Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-18
IS. országos ülés érvényesíttetni is, a magyar birói kar megérdemli, hogy azon állás, mely legmagasabb, mely a magyar justitiát képviseli külsőleg is, hogy a birói kar ezen állás betöltésénél ne mellőztessék. T. ház ! Miután ezen szerény nézetek vezérelnek, bátor vagyok társaim és a magam nevében a t. ház elé azon indítványt benyújtani, méltóztassék elhatározni, hogy a törvényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául ne fogadtassék el és a napirendről levétessék. Megjegyzem, hogy midőn HZ igen t. kormányzat sokszor sikeresen érvényesítette azon elvet: divide et impera, ugy azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslat benyújtásánál is ezen elv alkalmazása volt a íoindok és miután azt tartom, hogy ezen javaslat kiváló tactieai fogás színezetével bir, van szerencsém kérni, hogy indítványomat méltóztassék a t. ház elfogadni. (Helyeslés a szélső "baloldalon.) Hoitsy Pál jegyző (olvassa az indítványt). Szilágyi Dezső : T. képviselőház! Megvallom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot szándékom tisztán tárgyilagos szempontból megbírálni; tisztán tárgyilagos szempontból,, mert ha személyes dolgokat néznék, talán félreértések elkerülése végett indokom lehetne hallgatni. De én tisztán tárgyilagos szempontból ugyanazon eredményre jövök, melyre előttem szólott t. képviselőtársam jött, t. i.'én azt tartom, hogy a magyar igazságügy érdekében — mert egyedül csak ez a tárgyilagos szempont — az országbírói méltóság különválasztása az ország legfőbb bíróságának elnökségétől és puszta méltósággá való átváltoztatása a magyar igazságügy érdekében nem áll, (Ugy van! balfélöl.) És t. barátom, az előadó ur, a ki a törvényjavaslat indokolását értelmezte, egygyel az én meggyőződésem szerint — s talán még az ő meggyőződése szerint is (Derültség) — adós maradt, t. i. annak a megmagyarázásával, hogy miért kívánja az igazságügy érdeke azt, hogy az országbírói méltóság történetünk által megszentesített és századokon bírt és jelen alkotmányunkkal teljesen összeférő tartalmából kivetkőztessék és egy üres dignitássá alakuljon át. {Elénk helyeslés balfélöl.) Hogy az igazságügyi szempont az, a mi döntő, minden oldalról elfogadom és legyen meggyőződve a t. ház, hogy arra, a miket mondani fogok, tisztán és egyedül ez a szempont és semmi más tekintet nem sugallja. T. ház! Az országbírói méltóság — hivatkozom az igazságügyminister úrra, a magyar közjognak alapos ismerőjére — az összes nagyobb zászlósúri méltóságok közüi, talán a horvát bánt kivéve, kinek állása különleges, az egyetlen egy, a melynél megtartható egy oly funetió, melylyel az mindig birt, melytől nevét vette, t. i. hogy valóságos biró, hogy most az ország első bírája legyen. október 25. 1SS4. 253 Alkotmányunk újjáváltozfatása és democraticus alapokra fektetése után, e hatáskör nemcsak megtartható, de egyenesen kívánatos is (Ugy van! balfelöl) s a míg egyrészről ezen jogkörnek és históriai czímnek együtt-tartása egy történet által szentesítve van: egyszersmind ahhoz a, nemzet minden körében tíagy tisztelet fűződik, melynek nagy erkölcsi súlya van és nincs ok reá, hogy az ország legfőbb bírójának állása ettől a történeti nymbustóí, ettől az erkölcsi erőtől megfosztassák. (Ugy van! balfelöl.) Egy esetben, t. ház, elismerem, az igazságügy érdeke kívánná azt, hogy az országbírói méltóság a legfőbb bíróság elnökének állásától, tehát annak állásától, a ki a birói kar feie, elválasztassék, ha t. i. ugy fogják fel az országbírói méltóságot, hogy ennek a czímnek, ennek a méltóságnak nem azt kell illetni, a ki összes bíráink közt kitűnő ereje és igyekezete által a legmagasabb valóságos birói polczra jutott, hanem ugy fogják fel, mint egy oly üres czímet, melyet okvetlenül a magas nemesség soraiból kell betölteni. (Tets:és bal/elöl.) Ha így fogják fel uraim, akkor ez történetünkkel, alkotmányunk eddigi fejlődésével ellentétben áll: az téves felfogása volna az országbírói méltóság eddigi intézményének. Én bátor vagyok a t. házat arra figyelmeztetni, hogy az országbírói méltóság mindig és mindenkor az ország tényleg első és valódi birájának méltósága volt, hogy az országbírói állás nemcsak a legfőbb törvényszék elnökének állása volt, de egyszersmind szentesítést, külső tekintélyt, nymbust, erkölcsi magasságot adott az összes* karnak és az igazságszolgáltatásnak ; midőn annak valóságos fejét, a saját ereje által oda emelkedett kitűnő jogászt az ország főméltóságai sorába a nádor után tette. (ElénJc helyeslés a bal és szélső balon. Ugy van!) Mi ok van ezt megszüntetni? Ha azon országokat tekintjük, a melyek legtöbb érzékkei bírtak a történeti fejlődés iránt, a mely országok alkotmánya szerencsés összeolvasztását mutatja a democraticus szellemnek, az egyenlőség felkarolásának és a históriai intézmények iránti tiszteletnek, ha Angliát nézzük, ugy látjuk, hogy Angliában a legmagasabb birói méltóság mindig egy út volt arra, hogy a jogi professióban, az igazságszolgáltatásban kitűnt emberek felemelkedjenek az ország legmagasabb méltóságára. (Ugy van! balfelöl.) Soha sem tekintették azt üres czímnek és mikor Anglia alkotmányát és szervezetét nagyobb részben democraticus alapra fektette: ez állásnak régi hagyományos szentesítését megtartotta és ez volt egyik emeltyűje annak, hogy a lordok háza megtelt a legkitűnőbb jogászokkal a eommonerek köréből. Az igazságszolgáltatás magassága, az igazságszolgáltatás iránti tisztelet, annak — merem mondani — politikai értelemben vett fensége van abban kifejezve, hogy a ki az igazságszolgáltatás élén áll,
