Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-16

16 erssságes ftlé* október 2 . 1884 I97 nemzetek közt élő zsidók bűneit nem lehet közvetlenül a mieinkre alkalmazni. Lássuk a mi országunk statisztikáját. Magyarországon 715 evangélikusra esik egy evangélikus elitélt s 486 zsidóra esik egy zsidó. Azt hiszem, ez is elég csattanós példa, kivált ha a statisztikai adatokat az újabb korból vehetnem, mert ez egy régibb munkából van kivéve. Pedig ezen számoknak erejét nagyban emeli annak meggondolása, hogy az evangélikus nép Magyarországon nem oly mívelt, nem oly tanult és nem oly jómódú, mint a zsidó egyre-másra és mégis az a mívelt, az a tanult, eredetére büszke, választott nép követi el a több bűnöket. Ezt elhallgatni lehet, eltagadni nem. Ok maguk is érzik azt, hogy a zsidó névhez bizonyos kellemetlen tapasztalat emlékei fűződnek, innen magyarázom azt, hogy a zsidó szótól ugy borzadnak, nevezik magukat majd izraelitáknak, majd mózesvallásuuknak, mig minden más nemzet nem szégyennel, Inneni büszkén mondja nevét. (Ugy van! a bal és szélső baloldal különböző padjain.) Azt szokták erre ellenvetésül felhozni a zsidók és a zsidóba? átok

: hogy hiszen ezen csalások vele járnak azon foglalkozással, melyet ők űznek: a kereskedéssel. E súlyos vádat én nem merném feltétlenül kimondani, de tegyük M, hogy ezen mentség igaz. Mi következik ebből?Ezen mentség a legnagyobb vád. Hiszen az ezelőtti időben győri, komáromi, bajai kereskedők magyar emberek voltak, még sem maradt nyakunkon a búza és másféle termék; azután átment a görögök és ráczok kezébe. Nem akarom e felekezeteket azzal sérteni, hogy ügyesebben, jobban tud csalni, mint a magyar és azért tudta kezébe keríteni a kereskedési. De lám, még ez ügyesebbet is legyőzte a zsidó, azaz még jobban tudott csalni, mint az örmény és görög. Igaz, erre azt mondják, hogy ennek az az oka, mert kereskedéssel foglalkoznak. De ha áll az, hogy evvel a kereskedéssel vele jár a csalás, hisz ők maguk mondják ki magukra az ítéletet, mert úgyszólván mind kereskedők. Igaz, t. ház és én méltányos is, igazságos is akarok lenni minden oldalra, ugyanazon bűnök meg vannak a keresztényekben is, de a mint kimutattam, sokkal kisebb százalékkal és azt is ki lehet mutatni statisztikai adatokkal, hogy megvannak ezen bűnök főkép azóta, mióta a zsidóktól eltanulták és látták egy-egy bukásnak szerenesés következményeit. (Ugy van! a bál- és szélsőbal különböző padjain.) Az a kérdés tehát, ki áll erkölcsi alapon, az-e, ki a bűnre rámondja hogy bűn, vagy az, ki a bűnt leplezgeti? A másik súlyos vád pártunk ellen az, hogy mi nem állunk az egyenlőség alapján. Búsbach t. képviselő urat annál jobban meggyőzhetem egy példával, mert ugyanazon hitfelekezethez tartozik, mint én, ugyanazon terheket és körülményeket ismeri. Nem szeretem phrasisokra alapítani meggyőződésemet és nem szeretem phrasisokkal erőltetni a meggyőzést: phrasísok helyett számokat fogok felhozni. Az egyenlőség a jogban, elismerem, most megvan, de az egyenlőség a teherben nincs meg; erre nézve megint, nehogy ugy látszassák, mintha a példákat kényem szerint válogatom, összehasonlítom a zsidóiskolák állapotát az evangélikusokéval. A közoktatásügyi minister jelentése szerint 3556 evangélikus tanuló volt 1881-ben. Ezek részére az evangélikus egyház fentart 26 középiskolát. Z«idótanuló 6727 volt és ezek részére a gazdag zsidóság nem tart fen egyetlen egyet sem. Kérdem most már Búsbach képviselő urat, hol van itt az egyenlőség a teherben? Ha megfontoljuk, hogy az evangélikus nép sokkal szegényebb és nagyon sok családnak egyetlen egy ivadéka sem lépi át a középiskola küszöbeit, mégis évenként adózik és adakozik nagy megterheltetésével és nevelteti nemcsak saját gyermekeit, de a zsidók g\ érmekéit,is, hogy ott kitanulva ami költségünkön, a mi pénzünkön, tudományával elnyerje, tőlünk a mi pénzünket. Hogy mily teher ez az evangélikus egyházon és valószínűleg miért vonakodnak a. zsidók a teherből a maguk részét kivenni — legyen szabad megjegyeznem, hogy ezen egyház évenkint iskoláira kiad 304,000 frtot, tanárok fizetésére í81.000 frtot, tanulók segélyezésére 11,000 forintot, tanulók élelmezésére 80,000 frtot, 28 tanintézet közül 22-ben tisztán magyar a tannyelv és a. többiben csak az alsó osztályokban van más nyelv kisegítőképen és mégis —- ez szolgál nekem példám felhasználásánál előnyömre — ezen egyházat, mely a magyar közművelődésre annyit költ, mely minden szegénysége mellett annyit áldoz évenként, ezt az egyházat üldözi a sajtó evvel a szóval, hogy ezen egyház pánszláv. a mely egyház iskolái közt egyetlen egy tót nyelvű iskola nincs és a mely egyház iskoláinak tanulói közül vallásra nézve volt 2678 evangélikus, tehát 49 percent, tót 8 százalék és 721 zsidó, tehát 17 perczent, ugyanannyi, mint a mennyi katholikus tanuló volt a mi iskoláinkban. De a különbség nagy, mert viszont a mi gyermekeink járnak katholikus intézetekbe, de zsidó intézetbe nem járhat egyetlen egy sem. Hol van már most itt az egyenlőség? Csak egyben, abban, hogy ezen felekezetet is üldözi a zsidó sajtó, a zsidók meg azt mondják, hogy őket meg üldözzük mi. A baj egyforma, a gyógymód is legyen hát egyforma. Tegyenek a zsidó polgártársak ugy, mint teszünk mi evangélikusok. Állítsanak fel annyi intézetet, mint amennyit fentartunk mi. Használják a magyar nyelvet intézeteikben, mint használjuk mi. Tegyenek ugy mint mi, a kik többet teszünk, mint a, mennyit az állam követel, mert a törvényben, a nemzetiségi törvényben ki van mondva, hogy n -