Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-15
n #*«í*g«s «!#* október 22. 1884. t?5 felemelkedett volna, meglehet, bár ideiglenesen elvesztette volna a hatalom birtokát, de ma egészen másként, — merem állítani — egy második Deák Ferenczként állhatna az ország közvéleménye előtt és hazánk ügyei sokkal kedvezőbb helyzetben lennének s Magyarország tekintélye sokkal nagyobb súlylyal érvényesülhetne. És t. ház, ezt fájó szivvel kell constatálnom, mert mindig fáj, ha akár mint egyén, akár mint honpolgár tekintem a közügyeket, ha azt látom, hogy egy valódi nagyságra hivatott egyén veszélyes lejtőre jutott. S higyje el a t. többség, hogy volt elég kedvező alkalom, sőt a t. ministerelnök ur e tekintetben még a legutóbbi időben is bizonyos mérvével a szerencsének dicsekedhetik, mert pl. a horvát kérdést hagyta eléíesednk a fiumei kérdés megoldására a legkedvezőbb alkalmat elmulasztotta, Magyarország tekintélyét Horvátországban sülyedni engedte és ma a viszony ok hatalma kezébe játsza újra a lehetőséget ezen kérdések kedvező megoldására, midőn az ott uralkodó párt kényszerhelyzetbe jutott. Csakhogy ez a kedvező alkalom csak addig tart, mig maga a kényszerhelyzet — és én hazám érdekében nagyon kivánom, hogy az eddigi tapasztalatok után ezt az alkalmat ne szalaszsza el a t kormány. Higyje el a t. kormány és a t. többség, hogy mi csak örömmel üdvözölnénk egy ily kedvező fordulatot politikájában. Mutassa meg, hogy képes és akar komolyan a politikai idealismus kifejtett magaslatára emelkedni. Kezdje meg — nem bánom — a választási törvény reformjával és folytassa azután az egész v r onalon. Higyje meg, akkor egészen más hangulattal fog ezen oldalról találkozni; de addig, mig ezt nem teszi, nem tehetünk róla, kénytelenek vagyunk mi is megmaradni eddigi álláspontunkon. (Helyeslés. JJgy van! a baloldalon.) Volna ugyan még több megjegyzésem a t. ministerelnök ur beszédére, de az idő előrehaladottsága miatt ezt most nem teszem. Csak azt engedje meg nekem még a t. ház, hogy néhány képviselőtársamnak megjegyzéseire reflectáljak egy pár szóval. (Halljuk! bal felől.) Bausznern Guidó t. képviselőtársam, elismerem, igen szép és becses, de nem e vita keretébe való akadémikus fejtegetéseire most részletesen ki nem terjeszkedem, de azon állítását nem hagyhatom megjegyzés nélkül, a mely szerint pártunk az önálló vámterületet nem ugyan nyíltan, de elfedve, nem egyenesen, de indirecte — mint ő mondja — feltétlen czélul tűzte volna ki. Hát, t. ház, ez a párt soha oly nyilatkozatot nem tett, sem oly elveket nem hirdetett, a melyekről legalább erős meggyőződése szerint nem hinné, hogy képes is lesz azokat megvalósítani, ha többségre jut — és elveit s nézeteit mindig nyíltan hangoztatta. Azért e tekintetben t. képviselőtársam vagy félreértésben, vagy teljes tévedésben van. Mert mi a vám és kereskedelmi viszonyaink rendezésénél egy vagy tulaj donképen kettős egymással egyesítendő feltétlen czélt ismerünk : t. i. az ország financiális és gazdasági érdekeinek kielégítését és megvédését. Ha ezt elérjük a közös vámterület alapján, akkor annak mi is előnyt adunk; de ha nem érhetjük el, akkor nem riadunk vissza a külön vámterület felállításától sem. Mert a mint egyrészről nem látjuk az ország gazdasági fejlődésének egyetlen titkát a külön vámterületben, ép oly kevéssé tartjuk azt már a priori annak akadályául, mint ezen felfogásnak látszik hódolni Bausznern t. képviselőtársam és más alkalommal tett nyilatkozatából következtetve, a t. ministerelnök ur is. Mert egyrészről nem hiszszük, hogy a külön vámterületnek szükségképi következménye a vámháború volna és másrészről minden attól függ, hogy a kormány és a törvényhozás annak alapján milyen vámpolitikát követ. Még egy megjegyzést akarok tenni Busbach t. képviselő ur beszédére. Azt mondja a választási visszaélésekre, hogy hisz ezek már régi panaszok; de figyelmeztetem őt, hogy az, a mit ő mond, nem kellő consequentiája a visszaélések beismerésének, mert abból nem az következik, hogy tehát megelégedjünk a visszaélés elítélésével és hagyjunk mindent a régi állapotban, hanem hogy ajánljunk hatályos módozatokat, például a kétségkívül egyik leghathatósabb ellenszerét, a titkos szavazás behozását avagy más alkalmas eszközöket a kormány figyelmébe, melyekkel a régi panaszokat megszüntetheti; s hogy ez lehetséges, igazolják épen az általam előbb hivatolt 1875-iki választások, mikor a visszaélések iránt általános panaszok nem támadtak. Épen azért elhiszem Irányi t. képviselőtársamnak azt, hogy az ő kezében e törvény is elég lenne, de mivel a t. ministerelnök ur tegnapelőtti nyilatkozatából arról győződtünk meg, hogy a jelen kormány kezében ez nem elégséges, logieai következményként kell kívánnunk, hogy e részben a választási törvény megváltoztassák. Elértem beszédem végére és befejezem azt egy utolsó megjegyzéssel, melyet Vámos t. képviselőtársamnak akarok tenni. 0 t. i. azt mondja: a közjogi alapon álló ellenzék az ő felirati javaslatában alacsony pontról akar messzelátni és ő csak egyetlen magas pontot tud abban felfedezni. Nekem ugy látszik, t. ház, hogy megfordítva, ő nem tudott oly magaslatra emelkedni, a melyről e felirati javaslat összes kiemelkedő pontjait áttekinthette volna. Valamint azt hiszem, hogy a határtalan azon értelmezését, mely még sem határtalan, Pulszky t. képviselőtársam semmikép sem teheti magáévá. Egyébiránt t. ház, nem kívánok fogalomhatározások feletti vitába bocsátkozni, hanem befejezem