Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-27

27. orsi-áRo,< ülés december 1. 1S84. 327 vonatkozó intézkedések, melyeket egy központi főhivatal, vagy ha talán jobban mondjuk, egy köz­ponti legfelső törzskar elintézhet, melynek költsé­gei nem lehetnek oly nagyok, hogy az ország költségvetésében valami nagy változást idéznének elő. Már a 12. §. is mondja különben azt, hogy a magyar hadsereg kiegészítésére, az ujonezok állí­tására, a katonák elhelyezésére, élelmezésére stb. vonatkozó intézkedéseket az ország magának, vagyis törvényhozásának tartja fenn és nem bizza a delegátióra; amely felfogás azt hiszem, a parla­mentarismus fogalmának is jobban megfelel, mert a parlamentarismus fogalmával alig összeegyeztet­hető az, hogy a parlament közvetlen felügyelete alól oly roppant összegek bocsáttassanak ki, milye­nek az összes hadsereg fentartására szükségesek. (Helyeslés u szäsö baloldalon.) Ez azon példa, mely­nek közelebbi és tüzetesebb megvilágítását szük­ségesnek tartottam. A többi e csoporthoz általam so­rozott szakasz okra nézve azt hiszem, hogy jelenleg a közelebbi felvilágosításokat elhagyhatom, annál inkább, mert már a felhozott példából kitűnik, hogy a delegatiók a hadsereg költségeinek meg­szavazásánál a törvényben meghatározott határ­vonalat túlhaladták, a mi annál inkább kitűnik, ha Boszniát és Herezegovinát tekintjük, mely két tartományra nézve a delegatiók egy valóságos köz­ponti parlament szerepét játszák. A mi határozottan ellentétben állatörvény szavaival és szellemével. Áttérek már most azon másik csoportbeli sza­kaszokra, melyek későbbi törvényhozási működés által módosítva lettek. Ezen módosítások szerződés jellegével birnak, időhöz vannak kötve, tüzetesen tehát ezekhez hozzászólni akkor fogom helyén levőnek látni, midőn ezen szerződések megújításá­ról lesz szó. Most csak annyit jegyzek meg, hogy ezen szerződéssel, ha ugyan azt annak lehet nevezni, hogy mi önrendelkezési jogunkat feltét­lenül átengedjük Ausztriának, ezen szerződések a 67-iki törvényekkel ellentétben vannak; nem is czélszerűek ránk nézve, mert Magyarország köz­gazdasági fejlődését a helyett hogy előmozdítanák, végromlással fenyegetik. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy mindazon jogaink, melyeket nekünk e téren az 1867; XII. t.-cz. biztosít, a legteljeseb­ben érvényre emeltessenek. Első sorban a köztünk és Ausztria közt felállítandó vámsorompó jő itt tekintetbe, (Helyeslés a szélső balfelől) melynek fel­állítását én elkerülhetlenül szükségesnek tartom és melyről itt röviden csak annyit jegyzek meg, hogy nem azt jelenti, a mit tán sokan hisznek és gondolnak, hogy mi összes gazdasági összekötte­tésünket Ausztriával megszakítsuk. A vámsorompó ennek ép ellenkezőjét jelenti, tudniillik, hogy gaz­dasági összeköttetésünk Ausztriával megszilárdul­jon, mert ez az egyedüli képzelhető eszköz arra, hogy ellentétes gazdasági érdekeink kiegyenlítet­hessenek. Az ilyen kiegyenlítés nélkül pedig tartós és békés együttlét nem képzelhető. (Élénk helyeslés a szélső ba 1 oldalon.) Miután pedig az igen t. kormány ezt nem helyezi kilátásba, sőt inkább összes törekvése oda látszik irányulni, hogy ezen, Magyarország önálló gazdasági kifejlődését lehetetlenné tevő szerződés, ha nem is kedvezőtlenebb alakban, de legalább is változatlanul továbbra is fentartassék, ez is egyik oka annak, hogy én at. kormány iránt bizalommal nem viseltetem. (Helyeslés a szélső balon.) Még egy körülmény van, a mire bátor vagyok az igen t. ház figyelmét felhívni (Halljuk!) és ez az államhitel. Az államhitel érdekében feltétlenül szükségünk van arra, hogy mindazon jogok, melye­ket nekünk az 1S67: XII. t.-cz. államunk függet­lensége és belkormányzísti önállósága érdekében biztosít, a legteljesebben érvényre jussanak. A tőke, különösen az idegen tőke csak oly államnak ad szívesen és olcsón kölcsönt, melynek államisága szilárd alapon áll, melynek államiságát saját pol­gárai érvényesíteni akarják is, képesek is. Ha már most a tőke azt látja, hogy mi a már kiküzdött, törvényeink által számunkra biztosított jogokat nem veszszükigénybe, kettőt tehet fel ró­lunk : vagy azt, hogy mi állameszménket érvényre hozni nem vagyunk képesek és akkor államunk létfeltétele szilárd alapon nem áll és az ily állam­nak adott kölcsön nem lehet biztosítva; vagy azt teszi fel, hogy közönyösek vagyunk államunk köz­jogi függetlensége és belkormányzati önállósága iránt és akkor, ennek következtében, kiadván ke­zünkből az államok legdúsabban és legkönnyebben befolyó jövedelmei felől a rendelkezést, oda jut­hatunk, hogy legjobb akaratunk mellett sem le­szünk képesek eleget tenni kötelezettségeinknek, (TJgyvan! a baloldalon.) Innen van az t. ház, hogy mi mindig csak koczkáztatottnak hitt kölcsönt kap­hatunk, a mi uzsorakamat nélkül nem történhetik meg soha. Ezek volnának t. h miket alkotmányunkra nézve elmondani kötelességemnek tartottam és mielőtt beszédemet befejezném,engedje megat. ház, hogy még egy rövid megjegyzést tegyek mind­azokra, a miket elmondani szerencsés voltam. (Halljuk!) Tudom azt, hogy midaz, a mit itt elmondani szerencsém volt, az igen t.ház tagjai előtt nagy érdek­kel nem bir, mert nem képezi egyik pártnak séta programmját. Ha csak saját személyem forgott volna kérdésben, semmi esetre sem terheltem voln t az igen t. ház türelmét fejtegetéseimmel, de azt hiszem, mint képviselőnek kötelességem, hogy azon elveket, melyek meggyőződésemet képezik, a melyekben választóim velem együtt osztoznak & melyek alapján megválasztattam, itt e házban is ér­vényre hozni törekedjem, a mely kötelezettség alól engem semmi tekintet felmenteni képes nem volt.

Next

/
Thumbnails
Contents