Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-23

280 2Í. ói-Magnó ülés norember 25. 1884. dására vagy elvetésére. És ennek okát ott kereshetjük, hogy a kormány az ő előterjesztéseit oly indokolással kiséri, a mely valóban inkább elhomályosítja a helyzetet, semhogy felderítené. Köszönettel kell lenni az előadó ur iránt, hogy sok oly nagyon fontos momentumot, a mely ezen indokolásból ki nem derül, a házzal megismertetni szíves volt. Az indokolás senkit fel nem világosít, hacsak egyebütt felvilágosítást nem szerez magának, hogy mit vesz a magyar állam és mennyiért veszi? Itt mindjárt az 1. §-nak van egy pontja, a mely mintegy elsiklik egy igen nevezetes kérdés felett, a magyar állam lemond azon előlegek megtérítési igényéről, a melyeket az állam kamatbiztosítás czímén kiszolgáltatott, vagy ezután még kiszolgáltatni fog. Semmi tájékoztatás az indokolásban kimondva nincs, hogy ezen előlegek és kamatokra való igénye a magyar államnak mily összeget teszen. Jó az ilyen kérdések felett elsiklani, hogy ha arról van szó, miszerint valaminek megdöbbentő hatását megakadályozzuk, de midőn tudjuk, hogy a ház hangulata olyan, a mely mellett a vasutak államosítása mindig keresztülvihető, habár áldozatokba kerül is: nem értem és nem bírom felfogni, hogy miért nem mondják ki a kerek összeget, hogy mennyire megy, a miről itt az állam lemond Ezen összeg 1883. végéig 18 millió volt, a kamatokkal együtt 24 millió és deczember elsején bizonyára meg fogja ütni a 25 milliót. Már most, ha e részvények beváltását, továbbá az előadó ur által felemlített elsőbbségi kölcsönöket és ezen előlegeket hozzászámítjuk a vasút vételárához, mert ezen összegeket kifizette a kormány, akkor ezen vasút ára nem 40 millió, hanem 65 millió. Engem még ez sem akadályoz meg abban, hogy ezen törvényjavaslathoz hozzájáruljak, mert nem tartom e szerződést üzleti dolognak, hanem állami ténynek; ez nem üzlet, hanem politika és erre a vasútra a magyar államnak szüksége van, különösen azon indokokból, melyekre az előadó ur is rámutatott, tehát áldozattal is meg kell szerezni. Ebből azonban nem következik, hogy a ház teljesen tájékozatlanul hagyassék, hogy mit vásárol és mennyiért vesz. Elvártuk volna a t. kormánytól, hogy indokolásában a vasút állapotáról bizonyos előterjesztést tegyen, mert utóvégre abban a helyzetben lehetünk, a mire következtetni enged Gosztonyi képviselő ur felszólalása is, hogy itt valami oly pályatestet veszünk, a mely mellett igen nagy beruházásokra lesz szükségünk, hogy a magyar állami vaspályahálózatba beilleszthető legyen és nagy áldozatok lesznek szükségesek, hogy ezen vonal a magyar államvaspálya-hálózatban a maga feladatának megfeleljen. Szükséges volna tehát nekünk felvilágosítást, legalább hozzávetőleges tájékozást nyerni arra nézve, a mi szükséges arra, hogy e vasút üzemképes állapotba hozassék és mint magyar állami vaspálya egy része azon reménynek, melyet e pályához csatolunk, meg is feleljen. Ugy tudom, hogy az állami vasúti felügyelők évnegyedenként szoktak jelentést tenni a kezelésükre bizott vas pályarészre nézve. Az tehát nehézségbe nem ütközhetik, hogy a ház felvilágosítást kérjen oly objectumra nézve, melyet drága pénzen vesz meg, hogy — mondom — az olyan objectumra nézve teljes felvilágosítást nyerjen. (Helyeslés a baloldalon.) Egyébiránt ezen vonal állami megvásárlásához elvben hozzájárulok. (Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. B. Kemény Gábor, közlekedésügyi minister: T. képviselőház! Legyen szabad az imént hallottakra röviden reflectálnom. (Halljuk!) Gosztonyi Sándor t. képviselő ur egészen részlcti kérdést intézett hozzám. Tudom én azt,, hogy az alföld-fiumei pályának tiszai hidja egészen jó karban van; ez vashid. A másik nagyobb objectum, a mely az alföld-fiumei pályán van, t. i. az eszéki Drávahid, szintén újonnan épült vashid. Ezen két legnagyobb objectum tehát egészen jó karban van. A t. képviselő ur azonban, ha nem csalódom, hivatkozott arra, hogy e mellett az ártérben egy kisebb, czölöpökre épített fahid van s azt kérdi, hogy van-e tudomásom arról, hogy minő karban van azon fahid? Őszintén megvallom, hogy nekem e perezben ezen apró tahidnak jelenlegi állapotáról tudomásom nincsen. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Nagy Mä az! Olyan hosszú mint a lánczhid! Mozgás a halon.) Engedelmet kérek, de szeretném én azt látni, hogy vájjon a t. képviselő urak közül bárki, ha azon helyzetbe jutna, a melyben most én vagyok, képes lenne-e részletes felvilágosítást adni minden legkisebb részletre nézve. Én megvallom, nem tartom magamat képesnek arra, hogy a vasút minden egyes hídjáról, őrházáról és átereszéről és a vizi munkálatokról részletes és rögtöni felvilágosítást tudjak adni. Sőt az én csekély képességem és felfogásom szerint nem is fog idejönni olyan miuister, a ki minden legkisebb dologról értesülve legyen. Én legalább ugy teszek, hogy — miután sok szakerő van, a kik mindannyian ügyes emberek, hogy azoktól külön-külön szoktam megkérdezni az egyes dolgok állását. Ha t. i. a vasúti kérdés jön szóba, tudom, hogy Péterhez, vagy Pálhoz kell fordulnom. Ha vizi munkálati kérdés fordul elő, ismét máshoz fordulok; ha pedig kőépítési kérdés merül fel, szintén másoktól kérdezem meg az Ugy állását. A posta és távírda pedig még ezeken kivül vannak a ministeriumhan. Azért én csak azt ismétlem, hogy én az én csekély képes-