Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-18

242 '8. országos ülés október 25. 1884. tudom — lesz alkalmam ezekkel foglalkozni; valamint sajnálkozva hiszem, fognak nekem bőven alkalmat adni, hogy még foglalkozhassam az annyit emlegetett választási eseményekkel is. És épen ezért e tekintetben most esak egy tiltakozásra és egy megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk.) A tiltakozás az, hogy én annak mentségéül, hogy ezen a részen történtek visszaélések, ha történtek ilyenek, soha sem mondottam azt, hogy történtek másutt is; sőt mindig azt mondtam, az egyiket és a másikat egyformán elitélem, esak azt kérem, hogy « túlsó oldalon is egyformán ítéljék el és ne akarjanak e részben distinctiókat tenni. (Ugy történt! jdbbfelöl.)' De különben, t. képviselőház, régi tapasztalás az, hogy a legszigorúbb erkölcsi kritikát olyan egy bizonyos kort már elért asszonyságok szoktak gyakorolni, a kik fiatal korukban könnyelműen éltek. {Derültség és tetszés jobbfelöl.) Talán ez ismétlődik némely részről: vicispán kíséretében korteskedett emberek szidják most a szolgabírót; nagy összegeket elköltött emberek róvják most meg minden fokát a még be sem bizonyított megvesztegetéseknek. Ez lélektani tény, ez ellen kifogásom nem lehet. (Élénk tetszés jobbról. Felkiáltások balfelöl: Kik ások?) Az egyik képviselő ur igen keményen támadott meg — nem engem, de az egész pártot, hogy nem is tudom, mi nekünk a hordó. Szavaira nem emlékszem egészen tisztán s azért nem idézem, de hisz a t, háznak minden tagja emlékezik reájuk. A hordó, közösügyi kiegyezés és a bankó, ez a három szerepelt beszédében. Kénytelen vagyok vele szemben kijelenteni t. ház, hogy valamint védtem magamat tegnap az ellen, mintha egy egész pártnak eljárását akartam volna sújtani: ugy tőle sem fogadhatom el, hogy ő egy egész pártot akarjon ily módon megbélyegezni. Egyébiránt megjegyzem, hogy a hordóról való szónoklást, én legalább azt tartom, e párt tagjai közül talán egyik sem tartotta eddig hivatásának. De midőn a bankóval történt hasonlatot és applicatiót határozottan visszautasítom és kifejezem, hogy — engedelmet kérek — nem tartom helyesnek az ily vádakat: másfelől azt, hogy épen ezen most lefolyt hosszú vitának végnapján a hordót említette föl a képviselő ur, igenis indokoltnak találom, (Halljuk!) mert nagy hasonlatosság van a hordó és igen sok szónoklat kőzött: a mennyiben mindenik akkor hangzik legjobban, mikor üres. (Nagy derültség és tetszés jőbbfelöl. Elénk nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Most pedig még egy vádat utasítok vissza. Nem a magam, de egy tegnapi napon itt meglehetősen erősen érintett testület nevében kötelességem ez. Ertem a magyar tudományos Akadémiát, melyre nézve azt mondta tegnap Thaly Kálmán igen t. képviselő ur, hogy ott is a tagok választása a ministerelnöknek ilyen meg olyan befolyása alatt történik. A képviselő ur erre nézve felhozta Simonyi Ernő elhalt képviselőtársunk példáját. De talán tudni fogja at. képviselő ur, hogy a mikor ez történt, nem én ültem ezeken a padokon és nem én voltam a minister. Tudhatja továbbá azt is, hogy akkor pedig, mikor a t. képviselő ur — és nem akarom kétségbe vonni, érdem szerint — akadémiai tagnak — nem megválasztatott, mert hisz már az volt, hanem választás utján rendes taggá lett, akkor igen is már én voltam minister. (Derültség a jobboldalon.) Ha tehát én ott politikai szempontokból döntő befolyást gyakorlok, vájjon volt-e politikai okom a képviselő urat támogatni ? (Élénk derültség jobboldalon). Thaly Kálmán: Akarta, de nem birta! (Hosszan tartó zajos derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: Megmondottam, t. képviselőház, nem magamat akarom igazolni, hanem azon általam nagyrabecsült testületet s ezt elértem. (Tetszés a jobboldalon.) Magamat igazolni az ellen, a minek annyira semmi alapja nincs, nem tartom szükségesnek. De ha áll az, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy akartam, de nem sikerült: ez mutatja, hogy az akadémia megtartotta függetlenségét. (Zajos tetszésnyilvánítások és helyeslés a jobboldalon•; felkiáltások a jobboldalon: Erre tessék cadentiát mondani! Derültség.) Áttérek most, t. képviselőház arra, a mi felszólalásra sajátképen indított: Irányi Dániel igen t. képviselő urnak az ő interpellatiójára adott válaszom folytán tett megjegyzéseire. Gondolom, t. ház, ezt tennem a ház bevett szokása szerint körülbelül kötelességem. (Halljuk!) A miket mondottam, t. képviselőház, azokhoz semmit hozzá nem teszek, azokból semmit el nem veszek. A mit akkor mondottam: hogy már az alapnak czélja a béke volt és nem a háború, a képviselő urnak aggodalmait megnyugtatta. A mi a hozzám intézett ama kérdést illeti, hogy „ csekély

a befolyásomat miként értettem, azt hiszem, t. képviselőház, hogy miután — mint mondán — a politikával egészében ő is meg van elégedve: az hogy csekély vagy nem csekély volt-e reá az én befolyásom, ezen esetben mindegy lehetne. Egyébiránt biztosítom a képviselő urat, ismerem ugy jogaimat, mint kötelességeimet. Hogy túlterjeszkedjem azon, a mi jogom, nem tettem eddig, nem fogom tenni ezentúl sem. A mit pedig az általa idézett törvény kötelességemmé tesz, annak erőmhöz képest megfeleltem eddig, meg fogok felelni ezentúl is. {Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ezeket tartottam, t. képviselőház, kötelességemnek megjegyezni Irányi képviselő ur beszédjének ezen passusára, kijelentésével annak, hogy ezentúl részemről itt sem nyilatkozatot tenni, sem bármi néven nevezendő, a t. képviselő ur által léte-