Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-19

í». erssAgoi ftlto •ktdber 26. 1X84 ggj vagyoni állással ég azon névvel, hogy hivatásának tartaná az elnöki állással egybekapcsolt méltóságot is elfogadni; tehát csak ezen indokból is el nem fogadja az egybekapcsolt állást. T. ház! Nem akarom kétségbe vonni, hogy az országbírói állásnak, mint legfőbb birói állásnak demokratikus átalakítása lehetetlen lenne, de megjegyzem, hogy ugya mint ez fennállott, kétségtelenül feudal-aristokratikus intézmény volt. Beleillett nagyon a mi akkori birói szervezetünkbe, a midőn az igazságszolgáltatást, az uri székek, a judices nobilium, a karok és rendek által választott táblabírák és azon királyi tábla gyakorolta, melynek eminens tagjai a kir. táblai praelatusok, a kir. táblai bárók, a nádori és az országbírói itélőmesterek voltak. Beillett nagyon birói szervezetünkbe akkor, midőn a hétszemélyes tábla a nádornak akadályoztatása esetében helyettesének, az országbírónak, vagy az ő Felsége által kinevezett más zászlósnak elnöklete alatt öt főúrból, ezek közt a herezegprimásból, továbbá a nádoron és az országbírón kívül még hét világi főúrból, ezek között a tárnokmesterből, végre a nemesi rendből kinevezett kilencz bíróból állott; midőn a hétszemélyes tábla ezen tagjai az ismeretes négy törvényfolyamatra egybegyülekezve és meghallgatva a királyi itéiő tábla referensének kivonatos előadását, döntöttek az ezen legmagasabb fórum elé tartozó aránylag csekély számú felebbczett perekben. Ma t. ház, a mi nézetünk szerint a helyzet változott. A birói kar igen helyesen egészen demokratikus alapon lőn szervezve, felruházva a birói függetlenség minden attribútumaival és egyszersmind a birói tevékenység egész körével. Az igazságügyi bizottság ennélfogva ugy vélekedik, hogy a legfőbb bíróság elnöki állásának betöltésénél egyedül és kizárólag a birói érdemre kell tekintettel lenni; azt hiszi az igazságügyi bizottság, hogy a Curiánkon a legmagasabb helyet, az elnöki állást a primus inter pares foglalhatja csak el. Azt hiszszük, ho«y a legfőbb bíróság és birói kar tekintélyét általában nem óvja az meg, ha a legfőbb bíróság elnöke egyszersmind az ország dignitarusai közt foglal helyet. Mi magát a legfőbb itélőszéki elnök állását oly magas és tekintélyes állásnak tekintjük, hogy annak dignitariusi toldalékra egyáltalában nincsen szüksége; mi azt hisszük, hogy a magyar kir. Curia és általában a birói kar elfogulatlan és igazságos határozatai által, a jogtudomány színvonalán álló judicatura által kell hogy kivívja magának a tekintélyt és az elismerést; és hogy e czélra sincs szükség arra, hogy annak elnöke az ország dignitarusai közt helyet foglaljon. Ezen tárgyilagos indokok alapján és főleg azért, mert azt hiszi az igazságügyi bizottság, hogy a módosított törvény egyáltalában és soha sem állhat útjában annak, hogy a Curia elnöki állására mindig a legérdemesebb biró neveztessék ki, mig az ellenkező álláspont mellett ezt épen oly bizonyossággal és minden körülmények között az általam jelzett okokból feltenni nem lehet: kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot egyáltalában a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) Haviár Dániel: T. ház! Engedelmet kérek, hogy néhány perezre a t. ház türelmét igénybe vehessem. Mindössze is csak három megjegyzést kívánok tenni. Az egyik az, hogy a t. előadó ur ugy állította oda felfogásomat, minta ki jogtalanul és indok nélkül mondottam leplezettnek a törvényjavaslat azon részét, mely vonatkozik a Curia elnöke és az országbírói méltóság különválasztására. Bátor leszek állításomat Röviden igazolni. Hogy csakugyan homályos a törvényjavaslat kifejezése esnem világosan, nem határozottsággal és tisztán van kimondva benne az elválasztás, ezt indokolom m igával a törvényjavaslattal, indokolom magával a ministeri indokolással, mely ezen csak átsurran és a fősúlyt arra fekteti, hogy a birói létszám állapittassék meg, holott a létszám úgyis törvényben van kimondva, a mint a t. igazságügyminister ur tegnap is előadá, sőt hivatkozott amaz 1870-iki törvényre, melyben a birói létszám megállapíttatott és indokolom azzal, hogy az igazságügyi bizottság jelentése is határozottan és csakis a birák törvényes, ismétlem: törvényes létszámának megállapítását hozza fel főokúl. Nem méltóztatik ezt elfogadni a t. előadó ur, de méltóztassék a jelentés második bekezdésének, második sorát megnézni, ott határozottan igy van, a mint arra hivatkoztam. Második megjegyzésein az, hogy a t. előadó ur különösen arra támaszkodik a törvényjavaslat ajánlásában, hogy igazságügyi szempontból nem véli állandóan egybekötendőnek a curiai elnöki és az országbírói méltóságokat. De azt, hogy mi ez az igazságügyi szempont, azt egyáltalában nem mondja, hanem azon circulus vitiosusban forog, hogy igazságügyi szempontból nem helyeselhető, de azt nem részletezi, hogy miféle igazságügyi szempont szolgál alapjául a felfogásnak, ezzel adós marad az előadó ur, sőt hogy ha igazságügyi szempontból helytelennek tartja a két méltóság egyesítését, elitéli a multat, hogy t. i. nem igazságügyi szempont vezette a magyar alkotmány létrehozóit akkor, mikor ezen két méltóságot egyesítették. Harmadik megjegyzésem az, liogy a t. előadó ur szerint nincs szüksége a magyar legfelsőbb bíróság elnökének arra, hogy az ország dignitáriusai közt helyet foglaljon. Engedelmet kérek, ez egyéni szempont és ha ugy fogja fel az országbírói állást, mint üres czímet, mint semmit az igazságügy tekintetéből, akkor bir alappal, de akkor azt mondani, hogy a legfelsőbb bíróság elnökére közönyös, hogy a birói karra közömbös, hogy a Curia elnöke elfoglalja