Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-16
Ti $h'M0* *le> t. ház, fényeskedik a sugárút, Magyarország közoktatásügyi ministere folytonosan felvetegeti a magyar művészet, mű-ipar és másféle czímeket — elismerem, nagyra tartom, nem is haragszom, hogy felveti a czímeket, hanem ő ugy vágtat, hogy az az elhagyott nemzet őt megérteni nem fogja és ha a tisztelt eultusminister ur és a tisztelt kormány nem restelli azt, hogy összeállittatja tanácsosaival a Magyarország culturalis s egyeli életében résztvevő valóságos erőket, azt fogja találni, hogy úgy jár, mint Katalin császárné a Potemkin falvaival: mindig ugyanazon emberek, ugyanazon nevekkel fog találkozni. (Ugy van! a szélső balon.) Én, t. ház, ilyen fictiók, ilyen dicsekvések helyett, a helyeit, hogy Magyarország képviselői, mikor felvonulnak Buda várába, előbb azonban elmennek Eggerhez és kikölcsönzik a díszkardokat és ősmagyar ruhában, eomfortábliban vágtatnak fel, egyszeri! magyar ruhát szeretnék és azt, hogy mondanák a trón előtt: Felség! Alulról kell kezdenünk a nevelést, fel kell karolnunk a mi a nemzetnek valóságos^ támasz;-, oszlopa, a megbízható magyar elemet. Araele Magyarország ministerelnöke nagyra van, követve egy nagy párt által, oda néz a nemzetre: hisz őt már Vilmos császár is látni akarta, ő első forrásból értesült a skierniewiees találkozás nagy eredményeiről. Természetes dolog, mit annak, ha itt zajong a nép, ha a nép elégedetlenkedik, ha a pauperismus mindenütt terjed, akkor azt mondja: a társadalom alsó rétegei reactióban vannak és akkor mit tesz ? Behozza a rendkívüli rendszabályokat. (Elénk tetszés a szélsőbalon.) Hát, t. ház, hogy ne volna ideje annak, hogy ebben a parlamentben felemelkedjenek azok, kik bár csak odáig is felemelkedhetnek, a meddig a bizottság válaszfelirata, a mely azt mondja, bevallja most, Tisza Kálmán kormányzatánali kilenezedik évében, hogy a helyzet aggasztó — a mit az előtt mindig és consequenter tagadtak — hogy most, mikor a békéről biztosítják a nemzetet, szálljanak le arról a gőgös magaslatról, a melyet elfoglaltak a társadalom felett. Vagy mégis össze köttetósben vannak azzal a lánezczal, a melyet Magyarország corrumpált administratiója képez — hát leszállanának megnézni a bajt a forrásnál és megszabnák a reformokat a bajhoz képest. Már pedig ennek a pillanatnak be kell következnie és a ki komolyan akarja, hogy Magyarország legalább a jövőben rázkódtatásoknak ne legyen kitéve, annak 12-ik órája érkezett meg, hogy a komoly, mély reformok terére lépjen. T. ház! Vitatkoznak itt az administrationalts elvek felett is. A kinevezési vagy a választási rendszer-e a jobbik? Én, í. ház, a magam részéről belátom, hogy egy ország administratiója véghetetlenül fontos és nagy kérdés; hanem ha felvetik némelyek azt, hogy a főrendiház reformjánál a tfkto¥e¥ m. ÍÉU, f<H történeti fejleményeket el nem szabad hanyagolni: akkor én részemről azt mondom, hogy a közigazgatás reformjánál vagy az önkormányzat visszaállításánál a történeti fejleményeket szintén nem szabad szem elől téveszteni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem az a kérdés, t. ház, hogy vájjon a kinevezési rendszer, vagy pedig a jelenlegi, a ministerelnök ur által bizottságokkal és ilyen be- és kinevezett egyénekkel megcsonkított vármegye hogyan fejlődik, milyen garantiákat nyújt? A kérdés, tisztelt ház, a közjólét követelménye s én felhívom a t. ház figyelmét arra és meg vagyok róla komolyan győződve, hogy mindenki, a ki a magyar közélet fejlődését figyelemmel kiséri, a kinek elfogulatlan pillantása van abban: igazat fog nekem adni, hogy a magyar administrationalis gépezet legnagyobb baja a protectionarius rendszer. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Magyarország közigazgatása a megyékben, városokban és mindenütt ki van szolgáltatva éretlen gyermekeknek. (Közbeszólás: Nem mindenütt!) Igen nagy mértékben. A főjegyzőségek és más dignitások, melyek a múltban a magyar ember előtt a munkában és becsületben eltöltött polgári életnek koronáját képezték, azok ma 26—27 éves fiatal gyerekekre vannak bizva. Azt. mondják: a fiúban van tehetség. Én, t. ház, sem kétségbe vonni, sem bolygatni nem akarok, hát legyen meg benne a tehetség, hanem azt kérdem, hogy azon 26-—27 éves tehetségben ki próbálta ki a jellemet, azon 26 éves tehetséget ki emelte a belátás azon fokára, mely fokot csak az élettapasztalat adhat meg! És honnan van azon jelenség t. ház? Onnan, hogy az éretlenség mindenre kész, a hatalomhoz mindenre készséggel alkalmazkodik. Ilyen elemekkel a magyar társadalom jelenleg saturálva van. Itt van a közigazgatás baja, itt van azon betegség, melyet egyáltalában rákfenének szoktunk nevezni. Ám válogassák meg az embereket, tegyék a tapasztaltabb, bár kisebb tehetséget helyére, hozza a kipróbált jellemet és állítsák vissza az önk rmányzatot nemzeti alapon egész tisztaságában, azt az önkormányzatot, mely nemcsak a törvén3 7 ekből származik csupán, hanem a melyet a nemzet élete fejlesztett ki s az administrationalis bajok emberileg szűnni fognak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én bocsánatot kérek a mérsékelt ellenzék azon férflaitóh a kik nem adják fel a harezot az állami administratió mellett és kérdem, vájjon mutathatnak-e fel nekem csak egy példát is arra, hogy a hol az állami administratió be van hozva, a legkisebb kormánykrizisí nem követte az egész hivatalnoki kar purificatiója? (Helyeslés a szélső baloldalon.) A valódi önkormányzat megadja azon módot, hogy sokszor válságos helyzetekből is ki lehessen lábolni és ki lehessen kerülni az átmenet idején a zökkenést, mig azok, a kik az állami nd-
