Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-16

16. országos ülés október 23. 18*4. £01 van! a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) I Tessék visszaemlékezni az 1848-ban hangoztatott azon hires mondásra, oly férfiú részéről, a ki lelkesült a szabadságért: „Ha a haza elvész is, csak az elv megmaradjon." Mi megfordítva mondjuk: a hazának nem szabad elvesznie, nem a haza van az elvért, hanem az elv a hazáért. (Ugy van! a bal és szélsőbal különböző padjain.) Egyébiránt, ha a kényszerűség arra vinné Magyarország népét, hogy az elvekből egynémelyiket kénytelen volna feláldozni, hiszen t. liberális többség, ezeknél sokkal tbntosább elveket is akasztottak már önök szegre. Hogy a keresztényt és zsidót nem egyenlő mértékkel szokás mérni, nagyon jól mutatja az, hogy a hirtelen meggazdagodott zsidóknak gazdagodási módját nem szokták keresni; pedig volt rá eset, hogy mikor egy-két hirtelen meggazdagodott kereszténynek zaklatáskép nekimentek, azt a keresztényt mindenki bűnösnek tekintette, pedig tehetséges, jellemes embernek ismerték. Kereszténynek és zsidónak egyiránt érdekében áll nyíltan beszélni ezen bajokról, melyeket a közvélemény a zsidóknak tulajdonít; a baj megvan, tagadhatatlan ; a törvényhozásnak kötelessége a bajnak felkeresni az okát is, hogy megtalálhassa orvosságát is, melyet egyes ember nem is alkalmazhat. Mentül tovább titkoljuk a bajt, annál jobban elmérgesedik s annál nehezebb lesz gyógyítani. A versenyt a keresztény a zsidóval azért nem győzi, mert nemcsak a törvényt tartja meg, hanem a törvényen felül a becsület törvényeire is néz; valahányszor a mi fejtegetéseinkre azt halljuk az ellenkező oldalról, hogy unalmas, vagy nevetséges, eszembe jut a régi országgyűlési tudósításokból Nagy Pál ama mondása, a ki a jobbágyok állapotának javításáról akart szólni és azt kiáltották: Non stultiset domine! azaz ne eszelősködjék; de lett annak az ügynek később Széchenyi-je és Kossuth-ja és lett az az elv Magyarország kormányának alapja. En hiszem, hogy ha ma nekünk azt mondják is: non stultiset, eljő majd az idő, a midőn ezen okoskodásokat nem tekintik unalmas és nevetséges őrjöngésnek, hanem tekintik komoly tárgyalásra méltó dolognak; eljő az idő, mert el kell jönnie, ha azt akarjuk, hogy a magyar nemzet fejlődése békében haladjon tovább. Mi a békét, rendet és igazságot kívánjuk. Azt akarjuk, hogy legyen egyenlőség a jogban, de hozzá teszszük: a kötelességben is; legyen szabadság a törvény és hozzá teszszük: a becsület határai között; testvériség egymás véleményének kölcsönös megítélésében, a felebaráti szeretet gyakorlásában. Azért nagyon csodálkozom, hogy midőn pl. a nemesség le tudott mondani vérrel szerzett ősjogairól, az a zsidóság nem tud lemondani bűneiről és régi elavult szokásairól, hogy hozzánk alkalmazkodjék; azért nagyon csodálkozom, hogy minket szeretet- | KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. I. KÖTET. lenséggel gyanúsít. (Felkiáltások jobbfelöl: Elál!! Baljelől: Halljuk!) Azt mondotta Török Zoltán képviselő ur, hogy a papot ott szeretné látni, a mint tanítja a népet arra, hogy szenvedjen. Én a papot nemcsak ott szeretem látni a szenvedőnek ágya mellett; ismerem a népnek szenvedéseit, mert ott is vagyok, a hol a nép szenved, hanem a feladatát abban is látom, hogy hirdessem a hitet, békeszeretetet, a türelmet és a mint a nagy költő mondotta: „Szegénynek drága kincs a hit, Tűrni és remélni megtanít." Tud már az a nép tűrni. Megtanították az Önök zsidói és végrehajtói. (Ugy van! balfelöl.) Mi azt óhajtjuk, hogy tanuljon meg remélni is s arra tanítottuk a népet, hogy a sérelmeket a törvényhozás orvosolni fogja. Legyen igazság és egyenlőség jogban és teherben és legyen szabadság, egyetértés és béke. Fáj nekem és fáj mindnyájunknak, hogy vágyainkat és czéljainkat, törekvéseinket, jóindulatunkat és hazafias aggodalmunkat a többség és a kormány nem akarja megérteni, mert a mint a t. előadó ur mondotta, nem érdemes velünk vitába állni. Mondják ki azt a schibolette-et, a mely minket oly hamar felvilágosít, érvekkel vitatkozzanak, nem pedig pallossal és börtönnel; nyújtsanak felvilágosítást, nem pedig megvetést és kicsinylést. Lelkem mély aggodalmával mondom ki, hogy fáj a gyanúsítás, melyet népünk jóléteért viselünk, de azt is ki kell mondanom, hogy itt az idő megfontolni azt, a mit a költő mondott: „Még kér a nép, Most adjatok neki." (Mozgás jöbbfelől.) Azt mondotta a t. ministerelnök ur, hogy figyelemmel fogja kisérni működésünket, mert ffvümölcseinkről akar minket megismerni. íme, én csalhatatlan számok által megmutattam^ mik a zsidók gyümölcsei. Én is azt mondom, gyümölcseikről ismerjük őket, de gyümölcséről ismerjük meg a conservativ liberalismuKt is, azon liberalismust, a mely mellett egy kalap alatt megfér az a Tisza Kálmán, a ki a dunaparti fáklyásmenetnél Kossuth Lajost éltette, megfér Sennyey Pállal. (Elénk tetszésnyilatkozatok és taps balfelöl. Igaz! Ugy van!) Azt a szabadelvűséget, mely a vélemény szabad nyilvánulását sajtóban és az országházban börtönnel és pallossal akarja megrémíteni, azt a liberalismust is gyümölcseiről ismerjük meg. Azért, mert én szükségesnek, kikerülhetlennek, elodázhatlannak nyilvánítom a zsidó-kérdés komoly tárgyalását: azért nem fogadhatom el a többi pártok feliratát, melyek ezt a kérdést kicsinyük, hanem elfogadom, kivéve annak közjogi részét, azt a felirati javaslatot, a melyet báró Andreánszky Gábor képviselő ur nyújtott be. (Élénk helyeslés balfelöl. A képviselők balfelöl a szónokkal kezet szorítanak. Zajos derültség jobbfelöl.) Csanády Sándor: [Ralijuk! Halljuk.') T. ház! Parlamentáris, monarchikus kormányrendszer alatt 26