Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-27

344 27- or:sig«ü fllés deczemker 1. 1S84. adásoknál lehetőleg óvatosak legyünk. Ne vonjuk ugyan meg a költséget az egyes ágazatok fejlődésétől, de legyünk óvatosak scsnk az igazi szükségletekre költekezzünk, másfelől ha ezen első feltételt megtartjuk, ne idézzünk elő új adóemeléseket. Ha ezt következetesen követni fogjuk, nem csak a jelen helyzet lesz fentartható, de az még javítható is lesz; mert szerintem a jövedelmi ágazatok közt igen sok van 1885-reugy praeliminálva, hogy fiz még fokozható lesz. Hogy egyebet ne említsek, ilyenek, daezára a mai vitának, az államvasutak jövedelme, ilyen a dohányjövedék. Másrészt a beruházások összege még igen nagy, még néhány évig szükség lesz nagy összegre, de nem hiszem, hogy soká s igyekezni fogok, hogy azokat ne sokáig legyünk kénytelenek 23 milliónyi Összegben fentartani. E két tényező közreműködésével felfogásom szerint a jelenlegi alapon és a jelenlegi eredmények mellett nem csak fentartható a helyzet, hanem ez irányban tovább is fejleszthető minden mesterséges intézkedés nélkül. És épen azért, mert ez lehetséges, kérem a t. házat, hogy a költségvetést elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés jóbbfélől.) Elnök : Uoitsy képviselő ur kívánja szavainak értelmét helyreigazítani. Hoitsy Pál: A t. pénziigyminister ur kétségbe vonta az általam felhozott számadatok helyességét, mondván, hogy 1883 ban az államvasutak jövedelme kilométerenként nem 2,687, hanem 3,900 frt volt. A számra nézve a pénzügyminister urnak igaza van, de én nem azt mondtam, hogy az 1883-ki évet veszem, hanem, hogy az elmúlt három év átlagát tekintem. Ebben pedig nekem van igazam. Tavaly volt a bevétel kilométerenkint 3,900 frt, ezelőtt 2,479 frt és ezelőtt 2,575 frt 50 kr. E három összegnek átlaga pedig 2,687 frt 80 kr. Ha ezzel méltóztatik a jövőre üzletbe veendő 4,262 kilométert sokszorozni, pontosan 11.478,852 frt jön ki. Ezt kívántam megjegyezni. (Hth/Cslés balfelöl.) Báró Andreánszky Gábor : Az előttünk fekvő költségvetés az úgynevezett rendes budgetben 5 millió frt fölösleget mutat. Az úgynevezett átmeneti és beruházási budgetben ezzel szemben 16 millió hiány áll, Azt nem tagadhatom, hogy az átmeneti bevételek közt a rendkivüliség jellegét viselik az államjavak eladásából befolyt összegek, a telepítvényesek által fizetendő vételárak, a maradvány- és irtványföldek váltságdíjai, valamint a kiállítás bevételei, tehát a 12'A millió átmeneti bevételből 11 V» millió frt. A rendkiviili kiadásokon azonban rendkiviiliséget, t. i. azt, hogy ily vagy hasonló kiadások legalább is ezen mérvlen elő nem fognak fordulni, nem tudok észrevenni. Kemcsak hogy komikusnak tartom, hogy a belügyministeri budget a csendőri laktanyák régi bútorainak foltozását beruházásnak tekinti, de maga a rendkívüli kiadások összegének stabilitása minden rendkívüli jellegtől ment. így az 1881 — 1885. utolsó 5 évi költségvetések átlaga 28 millió, az 1835. évi 29 millió. A számok törvénye kérlelhetlen, egyenlő számok, egyenlő szükségletet mutatnak itt az 5 éven át. Itt tehát rendes és átmeneti kiadások közt különbséget tenni nem indokolt, hisz átmeneti korszakban van akkor minden és ép ily joggal átmenetinek vehetjük éltünket; átmenetnek a születéstől a halálig; összes életszükségletünket pedig átmeneti szükségletnek. Ezen átmeneti és beruházási kiadásokat tehát mint valami rendesen előfordulókat, az államélet rendes szükségletének tartván, azokat az állam rendes bevételeiből tartom fedezendőnek és nem oly bevételekből, melyeknek mint az államvagyon elidegenítésének, rendkívülieknek kellene lenni. Az nem nyugtat meg, a mire a t. előadó ur és a minister ur utal, hogy ezért cserében ott vannak a beruházások: én értékesebbnek tartom a reális államvagyont, mint p. o a vasút kamatbiztosítási előlegeket, vagy a földadószabályozási beruházást. E számítás szerint tehát nem 5 millió fölösleg, de 22 millió deficitet mutat fel e költségvetés és ennek kamatjaival okvetlen növekedni fog jövő évi szükségletünk. Az előnyös különbözetet a bevételekben az 1885-ikév javára a vasúti nagyobb jövedelmek és az új szeszadóból várt előnyöseid) eredményekre alapítja az előirányzat. Lehet jövő évre is e ezímeken újabb jövedelmi szaporulatot várni; legalább is annyit, amennyit 12 millió új adósság kamatjainak és 10 milliónyi eladott államvagyon jövedelmének elvesztése igényel. Aligha várhatjuk ezt, annál kevésbé, miután már az idei előirányzat sem egyéb optimisticus csalódásnál. így már tekintetbe van véve annál azon sok idegen vitelhére, kik majd jönnek megbámulni mennyire feji észté ki iparunkat az Ausztriával való vám- és kereskedelmi közösség. Jöjj ön rósz termés, ne legyen mit szállítanunk, vagy vonják el a párhuzamos pályák a forgalmat a mi pályáinktól, azon sok baleset, mely vasutainkon történik, aligha fogja a forgalmat oda visszacsalni. A szeszégetést pedig szinte nem lehet új adóval ismét terhelni és így nem marad egyéb hátra, mint a deficit fedezése végett újra és újra kölcsönökhöz fordulni, midőn már mostani adósságunk kamatjait sem vagyunk képesek saját becsületünkből fizetni. Ha a magánember kereskedelmi becsületfogalmait vesszük irányadóknak, ezt nem szabad tennünk, ha pedig erre nézve más törvényeknek hódol az állam, a józan ész tiltja ezt tennünk. Mert vegyük a gyakorlatot. Minden nagyobb-