meglehet ugyan, hogy mi, kik éltünk delén már jóval túl vagyunk, nem fogjuk az ígéret földét meglátni: de erős a mi hitünk, hogy azok, a kik nyomunkban követnek, át fogják venni a haldoklók kezéből a zászlót s azt tisztán és mocsoktalanul körülhordozva a Kárpátoktól Adria partjáig, elébb-utóbb oly sereget fognak alája gyűjteni, hogy az diadalmasan kifogja tűzni a nemzeti lobogót Buda várának és pedig legfelső fokára egy magát és mindörökre! (Éljenzés a szélső baloldalon.) Ily elveket vallván, önként értetik, hogy a többség által benyújtott válaszfelirati javaslatot nem pártolhatom ; a helyett barátaim és a magam nevében egy másikat levén szerencsém a ház asztalára letenni, melyet a többségnek elfogadásra ajánlok. (Zajos éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök : Fel fog olvastatni a javaslat. Hoítsy Pál jegyző (olvassa a javaslatot, melyet aláirtak: Irányi Dániel, Mocsáry Lajos, Hoitsy Pál, Ferenczy Miklós, Bartha Miklós, Halász Zsigmond, Gulácsy Gyula, Justh Gyula, Csanády Sándor, Pappszász Károly.) Elnök: Kérem a t. házat, méltóztassék az Irányi Dániel képviselő ur által beadott felirati javaslatnak kinyomatását elrendelni. (Helyeslés.) Gr Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A benyújtott felirati javaslatok közül hárommal szemben talán nem szükséges, hogy eltérő álláspontomat bővebben indokoljaio. Az a felirati javaslat, melyet imént elvbarátainak nevében Irányi Dániel t. képviselőtársam beadott, azon a közjogi alapon áll, amelytől engem és elvbarátaimat egy régi nézetkülönbség választ el; és bál-mennyire rokonszenvezzek azon magas idealismussal, mely ugy ezen javaslatban, mint az azt beadott t. képviselő urnak felszólalásában nyilvánul : a politikai realismus követelménye, a mi fel fogásunk szerint, ezen térre lépaünk lehetetlenné teszi s ez okból én a most érintett felirati javaslathoz hozzá nem járulhatok. Az a felirati javaslat, melyet b. Andreánszky Gábor és az, melyet Simonyi Iván t. képviseli! urak beadtak, az én felfogásom szerint is oly elvi álláspontból indul ki, mely a jogegyenlőségnek sarkalatos elveibe ütközik és erre vonatkozólag az én álláspontom ugyanaz, mely a t. bizottsági előadó úré, Irányi t. képviselő uré s egyáltalában, a felirati javaslatot beadott t. urak csoportját kivéve, ezen háznak minden pártjáé. (Helyeslés.) Feladatom tehát kizárólag azt indokolni, hogy a t. bizottsági előadó ur által ma bevezetett javaslathoz miért nem járulhatok. Nem járulhatok hozzá t. képviselőház főleg két szempontból. Az első az, mert foglaltatnak benne oly kitételek, oly eszmék, melyeket én helyeseknek nem tartok; foglaltatik t. i. benne egy bizonyos optimisticus felfogás pénzügyeink helyzetére nézve, melyet én nemcsak nem oszthatok, de melynek kifejezését egy oly ünnepélyes okmányban, mint a minő a képviselők felirata a trónhoz, egyenesen veszedelmesnek, mert a nemzet félrevezetésére alkalmasnak találok. (Ugy van! balfelöl.) S foglaltatik benne a megelégedésnek kifejezése a kormány eddigi működésével a abiza-