Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-16

II. emáfirM iiés a czélra. Hanem én azt kérdem, hol szedik, kik szedik az erre való anyagot, hol vannak, a kik ezt rendszeresen tanulmányozzák? (TJgy van! a szélső baloldalon.) Mert én igenis sokakat ismerek, a kik Budapest asphaltját szaladgálva még tőlem is azt kérdezik, hol lehet magyar dolgokat kapni, (Derültség) de azon rendszeres eljárás, a mely felkeresné azon vidékeket, a hol ilyen dolgok még megmaradtak, a kunyhókat, melyek még ilyen maradványokat őriznek, a helyeket, a hol egész sajátságosstylek fejlődtek ki egyéni alapon,melyeknek nagy hasznát venné a műipar, ilyen rendszeres eljárást én nem ismerek. {TJgy van! a szélső baloldalon.) A magyar kormánynak nincs erre pénze. De akad azért 2000 frt, hogy kiküldjön egy fogalmazót, a ki aztán 600 frtért megvesz egy rcnaissance-széket és azzal meg van hódítva az egész magyar ipar. (Derültség a szélső baloldalon.) ,:, Én, t. képviselőház, ezt csak azért hozom fel, hogy ne csupán czímeket vegyünk fel, legalább addig ne, mig a feltételekkel tisztában nem vagyunk, mert e feltételektől függ,hogy nem kell a concurrentiát a külfölddel felvenni, hanem elkeli menni oda oly dolgokkal, melyek ott már speciális becsöknél fogva okvetlenül helyet találnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Érzem, hogy beszédem már hosszúra terjedt. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az én okoskodásomnak főpontja az és az szói abból a hangképből is, melylyel szavaimat kezdtem, hogy valamint Litíolf szerzeménye a. franczia forradalom iszonyatos, de egyszersmind mag-asztos képét a Marseillaise kangoztásával végzi mint a népszabadság hymnusával, úgy én is csak a magyar Marseillaise-sel végzem s ez semmi egyéb, mint az, hogy adassék vissza Magyarország önmagának ; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) adassék meg neki a mód arra, hogy teljes szellemi és anyagi erejét saját tűzhelyének kiépítésére fordíthassa : s akkor — lelkem mélyéből meg vagyok győződve — megszűnik minden társadalmi baj, minden administrationális baj, minden bíráskodási baj, mely a jelenlegi depraváló és proteetionális rendszerben magában fekszik. (TJgy van! TJgy van! a szélső baloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy akkor ezen a helyen, egy ily elcsenevészett, protectió után kapkodó, elhagyatott, magával visszavonásban élő nemzettest helyett, az új ezredév egy valóságos igazi magyar nemzetet fog találni, mely betölti azt a missiót, melyet neki betölteni kell az európai népcsaládok közt. Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk éljenzés és taps a szélső baloldalán.) Elnök: Istóczy Győző ur személyes megtámadásra kivan válaszolni. Istóczy GyÖZÖ: T. ház! Hermán Ottó képviselő urnak most elmondott beszédében reám KÉPYH. KAPLÓ. i884—87. I. KÖTET. október 33. 184, j 93 vonatkozólag tett megjegyzéseire akarok reflectálni. (Halljuk! balfelöl) Nem újság az, Hogy Hermán t. képviselő ur beszédjének a pointeje ellenem szokott irányozva lenni, mert hiszen a múlt országgyűléseken is ugyanaz volt a szokása és ő kijelentette, hogy ő ma is az, a ki volt a múlt országgyűlések alatt; tehát nincs csodálni való benne. Én előre tudtam, hogy Hermán Ottó t. képviselő ur ma is az, a ki volt és azért csodálkozásomat fejeztem ki társaim előtt, kik beszéde elején kezdték helyeselni szavait — ezt mondván nekik: Várjatok, majd aztán következik az igazi! És csakugyan be is következett. Tehát ha Hermán Ottó képviselő ur kijelentette, hogy ma is az, a ki volt, én is kijelentem itt, hogy az vagyok, a ki voltam (Helyeslés és éljenzés a bal és szélsőbal különböző padjain) és ha tetszik, a keztyíít tovább is elébem és társaim elé dobni, mi felveszszük azt jövőre is! (TJgy van! a bal- és a szélsőbal különböző padjain.) T, képviselőház! Én nekem nem szokásom az, hogy én azon képviselőtársaim régi beszédeiben turkáljak, a mely képviselőtársaimnak felelni akarok, illetőleg a mely képviselőtársaimat megtámadni akarom. Most, ha ez volna szokásom, akkor utána néznék a magam beszédeinek is, átolvasnám gyakrabban azokat, hogy ha netalán tán engem is megtámad valaki, tudjam, hányadán vaffvok egyes beszédeim egyes kifejezéseivel. De miután nem szokásom, hogy én turkáljak képviselőtársaimnak régibb beszédeiben, nem olvasom el a magam régi beszédeimet sem és úgy pozitivitással nem tudnám most megmondani, hogy azon illető beszédemnek hogyan szól ama passusa, melyre Hermán Ottó képviselő ur hivatkozott, melyben a „c'est la guerre" jelszó kiadatott. De kutatván emlékezetemben, úgy rémlik előttem, sőt nemcsak rémlik, hanem bizonyosan tudom, hogy azon beszédem vonatkozott az oroszországi zsidóknak Magyarországba való bevándorlása kérdésének tárgyalása alkalmával elmondott beszédemnek egy passusára. Én azon beszédemben kifejtettem azt, mi az oka annak, hogy Oroszországban annyira üldözik a zsidókat ? Az oka az, hogy az orosz nép sem istentől, sem embertől segítséget nem találván és nem várhatván, az önsegélyhez nyúlt, a nemzeti önsegélyhez, a mely nem más, mint a c'est la guerre. Ezt mondtam, úgy emlékszem rá. De Hermán képviselő ur ezt oly nagy erimennek rója fel, hogy mondtam ; holott beszéde elején épen ő a franczia forradalom zenéjét producálta itt s kicsibe múlt, hogy el nem is énekelte. Többen e padokon — én nem, mert tudtam hányadán vagyok vele* — azt hitték, hogy arra fog kilyukadni a dolog, hogy a nép elkeseredése és dühe, melyet a zsidók szíI tanak, oda fog vinni, hogy forradalom lesz a I zsidóság ellen. Sokan ezt hitték. Azonban téved25