Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-15

1Ö4 15. országos ülés oktőber 22. 1884 az ő java, hanem csupán azt kérdik, hogy mit követel a liberalismus ? Ez pedig nagy hiba s egészen hamis felfogás. {Igás! Ugy van! balfelöl.) És mi következett ebből; következett az, hogy először behoztuk a zsidók emancipatióját sans phrase, minden feltétel nélkül, mert a szabadelvú'ség ezt követelte, behoztuk az egészen szabad és korlátlan ipart, engedtük a földet úgyszólván korlátlanul eldarabolni és több ilyen törvényt lehetne felhozni, a melyek mind ebből származtak. De most alig múlt egy pár év, azt tapasztaltuk, hogy nekünk hátrálnunk kell, mert igy követelik Európa nagy részében az emancipatió megszorítását. Igen jól méltóztatik tudni, hogy a korlátlan szabad ipar behozatalának következése az lett, hogy az egész országban azon ipar, a mely századokon keresztül virágzott, tönkre ment. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbal egyes padjain.) Épen ezen szabadelvű'ségnél fogva látjuk, miszerint a magyarföldnek sok millió holdjai kerülnek zsidó kezekre minden évben s ennélfogva sokan és tökéletesen jogosultan kívánják, hogy a földbirtok minimuma mondassák ki, a melyet, azután kisajátítani, exequálni nem lehet. Igen természetes, erre a túlliberalismus azt mondja, hogy ez a liberalismus eszméjének nem felel meg. Hanem az megfelel a liberalismus eszméjének, hogy kipusztítják a magyar népet ezen országból. Én, t. ház, csak egyet nem értek ; azt t. i., hogy itt ezen túlsó párt, mely folyvást az ország függetlenségét Ausztriától hangoztatja és követeli, nem látja át, hogy reánk egy sokk;;] nyomasztóbb, sokkal gyalázatosabb járom vár, mely alá az egész ország és annak népe kerül. Es ekkor aztán elmondhatjuk büszkén, hogy az a nemzet, a melyet se a török, se a tatár, se a német fegyverrel és fondorkodással meghódítani nem birt, meghódította és elpusztította a leggyávább, legerkölcstelenebb nép váltókkal és börzepapirokkal; és akkor el fogjuk mondhatni azon szavakat, melyeket a legmagyarabb költő, aki a magyar sorsát előre látta, mondott: „Élt egy nép a Tisza táján, Századokig lomhán, gyáván." És elmondhatjuk azután a nagy magyarnak, Széchenyinek szavait, csakhogy megfordítva, a ki azt mondja, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz" és mi elmondhatjuk és a históriában olvasni fogják, hogy Magyarország volt, de nem is lesz. (Derültség.) És most, t. ház, átmegyek t, képviselőtársam Búsba eh Péter szavaira. Búsba eh t. képviselő ur azt mondta rólunk, hogy mi erkölcstelen alapon állunk és mi a sötét középkort akarjuk visszaidézni, Én kérdezem Búsbachot, hogy vájjon ki áll erkölcstelen alapon: az-e, ki akifosztogatott, kisajátított, földönfutóvá tett népet védelme alá veszi, (Ugy van! a bal- és szélsőbal egyes padjain) vagy az, aki azokat, kik a népet kifosztogatták, kisajátították, földönfutóvá tették, veszi védelme alá? {Helyeslés a balés szélsőbal egyes padjain.) Azt hiszem, hogy csakugyan a másik oldalon van erkölcstelen alap, nem pedig a mi oldalunkon. (Helyeslés a bal- és szélsőbal egyes padjain.) Én egyébiránt, t. ház, egy cseppet sem csodálom Busbach urnak nyilatkozatát, mert ő, mint tudva van, egy zsidó-kerületben lett megválasztva s ennélfogva kötelességének tartotta magát az ő választói előtt, mint telivér saktervédőt bemutatni, (Derültség.) Elnök l Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék itt olyan szókkal élni. a melyek itt csakugyan nincsenek helyén. (Helyeslés. Zaj a bal- és szélső baloldal egyes padjain.) Nendtvich Károly: T. ház! Én ezelőtt két évvel hazaérkezvén egy választásról, illetékes helyen ezeket a szavakat mondottam : Teljes meggyőződésem és szent hitvallásom, hogy ha Magyarországon a dolgok még ötven esztendeig úgy mennek, a hogy az emancipatió Hedsirája óta mennek: akkor kérem, ez az ország nem lesz többé a magyaroké, hanem a zsidóké, (ügy van! a balés szélső baloldal egyes padjain.) B. Andreánszky Gábor: Elég húPZ év! Simonyi Iván I Tiz esztendő is elég! (Derültség.) Nendtvich Károly: A ki ezt, t. ház, hinni nem akarja, méltóztassék csak visszaemlékezni azokra az időkre, melyek ezelőtt 30 évvel voltak és összehasonlítani azokat a mai viszonyokkal. Én 53 éve, hogy itt e fővárosban élek, én tehát tudom, micsoda viszonyok voltak azelőtt és milyenek most és ha t. ház, csakugyan úgy növekedésben lesznek ezek a viszonyok, a hogy 50 év óta nemcsak Budapesten, hanem az egész országban vannak : akkor kétség sem lehet, hogy e hazának minden egyes tagja egy értelemben lesz, hogy ez az ország csakugyan zsidó ország lesz. (Ugy van! a balés a szélsőbal különböző padjain.) Es most, t. ház, még egyre vagyok kénytelen szavaimat fordítani, t. i. Fenyvessy Ferencz úrra. Fenyvessy ur egyenesen az én személyemet támadta meg. Nekem erre csak egy szavam van, t i. egy latin közmondás, melyet én csak latinul fogok elmondani: „Noneurat luna allatrantes! . . ." a többit nem mondom. (Mozgás.) Ennek magyar fordítása is van, de ezt a magyar fordítást ....... (Nyugtalanság,) Elnök: Kérem a képviselő urat, a képviselőházban soha sem szokás képviselőre oly mély megvetést jelző észrevételt tenni, minőt a képviselő ur által mondott idézet elhagyott része tartalmaz. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tessék azt szem előtt tartani, hogy egyik képviselő a másik iránt teljes tisztelettel tartozik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kendtviell Károly: Azt mondotta én rólam igenis, hogyén egy rozzant verklin a»zikczenezakczene« nótát folyvást forgatom. Én azt hiszem,