Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-17
17. orsaAgos filás #ktéfe«r U. !SS4. 253 játszik, mutatja, hogy gyakran mennyire félre van vezetve, nridőn ily politikai természetű ügyek forognak szóban és mennyire nem fejti ki — és ez már vád alá esik — a kellő erélyt és buzgóságot, hogy részrehajlatlan tudomást szerezzen a ténvek állásáról. Történt ugyanis valahol, hogy a. választást megelőzőleg egy szolgabíró kiküld egy egyszerű írnokot egy községbe, melyben az ellenzék igen erős volt. Az irnok kalapján kormánypárti kortestollal foglalásokat eszközölt, állítólag a kincstár jogainak biztosítása végett, nyomban kijelentvén, hogy a kik a kormánypárt jelöltjére szavaznak, azoknak a lefoglalt tárgyakat kiadja; tényleg Id is adta, az ellenzékiekét azonban visszatartotta. Ezen szolgabírói kiküldött ur rögtön figyelmeztetve lőn egy véletlenül jelenlevő igen tekintélyes földbirtokos által, kitől e tudósítást vettem és kinek szavához semmi kétség nem fér, hogy mindenesetre törvénytelen eljárást követ — mert az illetékességtől eltekintve — vagy igazán veszélyeztetve vannak a kincstár követelései, vagy nem. Ha a czírn helyes, akkor nem szabad a foglalást feloldani azokra nézve, kik a kormánypártra szavazni hajlandók; ha nem helyes, akkor egyáltalában nem kell foglalásokat eszközölni. (Helyeslés balfe161.) A kiküldött ur azonban erre nem hajlott és a jelenvolt birtokos a belügyministert sürgönyileg értesítette a tapasztalt visszaélésről. A belügy minister a megye alispánjánál sürgönyileg intézkedett, hogy vizsgáltassa meg az ügyet és tegyen jelentést. Alispán nr jelentése pedig egyszerűen azt tartalmazta, hogy az adófelügyelő ur felügyelete alatt eszközöltettek ezen foglalások, a kincstár követelésének veszélyben forgása miatt. Arról, hogy miért forog a kincstár követelése kevesebb veszélyben azon választóknál, kik a kormánypártra szavazni hajlandók, mint azoknál, kik az ellenzékre szavaznak, erről a tudósítás uagy bölcsen hallgat. {Élénk derültség bal felöl.) Nem történt ennélfogva a visszaélés orvoslására semmi. A legközelebbi megyei gyűlésen az alispán interpelláltatott a tekintetben, hogy tett-e intézkedést a sérelem megtorlása iránt. Az alispán urnak mentsége nagyon egyszerű volt: a belügyminister értesítve volt ez esetről, nem látta szükségesnek bővebb vizsgálatot elrendelni; ennek folytán ő is minden további eljárásnak szükségét nem látta. (Derültség balfelől.) És most még egyet akarok felhozni (Halljuk! ba'felöl) azon tárgyhalmazból, mely előttem fekszik ; és ez az egy eset illustrálja azt, hogy a hatósági pressiónak minden neme közt, mely ezen választások alkalmával oly gyakori volt, tán egy sincs, melyet én országunkra nézve, annak erkölcsi reputátiójára nézve oly sajtónak tartok, mint azon gyakori visszaélések, melyeket választási elnökök és egyáltalában a választások vezetésével megbízott köztisztviselők elkövettek, (Ugy van! KÉPVH. NAPLÓ. 1884-87. I. KÖTET. balfelöl.) Mert azt hiszem, hogy a visszaéléseknek egyéb nemei — sajnos!- előfordulnak más alkotmányos országokban is kisebb-nagyobb mérvben; de ez talán a mi országunk különleges baja, hogy azon férfiak, kiknek lojalitására, annál a nagy hatalomnál fogva, melyet a törvény természetszerűleg kezükbe ad, a választási cselekvény hűsége bizv.n van, hogy ezek igen gyakr m ezzel a bizalmi missióval visszaélnek (ügy van! balfelöl.) Történt, t. ház, hogy egy választásnak alkalmával egy községi azonossági tanú, kit a törvény értelmében az ellenzéki párt bizalmi férfiai oda hoztak, megkérdeztetvén egy választó azonossága iránt, kötelességéhez híven ezen választó azonosságát tagadta; erre a jelenlevő szolgabíró őt orránál fogva felrántotta a székről és a szavazó teremben a jelenvoltak hahotája közt körülhurczolta és az ajtó sarkánál lévő heiyre állította, megtiltván neki egy goromba mondással, melyet nem akarok ismétleni, minden további felvilágosítási (Mozgás balfelöl.) Hát, t. ház, ennyi talán elég az egyes esetek sorozatából, (Felkiáltásokjobbfe'öl: Elég! Elég! ba felöl és a szélső balfelől: Azt elhiszszük!) — nem abban az értelemben elég, t. ház, mint önök közbeszólása mutatni látszik, hogy értik, mintha ez ide nem tartoznék, mintha erről a képviselőházban szólni akár nem illenék, akár szükség nem lenne; de elég azért, mert a gyakorolt hatalmi pressio oly annyira elismert dolog, hogy azt hiszem, midőn arról vitatkoznak; volt-e nem e, ez csak formalitás, [Ugy van! hal felöl) de vagyok bátor ehhez egy megjegyzést fűzni. Ezek a dolgok és ehhez hasonlók történnek nagyrészt oly megyékben, a melyeket vegyes ajkú polgártársaink laknak. Már most, t. ház, tessék meggondolni, ha a megtámadt egyén alárendelt társad Imi helyzeténél, szegénységénél, csekélyebb felvilágosultságánál fogva, hallgat is, el is tűri a bántalmazást, tessék meggondolni ezt a hatást, melyet ily eseteknek sorozata a lakossággal előidéz. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Tessék meggondolni azt a tekintélyt, melyet a magyar állameszme ily eljárás által magának szerez ; tessék meggondolni a szeretet azon fokát, melyet hatalmunkkal ily módon a törvénynyel visszaélő tisztviselők, a magyar állam depositáriusai a magyar állam számára kieszközölnek. Es ha a t. minitíterelnök ur azt hiszi, hogy neki bizonyos izgalmak ellen, melyek közé talán méltán a nemzetiségieket is sorolja, kivételes rendszabályokra van szüksége: akkor bátor vagyok őt felkérni, hogy mielőtt ő még más kivételes rendszabályokhoz nyúlna, ezeket a kivételes rendszabályokat méltóztassék megszüntetni, melyeknek egynéhány példányával bátor voltam neki kedveskedni (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) De, t. ház, visszatérve most a választási vissza30
