Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-18

18. országos iiiés október 25. 1884. 255 mak, mind pedig a legfőbb ítélőszék elnöki, legfőbb bírói tisztének megfelelő minden tulajdonnal teljesen fel van ruházva, a ministernek ajánlatára ő Felsége által mindkét állomásra ki ne neveztethessék. Fenn akarja csupán tartani a felelős ministernek azon lehetőséget, hogy a mennyiben olyan egyéniséget nem tudna feltalálni, daczára annak, hogy arra törekedett: módjában legyen az igazságszolgáltatás érdekében ő Felségének más egyént is ajánlani. A mi az országbírói méltóságot, annak múltját és politikai állását illeti, ne méltóztassék szem elől téveszteni, hogy ez régi alkotmányunknak egyik főméltósága volt; és épen azért mint régi alkotmányunknak minden ágában tapasztalhatjuk, mind politikai, mind pedig bírósági hatáskörrel együtt bírt. A legfőbb itélőszéknek, vagy mint nevezték, septemviralis táblának elnöke nem volt az országbíró, hanem elnöke volt a nádor, ugyanaz, ki egyszersmind a helytartó-tanácsnak is elnöke és az országnak főkapitánya volt. Az ő személyében összpontosult a politikai, bírói és honvédelmi legfőbb méltóság. Ha a nádor akadályozva volt, a törvények világos szavai szerint, mind a septemviralis táblánál, mind a consiliumnál, őt a judex helyettesítette. A helytartó-tanácsról szóló 1723:XCVII. törvény világosan mondja: hogy a nádornak helyettese ott is az országbíró. Azért régibb időkben ahhoz képest, a mint az országbírói méltóságra olyan egyén neveztetett ki, a ki politikai, vagy pedig olyan a ki törvénykezési múlttal bírt: a helytartótanácsnál, vagy a hétszemélyes táblánál helyettesitette a nádort. Ugy, hogy 1795-ig az országbíró, nem mondom kizárólag, de legtöbbnyire, mint Zichy Károly, Niczky Kristóf, Csáky és Pálffy Miklós ahelytartótanács székhelyén, tehát 1784-ben is Pozsonyban, voltak és ott elnököltek rendesen, a septemviralis táblánál pedig az ő Felsége által arra kinevezett országzászlós, a mennyiben aj udex vagy a tárnok jelen nem lehetett. Az 1795. óta kinevezett országbirák: Végh, Szentiványi, Ürményi, Mailáth, Cziráky oly férfiak, kik jobbadán törvénykezéssel foglalkoztak, a nádort a septemvirátusnál helyettesítették, míg a tárnok a eonsilumnál helyettesítette a nádort. Ámbár mindketten, a judex és a tárnok a íőpapok után mindkét testületnek tagjai voltak és maradtak. Az országbírói méltóság régi fényében az 1848-ban történt változások után fenn nem állott többé. Nem volt többé politikai hatásköre, melyhez még az is tartozott, hogy törvény szerint a főrendiháznak helyettes elnöke volt, hanem hatásköre csupán a törvénykezésre szoríttatott, a menyiben akkoriban az érintetlen maradt. De nem maradt érintetlen 1868-ban, mert ekkor a polgári perrendtartásban a törvényhozás az időszerinti igazságügyministert oly rend| kivüli hatalommal ruházta fel, a milyenre én törvényeinkben egyáltalán nem emlékszem. Tudniillik aCuriának, melynek két osztályát alapítottameg a törvény, a Curiának és egyáltalában a felebbviteli bíróságok szervezetét egészen szabad intézkedésére hagyta; ugy hogy sem a bíráknak számára nézve, sem annak egyéb szervezetére nézve intézkedés nem történt. Ezen felhatalmazás folytán és miután a törvény akkor megszüntette a hétszemélyes táblát, melynek a nádor után az országin; ó volt törvényes elnöke: megszűnt e tábla egész szervezete, mert kimaradtak a prímás és püspökök, az országzászlósok, kiknek ketteje szokott ott lenni, hogy helyettesítsék az elnököt, megváltoztattaa királyitáblaegészszerkezetét, megszűnt egyszersmind az országbírónak elnöki méltósága is, minthogy a minister, a midőn a Curiakét osztályát szervezte, nem az országbírót tette a semmítőszék elnökévé, hanem Mailáth György kinevezés végett külön ő Felsége elé lett terjesztve és a semmítőszék elnökévé külön ki is lett nevezve. És midőn 1870-ben a főbiróságok létszáma meglett határozva, azt mondja a XVI. törvényezikk: A semmítőszék áll elnökből, alelnökből, 18 bíróból, a legfőbb itélőszéki elnökből, 6 tanácsnokelnökből és 42 bíróból, az országbírói méltóság megemlítése nélkül. Nem tehát most, hanem 1868. és 1870-ben lett elkülönítve az országbíró méltósága a semmítőszék elnökségétől és midőn mi 1881-ben .a Curiát rendszeresítettük, az országbiró azért fordult elő mint elnök, mert mint a semmítőszéknek akkori elnöke, egyszersmint as ország- bírája is volt. * Tehát puszta dignitariussá nem most tétetik az országbiró, hanem tétetett 1868-ban, illetőleg 1870-ben. Miután a volt országbiró és egyszersmind a semmítőszéknek és később a Curiának elnöke meghalt, szüksége állott elő annál inkább, hogy a változott viszonyoknak megfelelő módon a törvényben gondoskodjunk ; mert a másodelnök, a legfőbb ítélőszék volt elnöke hasonlag meghalván, az elnököt, kellett másodelnökké kinevezni, a törvény tehát ugy, mint akkor átmeneti intézkedésként hagyatott, végrehajtható és tovább fentartható nem volt. Kekem az a meggyőződésem, hogy a törvényszékek, leginkább pedig a főtörvényszéknek birói szervezete törvény által határoztassék meg és ha valamely törvényes intézkedést a körülmények kivihetetlenné tesznek : akkor oly törvény hozassék, a mely a tényleges viszonyoknak megfeielöleg intézkedik akkorig, míg a végleges szervezés történik. Ez az intentió, melynél fogva ezen törvényjavaslatot bemutattam; bemutattam oly módon, hogy miután az országbiró elnökségtől már az 1868-ik évi törvényhozási intézkedés foly-