Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-15

15. orsn&gos Illés október 22. 1884. 173 ban mozog, de ezen általánosságában az ország közszükségleteit egész összeségében karolja át, nagy nemzeti czélokat tííz maga elé, melyeknek megvalósítása nemzeti életünk fejlődését és gazdaságijólétünk fokozását eszközölni alkalmas. [Igaz! a baloldalon.) És épen ezen előnyös eltérése folytán a bizottsági javaslattól ajánlom azt a t. háznak elfogadásra. Legyen szabad most áttérnem egy pár, a túloldalról hallott megjegyzésre. Constatálnom kell mindenekelőtt, hogy valami erős roham a túloldalról ellenünk nem intéztetett. A főtámadás az antisemitapárttal szemben eoncentrálódott s a túloldali szónokok eddig nagyrészt főleg az antisemitapárttal foglalkoztak; s ha ezen jelenség okait kutatom, nem találhatom másban, mint hogy egyrészről pártank politikai álláspontja és felirati javaslata oly erős alapokon nyugszik, hogy a t. többség nem volt képes egy archimedesi pontot találni, melyből azt megdönthesse. Másrészről élénk politikai érzéktől vezéreltetve csakhamar eltalálta, hogy a vele szemben álló pártok közül a t. antisemita-párt képezi az Achilles-sarkat De talán még egy más oka is lehet, a mit talán némileg triviálisan ugy fejezhetnék ki, hogy „similissimili gaudet". Azaz a t. u. n. szabadelvű párt ép ugy értelmezi a szabadelvűség gyakorlati alkalmazását, mint a t. antisemita-párt a jogegyenlőség elvét. I)e ez a jelenség azt is fölöslegessé teszi, hogy részemről az antisemita-párttal bővebben foglalkozzam és elégnek tartom e tekintetben annak kijelentését, hogy miként pártom, ügyén is visszautasítok vele szemben mindennemű solidaritást. Ezek után a t. ház kegyes engedelmével a t. ministerelnök urnak tett némely megjegyzéseire óhajtok refleetálni. A t. ministerelnök urazt mondotta, hogy pártunk az állami közigazgatás postulatumát mint a választási szabadság garantiáját irta zászlajára. Kénytelen vagyok erre megjegyezni, hogy mi jól tudjuk azt, hogy a kinevezett tisztviselő kellő biztosítékok nélkül még nagyobb mértékben lehet a hatalom vak eszközévé, mint a választott tisztviselő, bár itt sem lehet szem elől téveszteni, hogy a választások mai rendszere csak kényelmes kibúvót nyújt azon hivatkozással, hogy hisz ezt választott tisztviselő tette. De ha, t. többség, figyelemmel méltóztatott elolvasni felirati javaslatunkat, meggyőződhetett, hogy mi nem e szempontból indultunk ki, hanem azért kívánjuk az állami administratiót, hogy közigazgatásunkat gyökeresen javítsuk és azon niveaura emeljük, melyen képes azon nagy feladatoknak, miket a modern közigazgatással szemben méltán támaszthatunk, megfelelni. Ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy mi épen nem tartjuk az állami administratió lényegét a kinevezéssel kimerítve. Ez egymagában még nem fogna üdvös eredményeket létesíteni. Üdvös eredményt attól csak ugy várhatunk, ha ezélszerü és minden tekintetben megfelelő szolgálati pragmaticával kapcsolatban hozatik be, ha oly törvényes intézkedések tétetnek, melyek ugyan egyrészről a kormánynyal szemben a közigazgatási tisztviselők függését azon mérvig, melyben a közigazgatás rendes menete azt megkívánja, Hztosítják, de másrészről a puszta szeszély ellen is megóvják azt; — ha hozatnak törvények, melyek szigorúan megtiltják a tisztviselőnek politikai korteskedéssel foglalkozni, melyek biztosítják, hogy a közigazgatási tisztviselő egész erejét és idejét a közigazgatás feladatainak szentelje. (Helyeslés a balodalon.) Ez nem zárja ki azt, a mit a ministerelnök ur sem kivan kizáratni, hogy a közigazgatási tisztviselő, ha bizalommal kivan valaki hozzá fordulni, politikai tekintetben is tanácsot ne adhasson; de kizárja azt, hogy saját politikai nézeteinek érvényesítése ezéljából a községi elöljárókat és jegyzőket maga elé idézhesse s pressiót gyakorolhasson a választó-közönségre. Nem szabad tehát szem elől téveszteni azt, hogy a kinevezés az állami administratióban csak egy lánczszem, melyet a többivel egyesülten, tehát csak a jelzett garantiákkal ellátva pártolunk és pártolhatunk. (Helyeslés a baloldalon.) A t. ministerelnök ur beszédének fonalán kiterjeszkedik az országgyűlési cyclus tekintetében utóbb beállott nézetváltozásának indokolására is, különösen pedig arra, hogy miért csak most változtatta meg nézetét és nem előbb. Nem tehetek róla, de én azon indokolást, a melyet e tekintetben A t. ministerelnök ur használt, tekintettel azon nagyon is heves elíentállásra, melyet a régi balközép ama nevezetes éjjeli ülésen kifejtett, oly gyöngének tartom, mely egyáltalán nincs arányban azon általam is mindig a legnagyobb készséggel elismert és nem egyszer megbámult nagy tehetségével, ugy hogy nem tudom ezt másból mint álláspontjának gyengeségéből kimagyarázni;mert, t. ház, az országgyűlési cyclus meghosszabbítása mellett — nem levén napirenden — nem akarok ugyan most érveket felhozni, de megjegyezhetem, hogy annál sokkal erősebb argumentumok hozhatók fel, mint az, hogy ez által a választási mozgalom rövidebb időre szoríttassák. És ha ez felhozható, hát meg- volt előbb is, mert nem csak a mostani választásoknál tapasztaltuk, hanem már előbb is és ha nem is megyünk vissza 1872-re, hanem ha megmaradunk csak a legcsendesebb menetű 1875-ki választásoknál, ugy bár a választások július folyamán történtek, mégis némely kerülethen már húsvétkor megindultak a választási mozgalmak. Aztán, t. ház, nem szabad azt sem szem elől téveszteni, hogy az 1874. törvénynek nem volt ez az egyetlenintentíója, minta minister-